Szörnyű bűntudatom lett, mert nem is gondoltam a babámra. Jogos?

Az utóbbi időben gondjaink vannak a férjemmel. Hazajött egyik délután, és kb 10 perc alatt úgy összevesztünk, hogy elment itthonról. Csak későn jött haza (pontosan tudom hol volt, nem nőnél,de azért mégis milyen viselkedés ez?).

Mikor hazaért kb 9 volt, a gyereket az emeleten lefektettem és amikor láttam, hogy a férjem hazaért (nem is titkolom), azért mentem le, hogy számonkérjem, én sem voltam higgadt egyáltalán. Jól összevesztünk megint, még jobban.

A lényeg, hogy csinált valamit, amivel nagyon felhúzott, és én fogtam magam ès autóba ültem, kerülni akartam egyet. Aztán elmentem a szüleimhez, ès vègül ott is aludtam. A gyerek (8 hónapos) az apjával és a sógornőmmel hagytam (velünk lakik 3 hónapja). Reggel 8-kor már otthon voltam. Azt mesélték hogy egész este zaklatott volt és alig tudták megvigasztalni, ringatni kellett sokat, szerintük engem keresett. Meglep, mert jó alvó, de elhiszem.

Olyan mintha az apja bűntudatot akarna bennem kelteni, de valahol igaza van. De ha akkora volt a baj, miert nem hívtak? Az alvó gyereket hagytam a mellettem/utánam legközelebb álló két emberrel. Jogos hogy ezért rossz anyának érzem magam?