Állandóan engem hibáztat amiért nem alszik a kislányunk. Mivel védjem magam?

De hogyan alszik el? És min akarsz változtatni? Mert a lényeget kihagytad.

Nekem csak egy fiam van, ő most 3,5 éves. Soha nem volt gond az elalvással. Mindig alkalmazkodtam hozzá. Csecsemőként kézbe ringattam, elaludt, letettem. Aztán cumisüveggel magától aludt el 1,5-2 évesen, most meg úgy, hogy mese, villanyoltás, és mellé fekszem. AMikor elaludt, kijövök. Mindig átaludta az éjszakát.

Nálatok mi nem működik?

Fel ora altatas miert lenne sok? Ez valami verseny koztetek?

13 eves lanyom lefekszik es alszik.

A 8 eves fiamnak meg jar a szaja:)

Mindenki mas.

A gyerekek különbözőek. Az én kislányom 3 hónapos kora óta csak kézben alszik, disco zenére! Próbáltam énekelni is neki, mesélni, stb szokásos módszerek, nem jött be.

Valamennyire lehet a szülő hibája, mi is elrontottuk, hogy nagyon kézhez szoktattuk, de ez van. Így tudtuk elérni, hogy eleget aludjon, be kell nyelni.

Magadat ne hibáztasd, bármit mond a férjed. A lányotok ilyen, a fiatok olyan. Gondolom nem "futószallagon, tervrajz alapján készültek", így nem is várható, hogy egyformák legyenek (szokásaikban).

Rossz alvó a kiscsaj, ennyi. Nálunk is sokszor felsír. Úgy gondoljuk, álmában pörgeti vissz a napi dolgokat, és amikor egy rossz élményhez ér álmában (pl esett egy nagyot a nap folyamán) akkor felsír. Idővel kinövi.

Nekem három lányom van.

Az elsővel könnyű dolgom volt, betettem a kiságyba és aludt. Kezdettől.

Marhára büszke voltam magamra, hogy milyen "ügyes" vagyok, sőt, azon töprengtem sokszor, hogy "mit küzdenek/bénáznak" mások a baba altatásával, meg hogy mi ebben a nehéz stb. stb.

És ha hangzatosan nem is, de gondolatban jól megveregettem a saját vállamat.

Aztán jött a második, na vele nem volt olyan egyszerű, sokat kellett ringatni, de még ő is "megtanulta" viszonylag hamar az egyedül elalvást.

Na és akkor jött a fekete leves a harmadikkal.

Ő ma 4,5 éves, és még mindig ritka, hogy átalussza az éjszakát. Pedig gondolhatod, hogy MINDENT kipróbáltunk.

Neki az alvásigénye is sokkal kevesebb, és rosszul, felületesen alszik, mindenre megébred stb.

Szerencsére a férjem maximálisan támogat, sőt legtöbbször ő tudja jobban elaltatni.

Utána kéne olvasson a férjed, ha képes a büszkeségét félre tenni, hogy ez nagyon sok mindentől függ, a gyerek habitusától, idegrendszerétől, az alvás egy összetett folyamat. És persze lehet rituálékkal segíteni, de sosem fogja elérni, hogy ugyanúgy "működjön" a kislányod, mint a fiad, mert valószínűleg ebben a kérdésben mások...

Biztos ez már egy olyan téma, amire mindketten "ugrotok", vitatéma, valahogy tisztázni kellene, akár vegyetek igénybe külső segítséget, mert ha ez elmérgesedik, megromolhat a kapcsolatotok is miatta.

Kívánom hogy sikerüljön tisztázni ezt, mert ebben és minden más gyereknevelési témában is fontos az egység a szülők között, az az alapja a gyerekek biztonságérzetének.

Legjobbakat Nektek!

Azt nem értem, ha neki ez ilyen jól megy, miért nem segít? Cseréltek egy kicsit, és kiderül, hogy te csináltad eddig rosszul, vagy a gyerekek nem egyformák.

Azzal, hogy hibáztat és szid, nem lesz jobb senkinek.

A férjed egy címeres ökör, már bocs.

A lányotok ilyen, ez van. Állítólag én is volt, hogy hajnalban vittem át faterékhoz a legót, hogy tessék velem most leülni, játszani. Majd idővel helyreáll ez. Gyerekből van, nem fogja a normákat követni. Néha én is agyf@$t kaptam, amikor a kislányom hajnal 3kor kitalálta, hogy játszani akar, meg mászni (még nem tudott járni akkor), de végül nagyon szivesen kiültem vele fakockázni hajnal 3-kor (mikor kinyílt a szemem és végre magamhoz tértem), és volt, hogy játékból rögtön mentem dolgozni, annyit akart a kisasszony játszani. Most is van hasonló, annyi különbséggel, hogy most már üvöltözi a fülembe, hogy "APA APA APA" ha játszani akar. Párom meg örül, hogy én vagyok napirenden, ő meg aludhat :)