Állandóan engem hibáztat amiért nem alszik a kislányunk. Mivel védjem magam?
3,5 éves kislányunk rossz elalvó . 2 éves korában kezdte átaludni az éjszakát és a mai napig fél-egy óra elaltatnom.
Másfél éves kisfiúnkat már a férjem altatta, szépen megszokta és ma már csak be kell vinni és letenni. Az éjszakák többségét is átalussza.
A problémám abból adódik, hogy a férjem 100%-ban engem okol a kislányunk alvása miatt. Ha pedig kifogunk egy hisztisebb elalvást akkor meg utána jönnek a "egész a te hibád", "teljesen elrontottad a gyereket", "bezzeg én a fiúnkat milyen jól megszoktattam" és hasonló nagyon bántó szövegek.
Beismerem, lehetett volna jobban is csinálni, kezdő szülőként és a féjemmel való viták között (az első években sokat veszekedtünk) ennyire futotta az erőmből. Folyamatosan próbálok javítani rajta, csak úgy érzem a férjem olyat vár el tőle, amire ő képtelen. Én kis lépésekben akarok javítani a helyzeten, ő meg egyből változást akar.
De nagyon bántanak ezek a beszólásai. Ő a kezdetektől sírni akarta hagyni a gyerekünket amit én soha nem hagytam. És a mai napig ezt kapom meg, hogy ha hagytam volna sírni 1-2 éjszakát akkor most nem lennének gondjaink. És akármit hozok fel, mindig azzal jön, hogy én már elrontottam a kislányunkat.
Hozzáteszem ezt leszámítva nincs sok gond vele. Akaratos gyerek, de szépen eszik, engedelmes (persze hisztik vannak), oviba gond nélkül beszokott, nagyon értelmes kislány.
válasza:Az a "válasz", hogy lehet hogy a te hibád, a gyereknevelés egy olyan műfaj, ahol az ember bizony hibázik, és mondd meg neki kerek perec, hogy meg vagy bántva ezzel, hogy folyamatosan a fejedhez vágja ezt.
És hogy konstruktív megoldásra van szükség, olyanra, ami a történetben résztvevő ÖSSZES szereplő érzéseit figyelembe veszi. A "bűnbakállítás" nem része ennek.
A gyereket meg nem kell becsapni, mert nem hülye.
Lehet hogy pl. egy szombat délelőtt meg tudjátok vele beszélni együtt, hogy mostantól apa altatja majd őt, te meg a kicsit, vagy bármi ilyesmi.
A konkrét tervet nektek kelldolgozni, de előtte tisztáznotok kell a férjeddel, hogy ti tulajdonképp egy csónakban eveztek...
válasza:Bocs, de a férjednek van igaza. Semmit sem akarsz ezen vàltoztatni inkàbb szenvedsz. Akkor tedd ezt, de ne màrtìrkodj,hogy ìgy vagy fàradt meg úgy vagy fàradt... Telefonozol altatàs közben???? És azt magyaràzod,hogy a majdnem 4 évesed összerakja a képet,mert milyen okos... Szerinted ebből mit rak össze??? Azt hogy les.zarod azt az időt amit az altatàsra fordìtasz,nem vele foglalkozol.
Màr ne haragudj,de tényleg elcseszted és még azt se hagyod,hogy a férjed segìtsen. De ő a bunkó...
Most vàrom a 3. babàt,de én(lehet lustasàgból vagy mert szaranya vagyok ki mit gondol...-de teszek is rà)mindkét gyereket első naptól arra szoktattam, hogyha a kisàgyba kerül akkor kuss van és alvàs. Halkan még egy rövid altatót éneklek, de ennyi. Biztos nem altatgatnék óràk hosszat. Most is leteszem a picit és van, hogy motyog kicsit és úgy alszik, de van hogy egyből elalszik.
Persze az éjjeli ébredés màs tészta sajnos. Azért csak a gyerek " hibàs". Evés,ivàs,pisi,kaki, màsok az igények.
Vagy vàltoztass igen sürgősen vagy ne sopànkodj. Biztos én is mérges lennék,ha a pàrom előadnà a jajj de fàradt vagyok egész nap le sem ültem magànszàmàt,ha önként minden este fent lenne hajnal 2-ig.
Na már vártam mikor jön az első agresszív válasz. Egy anyuka aki saját tapasztalatait kivetítve értetlenkedik másoknak miért nem olyan egyszerű, mint neki... és nem azt kérdeztem, kinek van igaza…ez nem verseny. És képzeld nem végig telefonozom. A 1 órás altatás egy folyamat: először elolvasunk 2-3 mesét (10-15 perc), utána megszeretgetés, kis beszélgetés, utána na most már aludni kell és már csak énekelek, majd kb háromnegyed óra után előveszem a telefonom (már csak dúdolok) és anya most már nem figyel, majd holnap megbeszéljük. Tudatosan nem figyelek a gyerekre, mert akkor csak jönnének az újabb és újabb témák.
Nem mondtam, hogy nem akarok változtatni. Azt mondtam, hogy 3 év folyamatos próbálkozás után belefáradtam. De a pozitív kommentekből erőt merítva újra nekipróbálkozom.
És nem sopánkodom, ez van elfogadtam. Nem adom elő, hogy fáradt vagyok. Azt írtam, hogy egy-egy hisztisebb altatásnál én is agyhalott leszek, azért ez engedtessék már meg nekem.
De több szót nem is érdemelsz, az ilyen ősanyákkal úgysem lehet mit kezdeni.
Azt mondtam, hogy belefáradtam. És hogy az itt kapott tanácsokból (kivéve a tied) új erőt merítettem és újra nekiállok változtatni, tegnap már így is csináltam. Értsd ahogy akarod, forgasd ki a szavaim ahogy akarod.
És a káromkodás akkor is káromkodás, hiába raksz közé pontokat... észlény.
válasza:Nem is értem, hogy lehet telefonnal altatni.
Én sem tudnék elaludni egy sötét szobában, ahol mellettem telefonfény van. Arról nem is beszélve, hogy akkor minek vagy ott????
Mond azt a lányodnak, hogy most alvás, és kész. Sötét van, melléfekszel, átöleled, és alszotok. Ha még dumál, akkor 5 perc után szólsz neki, hogy ha beszél kimész, ha alszik maradsz. Majd ha elaludt, kijöhetsz tőle.
De ennél undorítóbb dolgot el nem tudok képzelni, mint hogy ülsz a gyerekágy szélén, és nyomod a telefont a sötétben. Ne csodálkozz, ha leszarja a kéréseidet. Ezt látja tőled. Hogy le kell szarni a másikat egy idő után...
utolsó, tökéletesen jó leírtad, igen. Pontosan ezt is akarom megtanítani a gyerekemnek, hogy akármeddig nem lehet húzni az altatást, egy idő után már nem kapja meg a figyelmet.
Köszönöm, hogy megfogalmaztad, mégha alpári stílusban is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!