Őszintén ti szoktatok kiabálni a 2 éves (ultra hisztis) gyereketekkel?

Én a 11 hónapossal is szoktam, gyakran direkt (most nem ordíbálásra gondolok, hanem arra, hogy felemelem a hangom, és haragos arckifejezést használok ha pl dobálja az ételt és már 5x szóltam.)

És olyan is van hogy elvesztem az önkontrollt és tényleg indulatosan szólok.

Szerintem a minősítgetés sokkal veszèlyesebb. Csendesen is tönkre lehet zsarolni egy gyereket.

Egy pontig az indulatok kimutatása a hitelességhez tartozik, nen gèpek vagyunk.

Én nem a hiszti miatt szoktam kiabálni, hanem ha valami rosszat vagy veszélyeset csinál. Pl a konyhából rákiabálok, hogy ne vegye a szájába a gyurmát, azonnal eldobja, mert megijed. Gyorsabb és hatásosabb, mint átmenni a konyhából a nappaliba, ki venni a kezéből a gyurmát, és el magyarázni, hogy nem szabad.

Vagy mikor látom, hogy az út felé irányul a motorjával, akkoris rákiabálok, és egyből megijed, visszafordul hozzám. Ez is gyorsabb és célravezetőbb, mint utánaszaladni (egy 2 éves, már gyorsabb a motorjával, mint én futva)

Persze elindulok futva, azért hozzá, hogy legyen b terv, ha a kiabálás nem jön be.

Akkor is szoktam kiabálni, mikor ő kiabál, mert azt hiszi, hogy az vicces.

A hisztit más módokon kezeljük.

Nekem is furcsa, hogy valaki egy dackorszakos gyerekre még csak fel sem emeli a hangját.

Ha pl az úton jobbra kell menni de ő balra akár, földbe veri magát tépi a hajam és az arcom. Ha suttognék neki valószínűleg reggelig folytatná. Muszáj megfognom a kezét és rakiabalnom, hogy ezt akkor most befejezted? De millió példát fel tudok sorolni, ez nála most kezdődött igazán amúgy. Eddig nem kellett ordibálnom és nekem sem tetszik én is elgondolkozok egy ilyen nap végén, hogy ez normális e. De amúgy sztem igen is kell nevelni, határokat szabni. Értem én, hogy ők csak így tudják pl kifejezni magukat, de ha oviban is neki ront egy ilyen anyuka gyerekének pl akinek nyugodt gyereke van én leszek a legxarabb anya, hogy nem neveltem a gyerekem.

Az enyém 8 hónapos,de most tekintsünk el ettől.

Éjszakai alvása kb.másfél hónapja katasztrofális. Addig végigaludta az éjszakát. 3 hete történt. Rákiabáltam. Ő megijedt,még jobban sírt,még nehezebben aludt vissza. Sőt,másnap,mintha haragudott volna rám. Nem mászott hozzám,nem bújt,ha rámosolyogtam,nem mosolygott vissza.

Na,gondoltam,ezt elcsesztem! Nagyon rossz napunk volt,ő láthatóan "félt tőlem" (máshogy nem tudom megfogalmazni),én meg tele voltam feszültséggel,bűntudattal.

Megfogadtam,ilyet többet nem csinálok. Annyira pici még,sírással kért segítséget tőlem,akiben legjobban bízik,én meg megijesztettem. Miért? Merz kialvatlan voltam. Azóta nem kiabálok vele,ha már nagyon feszült vagyok,pár percre inkább beteszem a kiságyába,és otthagyom,megiszok egy kávét vagy teát,és lehiggadva megyek vissza hozzá. Igen,sír ez idő alatt,de nem kiabáltam rá,hanem nyugodtan öleltem magamhoz.

Bocs az off.-ért,Kérdező. Csak azért meséltem ezt el,hogy lásd,mit okozhat egy kisgyerekben,ha az,akiben legjobban bízik,rákiabál. Tudom,nem 2 éves,és nem hiszti,de gondolom,náluk is kiválthat ilyet. És nem tudom,mi lesz,ha 2 évesen hisztizni fog. Lehet,hogy mindezektöl függetlenül rákiabálok majd.

De igen,a kérdésedre a válasz,nem 2 évesre,hanem 8 hónaposra kiabáltam már rá. Nem vagyok rá büszke,de nem tagadom le,és igyekszem,hogy még egyszer ne történjen ilyen.

Most itt van mellettem,játszik,néha rám néz,és küld egy huncut,"minden rendben,már nem haragszom rád"-mosolyt😃.

Általában nem szoktam

Gyakorlatilak előfordul, hogy elvesztem a türelmem.

Nekem picit fiatalabb, 1,5 éves.

A legrosszabb, hogy nem tudja megmondani mi baja..

És akkor, ha jön, hogy maganhozölelem, akkor harap, karmol..

Máskor meg áldott jó gyerek..

Megvallom a türelmem is véges..kifogásnak jó, hogy 30 hetes terhesen alig tidok néha mozdulni...vagyis, úgy, ahogy hozzá kellene, mert a hétköznapi séta ez-az amazzal elvagyok

rámütött ráadásul.

Jó lesz, ha majd kamaszodik 😟😎😬😬😬😬😬