Megosztva szeretnénk az első kb. 2 évet otthon maradni a gyermekkel. Mikor érdemes apukának cserélnie anyukával az otthon maradást?

"Saját tapasztalat, hogy 3 évig otthon voltam anyukámmal, és az ovi első fél évét végigsírtam."

A bölcsi első félévét meg ő sírná végig.

Az első három év nem véletlenül fontos, hogy a elsősorban otthon, a mamával, családban teljen el. Az érzelmi fejlődés, a szociális fejlődés, az alapnevelési fázisok ekkor a leghatékonyabbak.

Ez az első három év nagyon fontos ahhoz, hogy majd az óvodában

már érettebben, rátermettebben tudjon beleszokni a gyermekcsoportba,

felvenni a megfelelő szokásokat, megtanulni közlekedni a társaskapcsolatokban.

A bölcsiben még inkább egymás mellett, egyéni játékokat játszanak, de az oviban már szerepjátékokat, kölcsönös társas játékokat is.

Nem ördögtől való, ha apuka is otthon marad, mondjuk, félévet, de ne az első időszakban. Viszont addig is napi rendszerességgel vegyen részt a kicsi ápolásában, nevelésében, a játékokban, sétáltatásban, hogy amikor már ő marad otthon félévig, akkor az is természetes legyen a kicsinek.

Én kétéves kortól tartom helyesnek, hogy kb. félévet otthon maradjon az apa.

Van olyan ország, ahol kötelező az apukáknak félévet otthon maradni

a kicsivel, hogy kivegye a részét a gyerek neveléséből, és a kötődés is minél jobban kialakuljon.

Ha most lesz egy éves, akkor eddig nyilván anya volt otthon vele, innentol lehetne apa, 2 evesen pedig mehet bölcsibe.

Vannak gyerekek, akik sírnak az első időben és vannak,,akik nem. Az én gyerekem pl nem sírt, jól elvolt az első perctől kezdve. Mondjuk az is hozza tartozik, hogy én nem voltam "úristen mi lesz most, szerencsétlen gyerek mennyit fog szenvedni a bolcsiben" tipus, hanem az elso perctol úgy tálaltam neki, hogy mekkora buli lesz ez. Az is volt neki.

Tulajdonképpen adott.

CSED-re csak az anya mehet a jelen helyzetetekben.

Teljesen logikus,hogy az elején az anya, bölcsi előtt az apa maradjon itthon, ha megosztva szeretnènek otthon lenni.

Több kérdès is felvetődik.

Meddig lesz szoptatott a gyermek?

/ nekem a lányom 1,5 évesen is anyatejes is volt.. azt bírta volna, hogy bölcsibe viszem, de azt nem, hogy reggel korán elmegyek.. majd későn jövök/

Magánbölcsi, vagy állami?

Magán esetén nem kell minden nap mennie a gyereknek.. meglenne a közösséghez való szoktatás és az otthonlét is, de akkor még nem mehet vagy csak részmunkaidőben dolgozni az otthon lévő személy.

Harmadik, hogy tesót terveztek-e, ha igen, akkor mikor..

Ne hallgass a három-éves-gyes-lobbira. A 3 év gyest a szocializmusban vezették be, mert ennyi emberrel képtelenség volt már eljátszani a "teljes foglalkoztatottság" című színjátékot, így kitalálták, hogy a nők maradjanak szépen otthon 3 évig a gyerekkel, így addig velük nem kellett foglalkozni ilyen szempontból, de persze ezt nem lehetett így kimondani, ezért megmagyarázták, hogy ez a gyerek érdeke. Aztán ez úgy maradt, és jöttek rá a különböző magyarázatok, meg hát kényelmes is otthon lenni ugye, és ma már bármelyik kormány próbálna meg hozzányúlni, azonnal leváltanák, úgyhogy nem mernek.

Szóval ez a duma, hogy a gyereknek az anyjával otthon a legjobb 3 évig, simán csak egy szocialista maradvány, amit most mással is megideologizálnak. Erről ennyit.

Szerintem is attól függ ez, hogy meddig szoptatsz majd. Jó lehet, hogyha úgy számoltok, hogy 14-15 hónapig te maradsz vele otthon, és 1 éves korában elkezded gyengéden elválasztani. Utána jöhet az apja, aki otthon van vele egy ideig, utána pedig szépen ráérősen beszoktatja a bölcsődébe.

Én is a szoptatáshoz igazítanám. Viszont ezt ugye nehéz kiszámolni, előre nem tudod, hogy meddig fogja igényelni vagy te meddig leszel képes rá. Szerintem be lehet úgy lőni nagyjából, hogy az első egy évben te vagy otthon, utána a párod aztán majd látjátok, hogy sikerül-e ezt tartani.

Ezt a gusztustalan "az anya nevelje a gyereket" mentalitást meg el kell engedni. Nagyon nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen szuper párod van akinek van igénye foglalkozni is a gyerekével nem csak megcsinálni. Fejlettebb országokban ez minden családban így megy, a férfi is otthon van a gyerekkel egy ideig. Nem csak az anyához hanem az apához való kötődés is fontos már nagyon kicsi korban is. Szóval lőjétek be 1-1 évre az otthon maradást aztán majd látjátok, hogy hogy alakul. Nagyon szuper, hogy így gondolkoztok és a párodnak nem derogál minden nap törődni a gyerekkel.

"Most lesz 1 éves"

Már megvan a gyerek. Most lesz egy éves. Le van írva a kérdésben.

Utolsó vagyok, mi 3 gyereket nevelünk, az első kettő már nagy, ők másik apukától vannak. A pici közös felelősségvállalás, eleve úgy beszéltük meg, hogy együtt csinálunk mindent, nincs külső segítségünk, egy csapat vagyunk. Csak azért keresek többet, mert ő bevállalta, hogy marad a városban dolgozni, míg én az elmúlt 3 évben pestre ingáztam naponta, hogy gyűjtsük a pénzt. Az ő karriertervei így halasztódtak, mert nekem lett erre lehetőségem (jól dolgozik ő is, csak ő mas teruleten), együtt beláttuk, hogy ez jobban jön ki így. Amikor a pici már bölcsis és én lehetek itthonról, ő is tud majd szabadabban váltani akár, de ez volt a közös családi érdek. Ha egy gyermek lenne összesen akkor is így csináltuk volna.

A 3 évig anya otthon dologgal sosem értettem egyet. Az első gyermekem a sulim miatt 2,5 évesen felnapra bölcsis lett fél évig, neki nehezen ment a beszokás, de utána jól érezte magát. A kisebbik nagyfiú korábban, 2 évesen lett bölcsis, gond nélkül megszokta. Nekem megváltás volt, hogy picit máshol is lehet,nem én vagyok az egész világa, tanul másoktól is, épül a személyisége anélkül is, hogy csak én létezem. Apuka akkor nagyon sokat dolgozott, alig látott minket. Elváltunk, sokáig egyedül csináltam mindent, de pont a nehéz időkben jött jól, hogy nem csak én létezem, van ovi, közösség, barátok, ovonenik, más is szeretgeti őket.

3 év nagyon sok lenne a kizárólagosságból, neked is, neki is. Apukának is.

A 3 gyerek nem elvárás, sőt. Szerintem annyit vállaljon mindenki, amennyinek osztatlan figyelmet tud A CSALÁD (nem ő egyedül!!)adni. :)