Kezdek megőrülni. Hogyan oldottátok ezt meg (télen)?

Utolsó előtti ( és még jó pár válasz írója:))

Köszönöm,hogy megérted az én (és talán még sok más hasonló helyzetben levő anyuka )helyzetemet.

Mivel nem volt sok időm(viszont annál inkább túltengtek bennem az érzelmek),amikor kiírtam a kérdést,lehet,hogy segít ha konkretizálok egy pár dolgot:

-25 éves vagyok

-császárral szültem

Ami miatt főleg megrendült a hitem magamban,hogy ezt végig tudom csinálni,az az volt,hogy sorra jöttek azok a problémák,amiket sajnos hírből sem hallottam és persze bepánikoltam.

Amikor hazajöttünk a kórházból azért,mert nem tudtam van e elég tejem.

Amikor begyulladt a mellem azért,mert rögtön azzal ijesztgettek,hogy fekélyem lesz és fel kell vágni...akkor pedig mi lesz a fiammal...

Amikor megtudtam,hogy a párom nem lesz itthon x ideig,fogalmam sem volt,hogy pár nap fürdés helyettesíthetö mosdatással és ezt sem kell túlstresszelnem.Ráadásul itt a heteknek óriási jelentősége van,addig több dologban fejlődhetünk.

Bár a védőnő és a gyerekorvos is jártak nálunk a hazaérkezésünk után,egyiküktől sem kaptam semmilyen érdemi információt egy baba ellatasarol.Az orvos elmondta,hogy milyen vitaminokat szedjen a gyerek,a védőnő pedig alaposan kikérdezett a konyhában arról hogy "DE UGYE VAN ELÉG TEJED?".

Nem okolok senki mást a helyzetért,főleg nem egy pár napos csecsemőt azért mert sír (egyébként nem sír sokat),csakis magamat,ami miatt nem érzem magam elég jónak a fiamnak és mindenben kételkedek amit teszek.

Több ismerősömmel beszélgettem a napokban és nagyon sokat jelentett az is,hogy ilyen sokan írtak pozitívat a kérdésemhez.Bátor dolog,de kimondom,hogy talán tényleg minden nappal érzem,hogy egyre jobb lesz és oda tudom magam tenni 100%-osan.Ha pedig nem,tudom hogy van aki a segítségemre lesz és nem maradok egyedül.

Kedves utolsó:

Sokat gondolkodtam azon,hogy reagáljak e,de gondolom bármilyen ellenvélemény továbbra is a hisztis,tehetetlen ember képét erősítené meg benned személyemben.Azért megpróbálom.

Soha nem voltam egy akaratgyenge,határozatlan ember,ezt állíthatom,de sajnos be kell látnom: Ő az első gyerekem,féltem Őt nagyon.Az egész világot másképp látom miatta és ez így is van jól.Én viszont erre nem tudok átàllni napok alatt.Sírtam,amiért nem szülhettem természetesen 12 óra vajúdás után,sírtam amikor itthon nem tudtam felállni az ágyról a sebem miatt,pedig a baba sírt és akkor is mikor ültem felette és nem értettem miért nem örülök neki úgy ahogy azt megérdemelné. Ennek a sírás-rívásnak mostanra talán vége lett (remélem).

A sétáról: pont ma kérdezte egy októberben szült ismerősöm,hogy ugyan miért nem vittem még ki a gyereket a levegőre,ő 9 naposan már kivitte.

A védőnő annyit mondott meg ne próbáljam.

Anyám azt mondta plusz fokban ki lehet vinni.

A neten azt olvastam minden nap szoktassam a levegőhöz a szellőztetős módszerrel több héten át.

Én pedig itt állok középen,hogy wtf?Én csak jól akartam csinálni.

Emiatt mondjuk ne aggódj,mert kitaláltam mi lesz a saját kis módszerünk,aztán meglátjuk Ő hogy reagál rá :)

Remélem a te "helyrerakásod" is segítség lesz egyszer valakinek,aki ennyire ramatyul érzi magát.

Tudnod kell azonban,hogy nekem speciel a "buksisimogatás" most sokkal jobban jött :) . Ne legyen szerencséd találkozni ezzel az érzéssel sem magadban,sem a családodban,mert ijesztő lehet,milyen nehéz feldolgozni egy ilyen új élethelyzetet.A férjemnek is ijesztő volt így látnia,hiszen Ő jól ismer.

És ne mondja senki,hogy 9 hónap alatt van idő rá felkészülni,mert soha nem tudod mi vár rád igazán,csak mikor már a karodban tartod Őt.Ezt sokan mondták nekem előtte,én meg magabiztosan jól beleálltam az összesbe,hogy majdénmegmutatom.

Nem jött be.

Az meg hogy kamu e a kérdés,elég vicces felvetés,szoktak itt ilyeneket kitalalni mások?:)

Amikor baba alszik,van időm internetezni,sokan érdeklődnek a hogylétünkről+sajnos rengeteg babás fórum hozzászólásait is olvasgatom,mielőtt én is ledőlök aludni kicsit.

Ez a hálóinges tükrös nagyon tetszik 😁

Lehet nekem is le kéne ülnöm magammal megbeszélni,hogy észhez térjek mi és ki vagyok ebben az új kis világunkban 😓.

Esküszöm elindítok valami petíciót hogy megreformáljam a védőnői rendszert,mert hasznosat még nem hallottam róla senkitől...