Kezdek megőrülni. Hogyan oldottátok ezt meg (télen)?

Ez teljesen normális. Én nyáron szültem, állandóan sütött a nap, fényáradat a lakásban, segítség is volt bőven. Mégis folyton sírtam. Mindig. Mindenen. Ez a hormonok miatt van többnyire.

Várandósan ezerszer elképzeltem, hogy kibújik a fiam egy szép, háborítatlan szülés keretében, a karomba veszem, és beleszeretek és minden csodaszép. A szülés tényleg teljesen úgy alakult, ahogy elképzeltem, de a katarzis érzés és az első látásra szerelem nálam valahogy nem történt meg. Kimerültem, utána még 3 napig nem aludtam. Itthon meg csak sírt és sírt napokig, hetekig. Csak cicin vagy kendőben volt neki jó, máshogy üvöltött. Kikészültem, kimerült voltam, legszívesebben visszamentem volna az időben, és sose szülök gyereket. Borzalmas volt, főleg azok után, hogy mennyire vártam őt, nem jött össze könnyen, sokat küzdöttünk érte. Borzasztó volt, hogy ezek után így érzek.

Aztán szép lassan kezdett javulni a helyzet. Idővel beleszerettem, és már a világ összes pénzéért sem csinálnám vissza. Az első 2-3 hónapban nagyon cudarul éreztem magam, emiatt valószínű, nem is lesz tesó. De hidd el, később jobb lesz. Tudom, ezt most nehéz elhinni, amikor ott voltunk, én is úgy éreztem, sose lesz vége ennek a gyötrelmes időszaknak. De tarts ki, jó lesz! :)

Egyébként jól felöltöztetve nyugodtan kiviheted, csak fokozatosan szoktasd, elsőre csak kis időre menjetek, és szép lassan legyen egyre több a kint töltött idő.

Nyáron se jobb... Akkor meg ezer fok meleg volt, és még a hormonoktól pluszban izzadtam is a szokásosnál jobban. Nagyon utáltam kimenni, és azt kívántam, bárcsak inkább téli baba lett volna :D

Tudom, nem ugyanaz, de ha ennyire sötét a lakás, próbálj meg mindenféle fényforrást kirakni. Nekem sokat segített, segít. Annyiféle lampion, fényfüzér, kislámpa stb. van!

Emellett, ahogy írják, menjetek, mozduljatok ki. Tudom, miről beszélek, nekem is van decemberi gyerekem! Ne félj, nem fog megfázni a babakocsiban!

HA semmi sem használ, akkor pedig ne félj felkeresni egy szakembert.

Én nyáron szültem császárral. Itt kezdödött a "baj". 4 napot voltam kórházba amit ébren töltöttem. Nappal a rokonok miatt este a pici miatt... nappal aludt este ordított..

Hazamentünk sem volt jobb. Vérszegény lettem a műtét miatt. Mindenen elbőgtem magam. Azthittem ez egy rossz álom. Csak fel akartam ébredni belőle... kb 6 hét kellett mire jobban lettem. Nem tudtam szeretni a saját gyerekemet. Elláttam de nem éreztem az enyémnek. Borzasztó volt. Magamat hibáztattam... most 18 hónapos és teljes a szerelem. :-) túlleszel rajta. Beszéld ki magadból! Ha kell keress szakembert! Erre sajnos senki nem tudja felkészíteni az újdonsült anyukát. 180°os fordulatot vesz az életed és ezt fel kell dolgozni.

Kitartás!