Meddig hagyjuk sírni a babát?

[link]

[link]

[link]

mindössze annyit kell tennünk, hogy komolyan vesszük gyermekünk nekünk szánt jelzéseit és minden esetben reagálunk rá. Egy kisgyermeket magára hagyni szomorúságában, bánatában, félelmében, fájdalmában nagyon súlyos következményekkel járhat, akkor is, ha másnap ezt még nem látjuk. Tudnunk kell még, hogy gyermekünk másképp éli meg a világot mint mi. Ezekben a helyzetekben nem komolyan venni gyermekünk félelmét szintén súlyos hiba. Nem mi döntjük el, hogy gyermekünk mit hogyan él meg, a lehetőség azonban mindig ott van: felvenni és megnyugtatni a síró vagy már szavakkal segítséget kérő gyermeket.

Amikor az enyém sírós volt, akkor úgy csináltam, hogy megbizonyosodtam róla, hogy nincs semmi baja (éhes, szomjas, kakis, fáj valahol...) persze ez sokszor akár fél-1 órát vesz igénybe, és ha még ezek után is sírt, beraktam a kiságyába, hogy tudjon aludni. De mindig ott voltam, és percenként beszéltem hozzá egy kicsit, dúdolgattam, kimentem 1 percre, bejöttem megsimogattam.... Tudta, hogy ott vagyok és vigyázok rá. De mindezt csak akkor, ha megbizonyosodtam, hogy nincs baja.

Most már nagyobb, akkor szokott néha üvölteni, amikor kimegyek a szobából. Ilyenkor kiabálok neki a másik szobából, énekelek, csak, hogy hallja a hangom. De ha nem elég, akkor székbe teszem és magammal viszem a konyhába vagy ahol vagyok. Nekünk ez a tuti.... és vidám ő is meg én is.