Van itt olyan szülő, akinek gyermekénél autizmust állapítottak meg? Vállalt több gyereket utána?
23 hónapos fiamnál tegnap állapították meg, hogy autisztikus tüneteket mutat, f84 kódot kaptunk, snis lett.
Elsőszülött, és hát épp tervezés alatt van/volt a következő gyerek.
Viszont, azon gondolkodom, mi történik, hogy bírnám a strapát, ha a következő gyerek is snis lenne. Nem tudom mennyi esély van rá, nincs a családunkban autista, így nem is tudjuk ez honnan, hogyan jött ki rajta.
Fiammal nem olyan vészes a helyzet, tényleg cuki, jól viselkedik, alig vannak hisztik, tehát nem az a baj, hogy nehéz lenne, de kettő snis gyerekkel már talán lenne dolgom..
Szóval tapasztalatokra lennék kíváncsi inkább, akinek az első baba snis lett, és vállalt következőt, nála hogy alakult a dolog? Egészséges lett, vagy ez már elkonyvelheto hogy ha az első beteg, a többi is az lesz?
Azt írod, a pici 23 hónapos, de tegnap megkapta a diagnózist. A hazai ellátás tempóját ismerve ez arra utal, hogy már hónapokkal ezelőtt mutatkoztak aggasztó tünetek, és már a gyerekorvos is indokoltnak láthatta a további vizsgálatot. Ez viszont (mármint az, hogy a kortársaktól való eltérés ennyire korán markánsan megmutatkozott) előrevetíti, hogy munkás időszak áll előttetek... A fiad teljes későbbi életminőségét alapozzátok meg ezekben a most következő években. Tudjuk, hogy alapvető, személyiségformáló fejlesztéseket kb 6 éves kor alatt lehet elérni. (Természetesen később is lehet szép eredményeket felmutatni, csak sokkal, sokkal több munkával stb.)
Talán érdemes lenne várni 3-4 évet, amikor már biztosabban látjátok, hogy mennyi időt és energiát igényel a kisfiad fejlesztése, illetve mik lesznek a hosszabbtávú lehetőségei.
11-es vagyok
...de hogy a konkrét kérdésre válaszoljak, van középsúlyos autista diákom, és a kistestvére is a spektrumon van. Ő is nagyon nehéz eset.
Köszönöm a válaszokat, genetikussal mindenképp beszélni fogunk, illetve talán az óvodás korszak végét is megvárjuk a következő gyerekkel.
Lehet hogy elkapkodtuk a vizsgálatot, gyerekorvos még várt volna, védőnő viszont nem, így magán úton kezdtünk bele a vizsgálatokba, végül az állami részlegen kötöttünk ki, itt kaptuk a diagnózist. Lehet az sni megpecsételi, de ha mégis autista és nem javult volna úgymond magától, talán jó helyen vagyunk most itt.
Na mindegy, hát köszönöm a válaszokat és segítséget
En nem vallalnek amig tutira ki nem derul h mi a helyzet a gyermekkel(nalunk is hasonlo szitu van, gyanus a lanyom es babat szeretnenk de varunk emiatt)
Nektek mi az osszes tunet ami miatt gyanakodtok?
Ez valóban nem a te hibád, eszedbe se jusson emiatt ostorozni magad. Szerencse, hogy vannak testvérei, idősebb korában is biztosan tud rájuk számítani, (ami nálunk is egy plusz indok a tesó vállalásra) , az meg hogy még pluszban fejlődik, egy eszméletlen jó dolog, és biztosan anyuka is nagyon odaadoan foglalkozik vele, különben nem is fejlődne ❤️
Nálunk igazából úgy kezdődött az egész, hogy olyan 6 hónapos korában az otthoni kis fejlesztések, játszások során észrevettem hogy nincs szemkontaktus, illetve nagyon kevés, ha énekeltem akkor figyelt. Én ezt jeleztem a védőnőnek, gyerekorvosnak, de legyintettek semmi baja, mit várok egy fél éves gyerektől. Majd jött az 1 éves státusz vizsgálat, ugye nem beszélt, nem mutogatott, így elirányitott a védőnő a Pedagógiai Szakszolgálathoz, kapjon korai fejlesztést. Jött a vírus, kimaradt 4 hónap. Mi ezidő alatt elvittük magánban hallás vizsgálatra és koponya Mr-re. Augusztusra meglett minden eredmény, ezzel mentünk neurológushoz, így szeptemberben ismét jelentkeztünk a Szakszolgálatnál a meglévő leletekkel. Innentől már foglalkoztak velünk. Kap heti 1 fejlesztést jelenleg, megvolt a kromoszóma vizsgálat is 3 hét alatt. A Szakszolgálat 4 fejlesztés után küldött minket a szakértői bizottsághoz, hogy mehessen konduktorhoz illetve pluszban tsmtre, onnan egy hét múlva mehettünk a pszichiátriai vizsgálatra is a javasolt diagnózissal, ez lett meg a héten.
Tünetei szerintem nem durvák, persze ha össze van eresztve más gyerekekkel kitűnik, mert pl szerepjátékozni nem szokott, nem beszél, nem mutogat, de azért úgy ahogy megérteti magát, pl ha szomjas hozza az itató poharat. Nem fél másoktól túlságosan de kell idő hogy feloldódjon, barátkozik, de valóban ő is inkább egyedül játszik.
Nincs hisztiroham ha nem az van amit ő akar, nem rágcsál semmit, nincs önbántalmazás, egyelőre. Tehát a kommunikációs készség az ami igazán probléma.
Szóval, az egész procedúra kB 2 hónap alatt lezajlott, persze korábban észrevettuk hogy nem stimmel valami.
Most mi sem tudjuk ez miért van, nem öröklött de fogalmunk sincs akkor honnan jött. Terhesség alatt pl kellett szednem progeszteron potlot, a szülés alatt volt komplikáció, de másnál is volt, mégsem auti a gyereke.
És ezért nem is tudjuk, akkor így vállaljunk vagy ne, mert szeretnénk, nagyon, de attól tartok esetleg romlana a gyerek állapota, később nehezebb lenne, aztán na..
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!