Pici babát rá szoktátok bízni az apjára?

5# vagyok

Hát, 5 órára én se bíznám rá, de mondjuk nálunk anyatejes a baba, és bár fejek tejet, de nem szívesen fogadja úgy el. Nyilván, ha nagyon éhes lenne, megenné cumisüvegből is.

Ami a segítséget illeti: állj ki magadért, hogy igenis segítsen. Férjem undorodik a kakis pelenkától, öklendezve cseréli, van, mikor lepasszolja nekem, de megmondtam, hogy muszáj megemberelnie magát, mert ha egyszer hosszabb időre vele lesz a gyerek, nem hagyhatja sz@rban (Apósom megcsinálta ezt anno a Férjem öccsével, szépen megvárták, míg anyuka hazaért... mondtam, hogy ilyet ne tegyen). Ha most hagyod, hogy ne segítsen, később még rosszabb lesz.

8-as vagyok.

Pedig segíthene azért többet. Ha hazajön munkából akkor szoktam általában bevásárolni, akkor megyek postára stb. Nálunk két gyerek van. A nagyobb nyolc éves múlt. Vele is egy éves kora után volt el jobban. Onnantól kezdve több szabadidőm volt. Most sietnem kell mert két óránként eszik a kicsi. De végülis azalatt mindnet elintézek. Türelem..

Tudom nem fair bedobni egy mi lett volna ha, kezdetű kérdést, de mi lett volna ha nálatok is az van mint nálunk, hogy napokra kórházba kerülsz, meg kétszer visz el a mentő, és akkor egyszerűen nem tud mit kezdeni a saját gyerekével.

Ne haragudj, le lett pontozva de igaza van annak aki irta, hogy nem szerencsések vagyunk. Nekem nem kellene egyszerűen egy olyan ember, aki nem tudja ellátni a babát és a gyerekét.

Nem értem a kérdést.

Miért úgy kell erre tekinteni, mintha ez akkora marha nagy szívesség lenne a részéről és utána fél évig minden nap 5-ször meg kéne köszönjem neki, hogy a SAJÁT gyerekére méltóztatott vigyázni 1,5 órát?

Nálunk evidens volt az első perctől, hogy közösen vállaltunk gyereket, tehát a feladatok is közösen. Legyen szó akár pelenkázásról, akár etetésről, akár gyerekvigyázásról... Ezt nem úgy értem, hogy akkor strigulázom, hogy én egy nap hányszor cseréltem pelenkát és azt később behajtom rajta, de ha éppen ő van a babával, akkor kicseréli a pelust. Ahogyan én is.

Ha nekem van dolgom, ő vigyáz rá. Függetlenül attól, hogy egy ügyintézés, fodrász, vagy habfürdőzés éppen.

Legutóbb elmentem a barátnőimmel túrázni egyet, reggel 9-kor indultam, az esti altatásra értem haza. Az égvilágon semmi gond nem volt. Ők is jól érezték magukat, kicsit végre én is kimozdultam.

Az apja, ugyanolyan szülője, mint én.

"Hova viszket már ennyire a segged hogy fél napra akarsz lelépni."

Na a prolimérő mára ki is akadt nálam... :D

Kisfiam anyatejes volt, cumisüveget nem akartam bevetni, így nem sok időre, de akárhányszor szerettem volna menni, Apa Vele volt. Ez igaz volt az otthon töltött időre is, sokszor kettesben hagytam Őket, akkor én egy kicsit elvonultam pihenni vagy bármit csinálni.

Maximálisan odatette magát, szuper Apa a mai napig :)