Két kicsi gyerek mellett hogyan tudja párjával is a jó kapcsolatot megőrizni, gondolok itt arra hogy annyi figyelmet szentelni rá mint régen, és néha kettesben lenni vele?

a 2 kicsi nem feltétlenül játszik egymással, főleg amíg tényleg kicsi, ui. ők még csak egymás melltt játszanak, nem egymással. másrészt az ellátásuk nagyon fárasztó, estére az ember csak esik az ágyba gyakran. legalábbis én így képzelem. nekem még csak 1 van, aki 2 éves múlt decemberben, és csak a vége felé kezdett energiám lenni másra is (ő egy társaságigénylő, örökmozgó típus). most meg terhes vagyok a másodikkal, az első trimeszterben, mondanom se kell, mennyire van kedvem még a férjemmel is lenni. örülök, ha élek jelenleg. ha megszületik, nagyon remélem, hogy a 2. egy jól alvó, nyugodt gyerek lesz, nem olyan mint anno a nővére.

de sztem nagyon fontos az is, hogy néha legyen kire rábízni a gyermekeket, nálunk ez sajnos nicns meg, az én anyukám már meghalt, a férjem anyukája meg 400 km-re lakik tőlünk, ritkán tud csak jönni.

Na ehhez kell egy partner is, aki ezeket igényli.

Nálunk úgy tűnik, hogy ez nincs meg. Simán elvan úgy a párom, hogy miután hazajön, gyorsan elmeséli, ha történt vmi és miután lefektettük a gyerekeket, meccset néz vagy gépezik.

Én rohadtul vágyom rá, hogy kicsit összebújjunk, beszélgessünk és pl. havonta 1x kettesben elmenjünk valahova, de szerinte ez hülyeség.

Pedig nemrég még működött, de a hétköznapok egyhangúságába és a taposómalomba felőrlődtek az érzelmeink, valószínűleg...

Nem tudom hogy lehetne visszacsinálni, mert egyedül kevés vagyok hozzá.