Nagyon bűntudatom van mert elakartam vetetni a babát. Már megszületett és nagyon nagyon szeretem. Mit csináljak ne érezzem ilyen rosszul magam?

Nekünk a harmadik babànk volt "meglepetès baba". Èjjel fèl 1-kor csinàltam meg a tesztet, mert akkor màr tudtam, hogy pozitìv lesz ès èreztem, hogy kell egy kis csend nekem, hogy gondolkodhassak. Reggelre kibőgtem a szemem, kitakarìtottam a lakàst, ès eldöntöttem, hogy ezt èn most nem akarom. 9 hònapos volt a màsodik babàm akkor, èppen tombolt a szeparàciòs szorongàs, fogzott, nehèz volt. Ùgy èreztem, nem fogom bìrni mellette màr a rosszullèteket sem, nem mèg egy ùjszülöttet. Aztàn reggel kèrdezte a pàrom, megjött-e màr! Sìrva közöltem vele, hogy nem, de nem is fog. Ő meg röhögött, hogy mit sìrok, akkor nagycsalàdosak leszünk ès kèsz! Mondtam, hogy èn nem akarom ezt. Erre ő lefagyott, hogy most tènyleg kèpes lennèk "megölni" a gyerekünket a sajàt kènyelmem miatt. Tudjuk szeretni, etetni, ruhàzni, akkor mi a baj? Nehèz lesz, de majd megoldjuk! Ès ezek a szavak fejbevàgtak! Igaz volt! Szòba sem jött többet màs lehetősèg, minthogy megszületik a harmadik babànk. De èn mèg vagy 3 hètig őrlődtem, hogy jò döntèst hozunk-e? Most àprilisban lesz 3 èves a kislànyom. Imàdjuk őt!!!! Nem èrzek òriàsi bűntudatot az akkori èrzèseim miatt, mert termèszetes, hogy fèltem. De mikor mèlyen belenèzek a kislànyom hatalmas barna szemeibe, eszembe jut, hogy mennyivel kevesebb lenne az èletünk nèlküle. Hogy hogyan is juthatott eszembe, hogy nem engedem megszületni?! Olyankor rossz èrzès fog el, ès minden este hàlàt adok, hogy jòl döntöttünk! Ne őröld magad, termèszetes, hogy az ember vàratlan helyzetben vègiggondolja a lehetősègeit! De te is jò döntèst hoztàl! Ez a lényeg!

1es,majd néhàny év múlva tudja meg... Amikor elmennek a fiatal évei

Fordítva ülsz a lovon. Ne legyen bűntudatod amiatt mert el akartad vetetni. Amiatt légy boldog, hogy mégis megtartottad. Mert ez a lényeg!

3-as! Kicsit félreértettél! Én egyáltalán nem vagyok abortusz ellenes. Ha úgy döntött volna, hogy nem tartja meg, nekem azzal sem lett volna bajom. Csak itt most pont arra irányult a kérdés, hogy mit kezdjen a bűbtudatáv, mert most már örül.

Bocsáss meg az akkori önmagadnak, aki csak félt és nem ismerte a jövőt, se a babád, se a mostani erősebb éned. Ha ez segít, mondd el a tükörbe, hogy nem ítéled tovább és igazából bátor és önzetlen volt, hogy leküzdötte önmagát :) Légy inkább büszke és örülj tovább a gyerekednek. Ne bonyolítsd túl valami láthatatlan mércével, csak fordítsd jóra és veregesd meg a vállad nyugodtan :)

Nálunk besikerült a harmadik baba és mindenki azt akarta hogy abortuszra menjek. Én vagyok az anyuka és egy éjszaka sírtam emiatt mert én képtelen vagyok a már megfogant babámat "megölni". És nem hagytam magam. Megtartottuk és kb. 2 hét múlva születik. Csak Nekem köszönheti életét.