Ilyen apukának képzelted el a párod? Van aki nem szülne még egy babát, mert nem úgy alakultak a dolgok ahogy elképzelte?

SZomorúan kell bevallanom,de én ezek az anyák közé tartozom!

Eredetileg 2,max 36gyereket szerettünk volna.

Hát most ott tartunk,hogy 3.hete külön vagyunk,mert már annyi surlódás,veszekedés volt,hogy el sem hittem volna ezt régebben.

Még nem tudom,hogy lesz e közös életünk még,de hogy gyerekünk,csak ez a pici ördögöcske marad,az már biztos.

Nem vállalnék semmi pénzért még egyet,pedig szerettem volna kistesót és nem is nagy korkülönbséggel.Hát másként alakult:(

UHHHH.....

max 3,nem 36!:)))))

Nagyon kevés az olyan férfi,aki jó apa és férj egyszerre.Szerintem,-legalábbis apám,barátnőm példáját látva-, a gyereket a nők többsége magának szüli, mert amíg a pocakban van a baba, a férj nagyon rendes, csak ők azthiszik,hogy az első évben gyerek mellett is minden úgy megy mint előtte,holott ez nagyon nem így van és bár nagyon szeretik a gyereküket, de le sem tojják, tehát sem játék,sem segítés az ellátásban, sem az,hogy a feleségnek segítenének.Mondom ez ment nálunk és barátnőméknél.

Én hálistennek a kivétel közé tartozom, irtó nagy mázlim van, de ezt már akkor tudtam amikor megismertem.Egész nap játszik a gyerekkel, ma is apás nap van,ilyenkor egész nap vele van:), megy vele,velünk mindenhová,együtt fürdenek(ünk), pelenkázza,eteti stb stb...mellette pedig 100%ig ott van mellettem:)a házimunka ami házi és kertimunkát is közösen csináljuk,mindenki ért szinte mindenhez, ha én nemtudok valamit ő megcsinálja, van,hogy ő főz, közben pedig nagyon szeret engem is...én még ilyen pasit nem láttam amúgy:))

Kívánom nektek is a legjobbakat.

Az én párom olyan, hogy imádja a babánkat, bármikor vele lenne, bármit megadna érte, sokszor játszik vele. DE! Úgy érzem engem nem becsül meg eléggé. Sajnos semmi segítségem nincs, egyedül látom el a nagy házunk körül minden teendőt, de neki soha semmi nem jó. Elkívánja hogy laboratóriumi tisztaság legyen mindenütt, délben ebéd neki, a gyereknek elkívánta hogy külön főzzek bébipapit minden nap. De mégis mindenbe beleköt. Én rendet tartok a házban, ha valaki belép hozzánk nem mondhatja hogy kupi van vagy hogy kosz. Pedig az 1 éves lányom mindent szétrámol és csupa morzsa mindig minden. Azt érezteti velem, milyen jó dolgom van, ő megad nekünk mindent, és itt a gyerek, akivel csak játék az egész nap, más dolgom nincs is, mindig mondja hogy irigyel ezért. Ha néha rossz kedvem van, mert ugye van ilyen hogy néha lefáraszt a gyerek, nem érti. Meg ilyeneket nem ért, hogy pl miért nem volt időm kigyomlálni, pedig millió szabadidőm van. Olyan mintha mindig azt lesné mikor mit kéne még csináljak. Néha még ezt a pár percet is szégyellem magamtól amikor ideülök a gép elé, mert helyette sikálnom kéne mondjuk a ház falát vagy ilyesmi. :-)

Ja és persze szeretne még rengeteg gyereket, én még eggyet szeretnék, de ezzel a viselkedésével elveszi a kedvemet tőle.

Úgy érzem én is a szerencsések közé tartozom.

Nem Istenitem a párom, mert messze van tőle mint Makó Jeruzsálemtől.. De azt mondom, ha nekem ilyen apám lett volna, anyámnak meg ilyen férje... Összetette volna a két kezét.

Irigyel is érte mindenki :) -azt hiszem ez mindent elmond.

3. babánkat várjuk. Most Ő gondozza a legkisebbet, mert 2 hónapja nyomom az ágyat :( Remélem lassan vége.

Tényleg, csak ilyet mindenkinek mint Ő :)

ÉN voltam az utolsó.

Szegény előttem író :(

Nekem mindig azt mondja a párom-ne takaríts annyit inkább pihenj, játssz a gyerekkel. Ne főzz, én is tudok. Ha nem főz rendel v. eszik hideget... Soha, a 13 év alatt nem rótta fel ha nem volt elpakolva, ha nem volt főtétel.

Azért inkább rám szól mert 1000 fordulaton pörög,és mindent élére állítok-ha épp nem dögrováson vagyok.

Szia! Ez nagyon jó kérdés,megér egy kiemelést is később, biztos sok anyuka válaszol rá:-)

Szóval... nekünk 8 hónapos a kislányunk. Teljesen vegyes érzéseim vannak,nem mondanám igazi belevaló apukának a férjem... bármikor rá merem bízni a gyereket, szívesen van vele fél órákat is, de volt hogy egy napot ő volt vele, mert én államvizsgáztam. Ha ő vigyáz rá, van hogy leteszi az ágyra, amíg ő számítógépezik... na ez baromira nem tetszik nekem. Ennek ellére nagyon élvezte az egy napos együttlétet, ekkor "csak" 10 percet gépeztek...

Amúgy megad neki mindent, de pl nyaralni nem akarta elvinni a gyereket, mert pihenni akart... na ez se tetszett..

viszont ha bármi kell a gyereknek, mindig ő az első anyagi téren.. pelus, tápszer, friss gyümölcs, zöldség, ruha, bármi..

A házimunka az már más tészta... tudtam hogy ilyen lesz,ezt vállaltam. Nem segít a házimunkában semmit, mindent egyedül csinálok. Na jó, annyi hogy 3 hetente egyszer főz. Ő is elvárja hogy én általam készített kaja legyen a gyereknek, ne bébiétel (mondjuk ebben egyetértünk)

Nála sajnos mumus a számítógép és számítógépes játékok...

Apám ugyanolyan mint 18.21-esé...anyám vele maradt,mert mazohista...de azóta is átkozza a napot,amit meg is értek...bár pluszban azért hozzá jön az is,hogy párszor odacsapott neki,születése után 3 hónappal is megverte...

Ma már csak dicsekszi,hogy ő mennyi mindent csinál,ami igaz is,de mi is teszünk annyit.

Én jobb szerettem volna ha kilép abból a kapcsolatból,így lelki nyomorék lettem én is(azért egy gyereket megvisel ha 2 havonta azt mondja az anyja,hogy pakoljon,költözünk,másnap meg meggondolja magát)...hálát adok az égnek,hogy az én férjem nem ilyen...menten ott hagynám az szent.