Szerintetek több neveletlen gyerek van mint régen?

Na ezzel én is így vagyok. Legyen becsületes a fiam, mégis valahol megpróbálom belé nevelni, hogy ne hagyja, hogy bárki eltapossa. Lehet valaki úgy becsületes, és közben lépked felfelé annélkül, hogy bárkit eltaposna, vagy kicsinálna. Erre nagyon jó példa az édesapja. Anélkül jut egyre feljebb, hogy bárkinek is nyalnia kellett volna, vagy bárkin is átlépnie. Harcol, megy, csinálja és ezt a mentalitást próbáljuk majd a gyerekbe is belenevelni.

Én is azt vettem észre -jelzem már egy pár éve-, hogy a mai szülők egyre kevesebbet foglalkoznak a gyerekekkel, mert sokat dolgoznak, stresszesebben élnek, sok az anyagi és egyéb probléma, amik miatt a gyerekekre kevesebb idő jut. Nincs türelem, tolerancia. Sokat tévéznek, számítógépeznek és PS játékoznak. Én is hagyom majd, de csak keveset, mert megpróbálom másfelé terelni, pl elvinni sportolni, kirándulni, hogy élvezhesse az életet, a gyermekkort. Nehéz úgy csinálni, hogy mások ne nézzék le. Pl ha nincsenek Verdás vagy Hello Kittys cuccai, akkor már kinézik. Mi viszont megpróbáljuk úgy nevelni, hogy ne az anyagiaktól legyen boldog.

Milyen érdekes, hogy elméletben hogy tudunk nevelni, de mikor rajtunk van a sor, mennyire nehéz... :)

Biztosan több van. Ha már csak azt nézzük, hogy manapság egyre többet kell dolgozni, egyre több a teendő, túlóra, stb, alig van apa-anya otthon, ha igen, akkor már nincs erejük a gyerekkel foglalkozni, nézik együtt az erőszakos filmeket a tv-ben és a gyerek azt hiszi, az a normális, amit ott lát.

Viszont: ami "bezzeg a mi időnkben nem volt", az igazából egy csomó dolog miatt volt úgy, pl. egyrészt nem volt ilyen rohanó világ, másrészt meg jött a térdepeltetés, meg a nádpálca, meg "a gyereknek az asztal alatt a helye". Anyámat úgy nevelték, hogy ha a felnőttek jelen vannak, akkor a gyereknek kuss. A gyereknek büntetés jár, ha rosszat csinál, de ha jót, a dicséret elmaradt. Valószínűleg akkoriban akkora volt a szigor (és ezzel együtt a gyermekek személyiségének és önérzetének csorbítása), hogy félelemből nem mertek újat húzni a felnőttekkel. De nem hiszem, hogy akkoriban is olyan sokat figyeltek a gyerekekre a szüleik. Csak ma már amellett, hogy sokaknak nincs a gyerekükre idejük, energiájuk, már fegyelmezni sem fegyelmezi őket mindenki annyira, mint régen. Nem mintha a fegyelem olyan nagyon jót tenne, de mindegy. :S Szóval baromi nehéz. Én úgy gondolom, hogy építeni kell az önbizalmát, elmagyarázni, hogy mit miért nem szabad, nem pedig odavágni egyet, megdicsérni, ha ügyes és jó volt.

mert manapság nem lehet rászólni a gyerekre, nem lehet fegyelmezni, mert lelki sérült lesz. nem lehet neki néha nemet mondani és nem szabad vele azt érzetetni, hogy nem mindig ő a középpont, mert tönkretesszük a lelkét. én még úgy nőttem fel, hogy a szüleimet tisztelni kellett, megtanultam, hogy semmi sincs ingyen, tudni kell alkalmazkodni és bizony ha verés is volt néha. az utóbbit nem támogatom, verni senkit sem szabad és nem is kell. de nevelni igen. a gyereknek tudnia kell, hogy mindenek felett szeretik, de nem ő a középpont egy családban. neki sem szabad mindent, nem kaphat meg mindent és becsülje meg a dolgait. a mai fiatalokból ez mind hiányzik és csodálkoznak a szülők, hogy a kamasz gyerekeikkel nem bírnak. ezek olyan alapképességek, amik segítik a gyereket a világban, amik miatt mások nem tapossák el. hogy tudja mikor hol a helye, hogy tudja mindenért dolgozni kell, hogy önálló legyen, tudjon alkalmazkodni. szerintem akiben ezek megvannak sokkal sikeresebb, mint azok, akik csak szájukat jártatják, hoyg nekik mi jár, de közben nincs mögötte semmi.

van ilyen kisgyerek a családban. 8 évesen ha egy boltban nem kapott meg valamit, akkor üvöltve földhöz vágta magát, az anyja pedig megvette neki. ha az asztalnál, ő kézzel kívánt enni mások tányérjából akkor az nem gond, csak kifejezi magát.

Én pedagógusként tapasztalatból mondom, h a mai iskolások nagy része nevetlen. Régen, mikor még megengedett volt, h a tanárok neveljenek, könnyebb volt kezelni a gyerekeket. Nem vagyok híve az erőszaknak, de egy két tenyeres, füles néha igencsak ráférne a diákokra. Van olyan osztályom, ahol akármit mondhatok a gyerekeknek, sarokba küldhetem, vagy akármilyen büntetés, semmit se ér. Az igazgató is beszélt már velük, de az se segített. Ha az egyik "okostojás" belekezd, húzza magával a többit. A mi kezünk meg megvan kötve.

Volt olyan kollégám, aki azért váltott munkahelyet, mert a SZÜLŐ állandóan fenyegette, mert a tanár RÁSZÓLT az ő ártatlan kis rugdosódó fiára.

Én nem csodálkozom, h ilyen a világ. Mindig is voltak rossz gyerekek, csak anno jobban tisztelték a felnőtteket, vagy aki nem, azt is kordában lehetett tartani egy-két körmössel. Ha a szülő megtudta, h a gyereke büntit kapott a suliban, még ő is jól megbüntette otthon. Így kevésbé tettek rossz fát a tűzre.

Szerintem a testi fenyítés már csak a legutolsó dolog. Attól nem nevelődik meg a gyerek, max. félelmében behódol az erősebbnek. Magyarul még sunyi is lesz, a gyengébbet u.úgy bántani fogja.

Én a hisztit nem sorolom a neveletlenség közé, az elmúlik. Ha máskor nem, akkor amikor a közössége nem foglalkozik vele.

Én a veszélyt az intoleranciában és a durvaságban látom. Igen, úgy ahogy írtátok, sokan még uszítják is a gyereket, nehogy majdan eltapossák. Ez aztán a paradoxon!

Ez már csak így van. A szerényebb képességűek is reprodukálják önmagukat. Nem lenne haszontalan bevezetni a szülői vizsgát.

Még nem olvastam el minden választ, de el fogom, mindig megteszem. Azért leírom, hogy szerintem lényegesen több a neveletlen, szemtelen, irányíthatatlan gyerek, elég, ha a lányom iskolájára gondolok... Plusz a játszótereken is néha csak lesek, hogy mi megy, a szülők a pici gyerekekkel lassan már félve mennek ki némelyik játszótérre, mert a suhancok uralják a hintákat, felborogatják a padokat, eltördelik a kis fákat, szétdobálják a sörösüvegeket, a szemetet... régen is voltak persze zűrös gyerekek, de akkor még ugye szabadott fegyelmezni! Most nagyon-nagyon meg van kötve a tanárok keze, a szülő is úgy van vele, hogy kétszer is meggondolja, hogy odacsaphat-e a szemtelen gyerekének...

Nálunk pl. a 11 éves lány, aki hozta az óvodába a testvérét, közölte az óvónőkkel és a dajkával, hogy legyenek szívesek ne rángassák a kislányt... Nem rángatják, mert a lányom is elmondta volna, sőt, inkább még egy agyonajnározott gyerek, csak kicsit szeret hazudozni...

igen, több, pedig csak 24 éves vagyok, mégis így látom!

anyukám közel 30 éve óvónő, és azt mondja, elképesztő, hatalmas különbség van a 30 évvel ezelőtti és a mai kisgyerekek között. én sajnos negatív irányban!