Állandóan engem hibáztat amiért nem alszik a kislányunk. Mivel védjem magam?
3,5 éves kislányunk rossz elalvó . 2 éves korában kezdte átaludni az éjszakát és a mai napig fél-egy óra elaltatnom.
Másfél éves kisfiúnkat már a férjem altatta, szépen megszokta és ma már csak be kell vinni és letenni. Az éjszakák többségét is átalussza.
A problémám abból adódik, hogy a férjem 100%-ban engem okol a kislányunk alvása miatt. Ha pedig kifogunk egy hisztisebb elalvást akkor meg utána jönnek a "egész a te hibád", "teljesen elrontottad a gyereket", "bezzeg én a fiúnkat milyen jól megszoktattam" és hasonló nagyon bántó szövegek.
Beismerem, lehetett volna jobban is csinálni, kezdő szülőként és a féjemmel való viták között (az első években sokat veszekedtünk) ennyire futotta az erőmből. Folyamatosan próbálok javítani rajta, csak úgy érzem a férjem olyat vár el tőle, amire ő képtelen. Én kis lépésekben akarok javítani a helyzeten, ő meg egyből változást akar.
De nagyon bántanak ezek a beszólásai. Ő a kezdetektől sírni akarta hagyni a gyerekünket amit én soha nem hagytam. És a mai napig ezt kapom meg, hogy ha hagytam volna sírni 1-2 éjszakát akkor most nem lennének gondjaink. És akármit hozok fel, mindig azzal jön, hogy én már elrontottam a kislányunkat.
Hozzáteszem ezt leszámítva nincs sok gond vele. Akaratos gyerek, de szépen eszik, engedelmes (persze hisztik vannak), oviba gond nélkül beszokott, nagyon értelmes kislány.
Párom most azt találta ki, hogy én játszam el minden este, hogy elmegyek dolgozni és akkor a gyerek nem fog keresni, így ő altathat.
Én ezt nem igazán akarom, nem egy megvezethető baba, hanem már lassan 4 éves aki összerakja a képet és kérdéseket tesz fel. (Tudja, ha nem alszik akkor fáradt lesz, tudja ha fáradt vagyok nem tudok dolgozni és ő is nyűgös az oviban. Ha nem dolgozok nem lesz pénzünk ennivalóra meg játékra. Szóval összerakja a dolgokat, megérti értelmesen.)
Meg őszintén szólva nekem is egyszerűbb, hogy leülöm azt az egy órát mellette, dúdolom a kis kacsa fürdiket és közben olvasgatok a neten...mint hogy belefogjak valami hatalmas nagy változtatásba. Túl fáradt vagyok estére, ráadásul már milliószor próbáltam változtatni eredménytelenül. Úgy vagyok már vele majd kinövi lassan.
Lehet, hogy a férjednek van igaza, bármilyen rossz is, bár nem értem miért bánt.
Én is így szenvedtem a négy évessel, sokszor másfél óra alatt aludt el. Nagyon sokszor kibuktam miatta, persze ugyanúgy nálunk is ment a beszólás, hogy bezzeg amikor ő altatta el, akkor nem volt ilyen.
Egy hétre nemrég kórházba kerültem és ő altatta este és bizony sikerült neki minden gond nélkül önállóságra szoktatni, mert következetes és szigorú volt. Azóta is rendben van minden.
Megértem, hogy neked így kényelmesebb, de gondolom a férjed örülne, ha azt az 1 órát kettesben töltenétek. Lássuk be, ez teljesen jogos igény.
Én ezt tenném: megbeszélném a naggyal, hogy mostantól van x mese és y ének. És nincs több. Igen, kemény lesz ehhez tartani magad, de megéri.
Van nála éjszakai fény? Nem lehet hogy fél a sötétben? A lányomnak vettünk zseblámpát. Persze pár napig nagy újdonság volt, játszott vele, de azóta már csak akkor használja ha éjjel vagy hajnalban ki kell mennie pisilni vagy rosszat álmodik (havi 2-3 alaklom amx).
Ha nagyon elhúzódik a dolog, akkor hívjatok átmenetileg takarítónőt, hogy kicsit fel tudjatok lélegezni a férjeddel.
Azért az 1 óra altatást nem hiszem, hogy valaha is le lehet redukálni nullára mint a kistesónál. Ha a cél 20-30 perc lenne, akkor nem vagyunk olyan messze tőle.
Van éjjeli fény, millió alvóka, kész szentély a hálósarka.
Mindig úgy alakult az életünk, hogy teljesen megértem a gyereket, amiért nem alszik el pillanatok alatt. Volt szitter, kistesó, most itt az ovi...rengeteg dolog történt és mindez kavarok a fejében. És tényleg erőn felül teljesít, mert láthatóan leküzdi a sírását az oviban és erőt vesz magán. Szóval nagyon igyekszik.
Mindezek fényében valahogy elnézem neki, ha este hisztizik, mégha ki is borít akkor is.
Azt nem tudom elnézni, hogy a férjem engem okol, hibáztat, vádol. Tegnap elvette a telefonom (ne telefonozzak altatás közben) ok lehet igaza van de akkor sem így kellett volna. Ma pedig utasított, hogy innentől így fogok altatni és kész...megértem, hogy tehetetlenségében ilyen, csak a bántásai egy életre belém égnek.
Bocsáss meg, lehet rossz ezt olvasni, de én igazat adok a férjednek. Abban az egyben nem, hogy ezt nem bunkón kellene a fejedhez vágnia. Ilyen korban mar nagyon nehéz a változás. Ezt egészen pici 8 hónap és egy éves kor között kell rendezni és alszik majd a gyerek. Én hiszek benne, hogy ez szoktatás kérdése. Nekem három kicsim van és mindegyik alszik. A legkisebb 14 hónapos, Ő már régóta alazik éjszaka.
Nekem mindnél kb a 8. Hónap volt a vízválasztó, mikor nagyon lemerültem már és hittem abban, hogy nem kell az éjszakai cici. És igaza van a férjednek 1-2 éjszakába került és mind aludt utána, kivéve fogzás és betegség esetén.
Hiszek benne, hogy a gyereknek szüksége van a hosszú éjszakai, pihentető alvásra, ahogy az anyukának is. Hiszek abban, hogy egy kis sírástól nem lesz baja, azonban, ha nem alazik rendesen annál több baja lehet mind neki mind a szülőknek. Ez nem kegyetlenség, mert imádom mindhárom gyerekemet. Az Ő érdekeiket néztem.
Hiszek abban is, hogyha lenne negyedik gyerekem 8-10 hónapos korában Ő is aludna.
Babakorukban velwm aludtak és igény szerint szoptattam őket. Kb. 5 hónapos korukban raktam őket kiságyba, de akkor is kivettem őket szopni. Akkor már úgy éreztem, hogy miattam nem alszanak...és jobban is aludtak kiságyban.
Egyébként én is bőőőőven próbálkoztam a kislányunkkal. Azt, hogy "nem hagytam sírni" nem jelenti azt, hogy nem is sírt. Sokmindennel próbálkoztam. Egyedül a bezárom a szobájába és őrjöngjön ameddig akar nem volt. Ezen kívül minden.
De most már értelmes nagylány, már nem is lenne szerintem értelme ilyen módszereknek. Elmagyarázod neki és megérti. Egyedül akkor nem ha már 'bekattan' a hisztitől, mint ami még most is előfordul néha.
Kérdező, ha nem tudnám biztosan, hogy a négy évesem a másfél órás altatásról egy hét alatt öt percre szokott rá, akkor talán még igazat is adnék neked.
És én is telefonoztam közben, tudom milyen unalmas az ilyen altatás.
De akkor sincs igazad abban, hogy ezt nem lehet megváltoztatni.
Nem mondom, hogy nem lehet, biztos valakinek sikerül.
De én már bő 3 éve próbálkozom, meddig egrecíroztassam még a gyereket...bele is fáradtam másrészt meg ami nem megy előbb-utóbb fel kell adni.
De igazatok van, összeszedem magam és új erővel nekiállok az altatásnak. De a kérdés még mindig ugyanaz, mivel védjem magam mikor kapom az egész a te hibád szöveget?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!