Kezdek megőrülni. Hogyan oldottátok ezt meg (télen)?

Én vagyok a bunkó negatív hozzászóló. Sokkal jobb, amit most írsz, jó olvasni, fog ez menni, semmi gond nem lesz, csak így tovább pozitívan.

A gyerekednek nem kell, hogy tökéletes légy és senkinek nem kell megfelelned. Amúgy ez sok dolognál így lesz, hogy össze- vissza olvasol ellentétes dolgokat. Merj bízni magadban, az anyai ösztönödben. Én is féltem, féltettem, söt a mai napig is a túlféltősek táborába tartozom, de amit muszáj azt engedd el. Ne szomorkodj, hogy császár lett, és ha nincs elég tejed, a babát szépen felnő tápszeren is. Még csak betegesebb se lett, mint az anyatejes gyerekek. És nincs cukorból a baba, mintha valaki írt is volna hasonlót, de a putriban is felnőnek gyerekek, én is gondoltam erre rázósabb napokon. Van két számomra annó nagyon hasznos jótanács: mindig minden változik, az átmeneti nehézség elmúlik. Sok nehézség vár még rátok, de mindig gondolj arra, hogy elmúlik: pl fogzás, nem eszik eleget, sír napokig, nehéz elaltatni, óránként kel fel éjjel stb. Nem marad így örökre.

A másik legjobb tanács, amit kaptam, hogy úgy kezdd, ahogy folytatni is szeretnéd..bár ez ilyen picinél még nem mérvadó, nem lehet elkényeztetni még ilyenkor.

Nekem szerencsém volt a védőnővel, már a babavárás hónapjaiban átbeszéltünk minden fontos dolgot, amit jó tudni, rendesen kikérdezett és utána is hívhattam bármilyen kérdésem felmerült, mindig segített. Sajnálom, hogy ez nem opció.

De egy valamit nem értek: ha a férjed most még otthon van veletek, miért nem adod oda neki egy fél órára, órára, és mész el mondjuk a boltba? Miért olyan természetes, hogy az anyuka megkattan otthon a négy fal között? Nem azt mondom, hogy hagyd ott a babád, de egy szopi után van minimum 1-2 órád a következő szopiig egy ilyen pici baba esetében is, hát menj, szellőztesd ki a fejed! Tök természetes, hogy megkattansz bent a sötét lakásban, tegyél ellene!

Amikor a kisfiam 21 hónapos volt, megszületett a kislányom, január végi baba. Nem mondhattam azt a kisfiamnak, hogy most heteken keresztül nem mozdulunk ki, így beöltöztünk, a kislányomat magamra kötöttem, a pici fejecskéje a mellkasomon pihent a kendő alatt (természetesen kapott levegőt), és vittem a fiam játszóterezni. A kislányom pár naposan már a levegőn volt, mert nem maradhattam otthon a kisfiammal. Oké, ez egy szükségállapot volt, nem igazán volt segítségem, de nem is lett baja a babámnak, nekem is jót tett a friss (hideg január végi-február eleji) levegő. Ajánlom neked a kendőt, kösd magadra, sokkal jobban tudod ellenőrizni a hőjét, figyelni tudod, hogy ne szívja be közvetlenül a kinti fagyos levegőt. Menjetek sétálni!

Nagyon örülök, jó itt ilyet olvasni! :)

Jó babázást!

#29-es és #37-es voltam