Miért bámulnak ránk megvetően és ítélnek el, ha elmondjuk hogy ezt tervezzük?
A feleségemmel gyereket tervezünk és megbeszéltük hogy mi nem követjük a "hagyományos" anya marad otthon a gyerekkel évekig dolgot, hanem addig lesz csak itthon, míg rendbe nem jön szülés után (kb 2-3 hónapot tervez, ezt majd meglátjuk), aztán pedig visszamegy dolgozni és én leszek a babánkkal itthon. Nem keresünk rosszul, a feleségem valamivel jobban is keres mint én, szóval nekünk ez a felállás megfelel. Én tök szívesen maradok itthon a picivel, ő pedig nem akar évekig itthon lenni a 4 fal között, szívesebben menne vissza emberek közé. Ez eddig rendben is van, de 1-2 rokon tudja, hogy babát tervezünk és a múltkor érdeklődtek, hogy mi merre hogy, fiút vagy lányt szeretnénk jobban, vannak-e nevek, amik tetszenek stb. Majd rákérdeztek feleségemnél, hogy és meddig tervez otthon lenni.. Na amikor elmondtuk, hogy hát én leszek otthon a babával, akkor csak pislogtak, hogy de mi az, hogy nem a feleségem, miféle anya csinál ilyet stb stb. Őszintén nem hittük volna, hogy ezen bárki így fennakad, hisz én is ugyanolyan szülője vagyok/leszek a gyereknek, mint a feleségem. Kialakult egy kisebb vita, mindenki a saját érveit fújta, majd mi lezártuk azzal, hogy köszönjük a kedves és kevésbé kedves, persze szigorúan jó indulatú megjegyzéseket, de ez csak ránk tartozik, szóval ne avatkozzanak bele.
Miért ilyen ördögtől való, ha apuka marad otthon a babával, én ezt nem értem tényleg, mi a gond ezzel? És egyébként is kinek mi köze ehhez? Valaki volt hasonló helyzetben?
Hidd el, mi már régóta tudjuk, hogy ez így lesz, én maradok otthon a gyerekkel, ő megy vissza dolgozni. Szóval ez nem tervezet, hanem ez A terv. Feleségem mindig is egy ilyen jövős-menős nő volt, nem bírta ha sokáig a házban kellett lenni és monoton ugyanazt csinálni, én pont a nyugisabb típus vagyok, ezért is fogok én itthon maradni.
Nem fűnek-fának meséljük, leírtam hogy rákérdeztek! Mégis mit kellett volna mondanunk, hebegni-habogni vagy épp hazudni..? Elmondtuk, hogy mi hogy fogjuk csinálni. Magunktól nem kezdjük el mesélni nyilván senkinek a babával kapcsolatos terveinket.
A feleségem pedig eleve ódzkodik a szoptatástól, számára bizarr és idegen az egész, soha nem volt kibékülve a melleivel (kicsik és szerinte formátlanok), egy időben járt pszichológusnál is és meg is akarta műttetni, de szerencsére arról sikerült lebeszélni. Azt se szereti ha én birizgálom szex közben, kellemetlennek és kényelmetlennek érzi, tehát attól nem félünk, hogy elfojthatatlan vágyat fog érezni a szoptatás iránt. Ha működik a fejés, akkor valószínűleg az lesz, ha nem, akkor tápszer. Cumisüvegből pedig én is meg tudom etetni.
Amúgy pont azért, mert 9 hónapig az ő méhében növekszik érzem „igazságosabbnak”, hogy ha már kijött onnan, akkor onnantól én legyek vele ugyanennyi időt vagy többet.. 😊
A munkahelyem pedig abszolút rugalmas (plusz vezető beosztásban dolgozom), nem fog gondot okozni a home office, se az ha nem tudok fix 8 órában dolgozni.
De köszi a további válaszokat.
válasza:Szerintem tok jo, hogy mindkettotoknek megfelelo megoldast talaltatok ki, es nem jon majd meg egy kerdes itt az anyukatol arrol, hogy meghulyul a negy fal kozott, alig varja, hogy visszamenjen, hanem ismeritek magatokat annyira, hogy tudjatok, hogy szeretnetek ezt felosztani.
A lehetseges buktatokra ebben az esetben viszont erdemes elore felkeszulni, ami igy kicsit mas, mint normal felallasban, ha az anya marad otthon, lehet, hogy ezert is lepodtek meg a valaszotokon.
Ezeket erdemes atgondolni:
Mit csinaltok,
- ha csaszar lesz, es hosszabb lesz a felepules?
- ha a baba sokat fog ebredni?
- ha a fejes nem inditja be a tejleado-reflexet?
- ha nem akarja elfogadni a tapszert?
- ha allergias lesz a tejfeherjere, es a tobbszorosen hidrolizalt tapszert az ize miatt nem fogadja el?
- ha mar kuszni-maszni-jarni fog, illetve ejszaka tovabbra is sokat ebred, hogy fogsz mellette dolgozni? (a fiam 5 honapos koratol dolgozom home officeban, 8-13 honapos kora kozott azt hittem, bekattanok, nappal semmit nemtudtamcsinalni tole, este beajultam az agyba, aztan jott az ejszaka...)
Nem veletlen, hogy a CSED-et 6 honapos korig csak az anya veheti igenybe, megfontolando, hogy esetleg kicsit kesobb cserelni, de ezt tenyleg ti erzitek, ha most ez tunik jo tervnek, akkor csak annyit mondanek, hogy lehetoleg legyen rugalmasan valtoztathato szules utan ez. Egyik ismerosemek is igy csinaltak egyebkent, ahogy ti, csak ott az anyuka fel napban ment csak vissza dolgozni a gyerek 3 honapos koratol, es ugy csereltek, a ferje volt delutan a gyerekkel. A 3.-4. honaprol mondta, hogy nagyon nehez volt, a gyerek rengeteget sirt utana, es ugye o csak fel napban ment el. Mit csinaltok hasonlo helyzetben? Sirjon a gyerek akkor addig, meg meg nem szokja? Azert kerdezem csak, mert nektek nem muszajbol lett ez a dontes, ha jol ertem. Ez nem riogatas, legyen B tervetek, vagy lelekben keszuljetek fel szerintem erre is. Nalunk a hordozokendo ferjemnek rengeteget segitett az altatasban, mikor nekem muszaj volt pihenni, ugy tudta csak megnyugtatni, mert folyton engem akart a gyerekunk, elotte nagyon nehez volt neki, utana azzal megnyugodott, aludt rajta 3-4 orakat. A fiunk semmilyen cumisuveget nem fogadott el, sokat kiprobaltunk.
Szoval erdemes lenne szerintem beszelgetnetek olyanokkal, akik hasonloan csereltek, es hogy a fentieket, illetve egyeb felmerulo dolgokat hogyan oldottak meg. En csak olyat ismerek, ahol az anyuka 8 honapos kirban ment vissza dolgozni, ennyire korait teljes munkaidoben nem.
válasza: válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!