Ilyen apukának képzelted el a párod? Van aki nem szülne még egy babát, mert nem úgy alakultak a dolgok ahogy elképzelte?

Ejjjha! Egyes mondatokat mintha én írtam volna. Nagyon elszomorít, hogy több a nemtörődöm apuka, mint az, aki odateszi magát. :(

Én is a csalódottabbak táborát erősítem. Kicsit másképp képzeltem el. De beszélni hiába beszélek vele, nem változik szinte semmi. Segíteni nem segít a háztartásban, de már meg sem kérem, mert úgyis csak a száját húzza. Meg nekem nem a mosogatás meg ilyenek kellenének, hanem hogy addig a gyerekkel (15 hós)legyen, míg megcsinálom. Ez lenne a nagy segítség, de ez is úgy tűnik, hogy elég döcögősen megy. Mindig azt hiszem, hogy én csinálom rosszul, hogy valahogy nem tudok a férjemmel normálisan beszélni, hogy értse meg, hogy szükségem van rá, hogy legalább a gyerekkel legyen, de hol sürgős telefon, hol megint dolga van. Olyan kettős érzésem van, mert szokott is rá figyelni, és olykor nagyon szivesen, és ő ajánlja fel, hol meg húzza a száját, ha megkérem. Sokszor úgy érzem, hogy a haveroknak szivesebben segít, mint nekem. :( Új meló, több felelőség, sok munka, állandó készenlét... De olykor meg azt látom, hogy csak lustaságból nem segít, ül a gép előtt és játszik.

Szeretnénk kistesót, de picit félek, mert bár azt mondja, hogy többet fog segíteni, mégis kicsit aggódom. Nagyon szeretem, de jó lenne, ha legalább a gyereknél többet segítene. Beszélni hiába, mert nem igazán változik semmi. Néha úgy érzem, hogy csak felfújom a dolgot, de mikor azt látom, hogy megkérem, hogy a gyerekre figyeljen (jelzem nem házimunka, hanem gyerek!), és húzza a száját. :( Lehet hogy ő nem veszi észre, de én igen.

Néha elég értetlen, mert van hogy szeretnék egyedül elmenni boltba, hogy picit magamba legyek, vagy ha el kell mennem anyósomékhoz valamiért és gyorsan kell akkor értetlenkedik, hogy miért nem viszem a gyereket és kelti bennem a lelkiismeretfurdalást és nem érti meg hogy nem lerázni akarom a gyereket, de minek cibáljam magammal ha sietnem kell, gyosabb és könnyebb nélküle és ha már otthon van akkor figyeljen rá, főleg ha tényleg nem sok idő.

A szurkálódásaival könnyen felhúz, olyanokat tud beszólni.

Úgy érzem sokszor nem ért meg. :(

Hát sorolhatnám még, de szerintem ennyi is épp elég. Köszi, hogy kicsit panaszkodhattam, jól esik néha elmondani az ilyet, főleg úgy hogy a másik is megérti, miről beszélek.

Igyekszem helyrerázni a dolgokat és próbálok jobb lenni, jobban csinálni a dolgokat és kevesebbet idegeskedni, mert ez sajna a fiúnkon csapódik le.

Remélem betartja aszavát és többet segít majd, ha lesz még egy gyerek.

Anyukák! Kitartás!

Nekünk 2 van, de sokszor már bánom. Pedig az elsővel sem segített, nem is tudom miért gondoltam, hogy most más lesz. Illetve nem is gondoltam, csak azt nem hittem, hogy ennyire nehéz egyedül 2 gyerekkel.

Valóan úgy van, hogy itt a két gyerek, de mintha az ő élete semmit sem változott volna. Elvárja, hogy vasárnap ugyanúgy 10-ig alhasson, mint amikor még nem voltak a gyerekek. Ha megkérem, hogy vigye már el őket a játszótérre, hogy hadd takarítsak addig, akkor húzkodja a száját, hogy neki más dolga lenne. A haverokkal elmenni szórakozni, az neki jár. Amikor én mondom, hogy én 3 éve sehol nem voltam, akkor arra az a válasz, hogy azért nem, mert nekem nincsenek is barátaim. De vannak, családos anyák, akik nem arra vágynak, hogy egy kocsmában éjszakázzanak!

Szóval én is a csalódottak táborát képviselem.

7 hónapos a lányunk, és a férjem felülmúlta magát ami a gyerekkel való foglalkozást illeti. Igaz nem szeret rá egyedül vigyázni, mert az biztos, hogy jut neki kakis pelenka:-) Én ezen mindig vidulok, mert tényleg ritkán hagyom őket kettesben, de akkor mindig van "fizetség":-) Egyébként sokat játszik a babával, igaz a napirendet nem igazán ismeri, nem tudja, hogy kb. mikor eszik, alszik, ezeket mindig tőlem kérdezi, de legalább elfogadja azt, amit ketten alakítottunk ki a babánkkal.

Itthon annyit segít, hogy leviszi a szemetet, illetve listával hajlandó elmenni vásárolni, de mást nem nagyon. Nem is várom el tőle, nálunk a fő vita a lakásrendezésen van, azon, hogy mikor mit hova szeretnék felfúrni, áttolni...stb. Persze előbb utóbb megteszi, de pl az ikeás szekrényhez a fiókok és a szekrényajtók 2 hónapig voltak dobozban, és megvan a Tv fali tartója is már 2,5 éve, persze az is dobozban. Ő sokat van itthon, a főállásából éppen tegnap rugták ki, a vállalkozását itthon csinálja. NAgyon lusti, későn alszik el, de 9-10 óráig fel sem kel. Viszont ha a lányunkhoz kell menni, mert megébred, akkor rohan azonnal, amíg le nem fekszik, így ebből is lett egy kis haszon, így alhatok. Azt várom, hogy ha a lányunk nagyobb lesz, akkor majd nem lesz ennyire lusta, mert a lányunkért sokmindenre képes, remélem majd elviszi a játszótérre, amíg főzök, vagy csinál valami programot, de ezt majd meglátjuk.

Összességében tehát annyira nem panaszkodhatom, van egy-két dolog, amiben változhatna már, de a férjek átnevelése hosszú idő, viszont a gyerekkel szembeni viselkedése kifogástalan, és azért engem is szeret. Talán ezek a legfontosabbak, a többi még várhat.

Nálunk ugyanaz a helyzet, mint nálatok, kedves kérdező.

Mintha rólunk - és főképp a férjemről - írtál volna.

Csak akkor csinál bármit itthon - akár háztartásban, akár a gyerek körül, aki nálunk is már másfél éves - ha veszekszem vele, márpedig én gyűlölöm a veszekedést.

Kb. háromszor volt lent a gyerekkel játszótéren, de aztán fél óra múlva hazajöttek, mert képzeljétek, VOLT OTT MÁS IS!!!!, ezért hazahozta a gyereket... először dühös voltam, de ha belegondolok, szétröhögöm magam, mert annyira magának való ember lett, hogy még a játszóról is képes eljönni, csak nehogy szóba kelljen állnia idegenekkel.

Én a nagy csalódást az elején éltem át, amikor ő a munkájába menekült, csak a gyerekkel ne kelljen foglalkoznia.

Azt hiszem, hogy amíg kicsi volt a kislányunk, addig nem tudott mit kezdeni vele, azért most, hogy már kezd beszélni, önállóan rohangál, azért lényegesen többet foglalkozik vele, bár ez még mindig messze elmarad az én terhesség alatti elképzeléseimtől.

Viszont!

Én igenis akarok még egy gyereket.

Végülis a csalódást megspórolom már a következőnél, mert pontosan tudom, mire számíthatok a férjemtől, a "magamnak szültem" érzés már nem lesz újdonság, sőt, úgy fogok már eleve "nekimenni" a következő gyerekvállalásnak, hogy mindent egyedül kell majd csinálnom.

De a kislányomnak igenis KELL kistestvér.

Én is nagyon jóban vagyok a bátyámmal, mindig számíthatok rá, szeretném, ha a kislányomnak is lenne valaki az életében, akire mindig számíthat, ha mi már nem leszünk mellette.

Én sem írnék már túl sok újdonságot, az eddigi válaszokból szépen össze tudnám ollózni az életünket.

A leginkább az a megjegyzés igaz, hogy semmibe vesz. A fiát imádja, de fél óránál többet nem képes vele ellenni. Rólam meg úgy gondolja, hogy itthon ülök egész nap, rengeteg időm van, és nem érti, hogy mégis miért nem csilli-villi a lakás, és miért nincs minden áldott nap 3 fogásos kaja az asztalon desszerttel együtt. És hogy én ugyan mitől vagyok fáradt, hiszen, kb fél órával később kelek, mint ő. Az más tészta, hogy 1-1,5 órával később fekszem le, mint ő, és éjjelente még minimum kétszer felkel a kisfiam szopizni, de akkor is tovább "alszok" reggel, mint ő.

Nem tudom fog-e változni a helyzet, de most azt mondom, hogy az eredeti tervekkel ellentétben, nem fogok neki még egy gyereket szülni... :((((

Szia!

Ezt kezdte nekem is párom. Megszületett a fiunk márciusban és áprilisban úgy néztem ki mint egy csöves. Hatalmas FEKETE táskák a szemem alatt volt hogy 4 napig!!!! ne tudtam elmenni fürdeni mert annyira későn végeztem mindennel (császáros voltam és a fiam nem volt hajlandó cicizni és így nekem fejni is kellett ami nem 15 perc sajnos hanem még az elektromossal is 40 körül volt) Aztán egy pénteki nap jött haza párom kiült számítógépezni 2-3 óra múlva felállt mikor már idehordtam neki a kaját a piát sitb.. És közli hogy Ő megy focizni... Eldurrant az agyam. Ordítottam, sírtam. Mondtam neki hogy ruhástól menjen. Ide nem kell vissza jönnie többet. Nekem azért Ő nem kell hogy még őt is kiszolgáljam, és idegesítsem magam hogy engem már a bogarak hordanak el mert bűzlök de ő ma is sz@rik mindenre és nem segít. Ketten akartuk a gyereket akkor ketten intézzük a körülötte lévő dolgokat is vagy kifingatom és majd lesz 2 hetente apuka és más fogja az Ő gyerekét felnevelni. Mondtam neki mindent hogy hívom az apját jöjjön érte és takarítsa el innen mert milyen egy önző sz@rházit nevelt és nekem így nem kell Ő tovább! Nálunk ez hatot. Én amikor a tejcsit melegítettem éjjel Ő pelenkázott addig és ha nagyon fáradt voltam megetette a Fiunkat, elmosogatott este. Moziba visz, fodrászhoz járok. Jó időben fenyegettem meg még nagyon. Észhez tért szerencsére.

Az első gyerkőc (leány)apja lefarolt,amikor bedobtam,hogy jó lenne egy kistesó:( Beszerzett egy új feleséget,ő meg szült neki hármat (szintén lányok) szépen sorban:DDD

Szóval,őt nem nekem rendelte az ég.Én nem tudok irányítani,mert "társtípus" vagyok.A második férjemmel van egy közös kisfiunk.Simán vállalnánk még,de az anyagiak,s a kor már beleszól.Ő mintaapa!Be merte vallani az elején,hogy vannak félelmei-meg tudtuk beszélni,s már nincs gond.Repül haza a fiához,s a nagylánnyal is imádják egymást.Csak munkája nincs:( Ha valaki ebben tudna segíteni...

szia! Én sem akarom dícsérni a férjemet, de ilyen apának képzeltem el. Bár ő sem segít, ezt meg is értem, hiszen saját vállalkozását viszi egyedül, mert a gazdasági válság miatt az embereitől is meg kellett válnia. Most kezdi magát a cég talán összeszedni, kezd gyűlni a munka, de még nincs annyi, hogy embert vehessen fel maga mellé, egyedül viszont már nehéz. Sokszor én segítek neki, ahelyett, hogy ő takarítana helyettem.

A lakásunk tiszta, igyekszem nem csupán a kötelezőket megcsinálni (takarítás, portörlés, mosogatás, délben ebéd, főzés a babának), hanem extrákat is bevállalok, mint a kézimunka, virágültetés. A házunk pici, de sok a munka vele. A kisfiam 7 hónapos. Én maximalista vagyok: minden legyen rendben, minden legyen tiszta, minden legyen kész, a gyerekre és magamra is legyen időm. Ha kiborulok, mert elfáradok, vagy nem úgy jön ki a lépés, ahogyan elterveztem, Ő szól, hogy hagyjam a munkát a csudába, üljek le és játszak a kicsivel, kapcsolódjak ki egy kicsit. Segíteni nem tud, de az is bőven sok nekem, ha este eljátszik a babával, míg én befejezem azt, amire egész nap nem volt időm. Nagyon sok a napi teendőm, de azért, mert ő nem tud nekem segíteni, nem teszek le a a kistesó tervéről, lehetőleg kicsi korkülönbséggel. 3.-at is szeretnék, aztán majd meglátjuk, mi lesz.