Azok az anyukák, akik kisbabával vannak otthon, miért panadzkodnak folyton, hogy semmire sincs idejük?

Nem mondom, hogy retek van meg az a sok sértő dolog, amit felsoroltál, de munka után, meg a szabadnapokon könnyebben tartottunk rendet, könnyebb volt főzni még a gyerek előtt.

El is mondom miért.

A pár hetes babám csak ölben van el, azonnal bőg ha leteszem, és sirni nem fogom hagyni. A mosogatnivaló megvár, de neki mély alvásra van szüksége.

Most is alszik az ölemben, és addig is kicsit netezek.

Szoktam hordozni, úgy tudok pl. kávézni, meg összepakolni, de a császáros sebem fájni szokott.

Éjszaka én "kelek". Azért van idézőjelben, mert csak az ölemben hajlandó aludni (próbálom letenni néha sikerül és akkor tudok 1 órát aludni mielőtt felkel sírva) viszont amíg az ölemben van addig nem alhatok, mert veszélyes.

Hajnali 5-kor kel, így a napom nekem is akkor kezdődik. Ha szerencsém van, akkor még vissza alszik egy kicsit, így a kb 3 órát amit este tudok aludni, ki tudom kerekíteni 4-5-re.

Nappal ugyanez, ha sikerül kicsit letegyem, inkább alszok, mint takarítok. Amíg az ölemben van addig telefonozok, megy valami film, de hidd el szívesebben tenném a dolgom.

Este a férjem átveszi, de nála még sokszor sírdogál, így sietve lezuhanyzok, bűntudattal telve megvacsizok (egyedül, sietve) miközben hallom hogy a férjem próbálja a lehető legjobban megnyugtatni.

Amikor hordozom, pár dolgot megtudok csinálni, de pl. Nem akarok úgy főzni mert veszelyes.

Ha leteszem, hogy elmenjek pisilni, átöltözni, amit amúgy megteszek, akkor felkel, sír, és sokszor 1 óra míg megvigasztalom.

Nincs segítség, férjem próbál amikor itthon van, de ő meg dolgozik.

Örülj hogy te könnyű babát kaptál, hidd el nem a te érdemed hogy tud aludni a kiságyban.

1. babám olyan volt, hogy 0-24-be ott kellett ülnöm mellette, a ferjem 12 órázott. Aludni 20 perceket aludt, ami eleg volt egy szendvicsre, vagy egy teregetésre. Hosszabban csak akkor aludt, ha babakocsiban toltam. Nem,nemvolt elég elalvásig, végig tolni kellett, ha megállt a kocsi felébredt. Mentem vele, róttam az utcákat, persze, hogy nem haladtam otthon semmivel. Mikor a férjem pihenős volt, akkor ő vitte le sétálni/aludni, én olyankor főztem egy csomó kaját, amit le lehet fagyasztani, meg kitakarítottam. Azért hajat mosni, meg pólót cserélni mindig volt időm, ezt már én is túlzásnak tartom, de nagyobb volumenű dolgokba nem tudtam belefogni mellette.

A kisebbik ellenben olyan jó baba volt, hogy simán megfőztem a 3 fogásos ebédet, takarítás, barmit elvégzek mellette. A nagy már van olyan idős,hogy elvan egyedül is,vagy együtt játszanak, így már mindenre van időm. Mondjuk az is sokat segít, hogy a férjem már nem 12 órázik, 8-4-ig munkahelye van, így du. akár egy torna, vagy egy körmös is belefér nekem.

Nem

Szoktam panaszkodni, de msot 3. Napja 3,5-4 órát alszom

Ébredéssel

Szoptatás alatt netezek

És próbálom felügyelni, hogy a nagy ne teygen kárt magában ( nincs 2 éves)

Fél kézzel főzök

Stb

1. Gyerekem 2 Emberes

2. Nem

Se most fogzik

Front van..

Véleményem szerint attól is függ, h előtte ki mit dolgozott (ha dolgozott egyaltalan)

Van, aki fiatalon is nyávog 8 óra munkától, az nyilván kisbabával is kevésbé terhelhető.

Én 10 órát dolgoztam szülés előtt, illetve volt, hogy váltott műszakban, de volt hogy reggel 5re jártam, majd közvetlenül a szülés előtt vezetői pozícióban szintén kB 10 órát naponta 1 évig.

Mióta (10,5 hónap) megszületett a lányom, kipihentebb vagyok, mint előtte :D persze ehhez az is kellett, hogy nagyon jó természetű, nyugodt, jó alvó babánk lett.

Én is mindent megtudtam csinálni itthon, pedig kertes házban lakunk és az udvart is rendben tartom mellette.

Szóval ez a téma elég összetett.

1. Baba habitusa, igényei

2. Anya igényei

3. Segítség a környezetből

4. Lakás, ház adottságai

Stb.

Az én fiam az első 3 hónapot szó szerint végig üvöltötte. Olyan extrém hasfájós volt. Akkor tudott csak aludni ha rajtam alhatott és azt is csak akkor ha én ültem. Függőleges testhelyzetben kevésbé fájt a hasa. Így viszont én nem tudtam aludni, nem is mertem volna. Férjem 12 órában dolgozik rendőrként. És kicsit sem lettem volna nyugodt ha úgy vezeti a rendőr autót megkülönböztető jelzést használva hogy előtte nem aludt.. Kicsit más ez a fajta vezetés mint az átlag, de az sem szerencsés azért kialvatlanul.

Olyan sokat bukott a fiam hogy bárhol bármikor képes volt lebukni, számtalan alkalommal az ajtóból léptem vissza indulaskor hogy akkor át kell öltöznöm és legalább ennyi eset volt ahol menetkozben bukott le valahol. Ugye értelemszerű hogy ekkor nem tudtam átöltözni? Épp ezért volt hogy én is foltos pólóban estem be a boltba. Cikinek éreztem én is hidd el, de nem tudtam mit tenni.

A porszívó sokáig nem érdekelte, majd egyszercsak elkezdett tőle sikítva ordítani. 8-10 hónapos volt mire nehezen újra megszokta, de akkor is csak azért mert akkor már körbe tudta ügyesen mászkálni és tudta ő is tologatni. Akkor egyenesen megszerette, azóta is tologatja nekem, pedig már lassan 2 éves.

Nálam mindig tisztaság van, naponta többször porszívózom (de a mi lakásunk pici, ezért gyorsan megvan). Viszont kb mindif kupleráj van, tudod miért? Részben az az oka hogy az én fiam igazi több emberes baba volt nem tűri ha mással foglalkozom és ez mit sem változott a 2 év alatt. Nekem most fontosabb hogy az ő igényeit kielégítsem, mint a rend. Más részben pedig az az oka hogy engem valóban nem érdekel a rend. Esténként közösen elpakoljuk a játékokat és ha elaludt akkor persze én is rendezgetek még ezt azt, de számomra a tisztaság a fontos, nem pedig az hogy fel vannak-e borulva a könyvek a polcon, vagy hogy a konyhapulton ott hagytunk-e valamit ami amúgy nem is odavaló. Nem érdekel! Véges az energiám és nekem is kell a pihenés. Vannak dolgok amiket el kell tudni engedni

Ez nyilván mindenkinek más. Én nem akarok hős mártír anya lenni. Pihent boldog anya akarok lenni, ehhez pedig van akinek rend kell, nekem meg az hogy néha nyugiban nyomkodhassam a telefont. Vess a mókusok elé!