Hagyjam sírni, vagy folytassuk ezt a rémálmot? (fél éves baba)
Kisfiam kezdetektől nagyon rossz alvó, én pedig egyre elkeseredettebb. 10-15 ébredés is van éjszakánként, nappal változó, 10 percet, vagy két órát is képes aludni egyszerre. (Hosszabb időt inkább a szabadban, babakocsiban.)
Este kézben ringatva elalszik, de van, hogy mellettem fekve a babaszobában lévő ágyon, aztán átteszem a kiságyba. Alszik egy ideig, majd visszaébred, 20 perc, fél órán belül. Van, hogy sír, átmegyek, visszaadom a cumiját, vagy ráteszem a kezem a fejére és pár perc alatt elalszik. Gyakran ennyitől nem nyugszik meg, ki kell vennem és hiába próbálom letenni, állandóan visszaébred. Néha órák telnek el és csak a kezemben alszik. Próbáltuk, hogy együtt alszunk a szobájában az ágyon, de mindig arra ébredek, hogy beszélget, gagyorászik és tépi az orrom, szám. Úgy vettem észre, hogy nagyon sokat mozog álmában és ez ébreszti fel, de visszaaludni nem tud. Nem éhes, fájdalomcsillapító mellett is ugyanennyit ébred. Az egyetlen dolog ami működne, hogy a mellkasomon alszik, én félig ülő helyzetben vagyok és ha érzem, hogy ébredezik, akkor ringatni kezdem, még mielőtt magához tér. De ehhez is előbb el kell altatnom és úgy ledőlni vele és néha így is visszaébred és akkor csak a járkálás segít, vagy a kendő. Én már teljesen kikészültem, ráadásul a férjem nagyon ellenzi, hogy behozzuk a babát az ágyba. Nem miattunk, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy ha most elszúrjuk a gyereknevelést, akkor éveken keresztül nyögjük a következményeit és most kell kialakítani, hogy nem minden úgy van, ahogy a baba szeretné. Így aztán én ringatok, míg ők alszanak.
válasza: válasza:Amúgy ez a módszer azért is egy b@romság, mert nem az okot keresi meg, hogy miért kel olyan sokszor a gyerek éjjel, hanem csak azt mondja, hogy sír, mert olyanja van, hadd sírjon....
de értsd már meg hogy mi tisztában vagyunk az okkal!!!
kizárjuk a hasfájást, a fogzást, az éhséget a szeparációt...
mielőtt belevágtam tudtam, hogy az ébredés oka az, hogy megszokta hogy jelen vagyok...és senki másnak nem is javaslom a módszert, csak aki biztos abban hogy ez a baj!!
az interneten lévő dolgokat meg nem mindig kell szentírásnak venni!! mindig vannak ellentáborok!! én a saját tapasztalatomra, meg sok sok év generációinak tapasztalatára alapozok, amikor kijelentem, hogy azért mert 8 hónap alatt hagytam 70 percet sírni egyszer a babámat, nem tettem semmi kárt a fejlődésében.
Én is befejeztem, nem kell elfogadni a véleményem, én sem fogadom el a tiédet.
válasza:De jó, hogy ekkora tapasztalatod van pl. Ranschburg professzorral szemben is.......
:)
Azért a Kérdező nem olyan biztos, hogy tisztában van/volt vele, mert akkor nem kérdezett volna.
Csináld, ahogy akarod, a Te gyereked, te dolgod.
Örülök, hogy azért a legtöbb ember nem úgy gondolja, hogy hagyja üvölteni a babáját.
Kedves mindenki!
Nem tudtam megküzdeni a lelkiismeret furdalással, ezért 3 nap alvás után abbahagytuk a Ferbert.
Úgy látom időben hagytuk abba és nem okozott még semmilyen maradandó bizalomvesztést, mert azóta is ugyanolyan kis bújós, bármi gondja van sírással jelzi, ha felveszem, megpuszilgatom megnyugszik.
Most létező minden lehetőség keverésével alszunk kiságy, kendő, mellkasomon, mellettem, 3-an apával, bárhogy, ahogy épp sikerül altatni, ahogy eltalálom a kívánságát. Nagyon cifrák az éjszakák, de legalább el tudok számolni a lelkiismeretemmel. Nem várok kommenteket, én sem tervezek már írni, csak egyféle tanulságul írtam le ezt.
Mindenkinek nyugodt éjszakát!
válasza:Kérdező, nem rossz szándékból írom, de hidd el, semmilyen bizalomvesztés nem lép föl, ha egy kis sírva hagyással tanítod meg a gyermeked az önálló alvásra. Tapasztalatból mondom. Mind a 3 gyerekemmel így csináltam, azóta már a legkisebb is 12 éves, nagyon jó a kapcsolatunk, mindig hozzám fordulnak, ha valami bántja őket. Soha egyikkel se volt gond az alvással, mindegyikkel akkor kezdtem el alkalmazni a módszert, mikor átaludtak 6 órát az éjszakából. Pár éjszaka alatt elértük a sikert mindig. Onnantól kezdve mindig átaludták az éjszakát.
És attól ugyanúgy sírva jeleztek, bármi bajuk volt.
Az én tapasztalatom az, innen a gyakoriról, hogy aki ilyen különböző módszerekkel altatja a babáját-fogja a kezét, ringatja órákig, tologatja babakocsiban stb, azoknak igen sokáig probléma az altatás. Ellenben azoktól, akiknek a babája hamar megtanult önállóan elaludni, soha nem hallottam, hogy panaszkodtak volna az alvásra.
Válaszd a számodra és babádnak a legmegfelelőbb módszert a józan ész határain belül. Órákig nem szabad sírni hagyni, viszont szerintem az se normális, hogy valaki hosszú hónapokon, esetleg éveken keresztül hosszú fél órákat altatja a babáját-gyerekét. Próbálj meg egy olyan módszert találni, ami az aranyközépút. Nem egészséges az sem, ha nem alszik anyuka-apuka nyugodtan. Napközben így nem tudsz kipihent lenni, pedig a babádnak pihent anyuka kell.
Soha nem hagytam sírni a babámat órákig.
válasza: válasza:Szia, nagyon jól tetted, hogy abbahagytad, olvasd el ezt:
Idézem belőle:
"A vizsgálat során nyomon követték a kísérletben résztvevő 4-10 hónapos kisbabák és anyukáik hormonszintjének alakulását is és azt találták, hogy a csecsemők közül sokan nem tudtak megadott napirendhez alkalmazkodni vagy megnyugodni a szülő segítsége nélkül. Kiságyba fektették őket, és hagyták, hogy egyedül aludjanak el, miközben feljegyezték a sírással töltött időt. Az anyukák ezalatt a szomszédos szobában voltak, ahol hallották a babasírást, de nem mehettek át a gyermekükhöz.
Mind az anyák, mind a csecsemők kortizolszintjét megmérték az első és a harmadik éjszaka. A harmadik éjjel a kisbabák már csak egy keveset sírtak álomba merülés előtt. Azonban a kortizolszintjük továbbra is magas maradt – számol be az Early Human Development folyóirat. Ezzel szemben az anyai kortizolszint csökkent, ami arra utal, hogy a szülőkre nyugtatóan hatott, hogy gyermekük már nem sírt annyit.
Wendy Middlemiss, az Észak Texasi Egyetem kutatója így magyarázza: „Bár a csecsemők nem mutatták viselkedésbeli jelét, hogy szorongást vagy fájdalmat éreznének (el)alvás közben, a kortizolszint mérésből az derül ki, hogy továbbra is magas szintű élettani szorongást éltek át. Vagyis a kisbabákban dúló feszültség külső jeleit az alvástréning elnyomta. Azonban a stresszállapot további fennállása arra utal, hogy a csecsemők nem tanulták meg, hogyan győzzék le egyedül a stressz- és diszkomfortérzésüket.”"
Azóta együtt alszom a kisfiammal és rosszabb éjszakákon 2-szer ébred, néhányszor pedig már át is aludta az éjjelt. Nagyon nehéz volt rászoktatni, hogy velem aludjon, sokszor most is a kezemben, vagy a kiságyban altatom el és úgy teszem át a mellkasomra és ott alszik, de legalább alszik és én is. A Békés álom- könnyek nélkül és az Éjszakai gondoskodás c. könyvek nagyon sokat segítettek.
Még egyszer köszönöm MINDENKINEK a válaszát
válasza:Én teljesen egyedül voltam,19évesen a Kisfiammal anno. Ritka nyűgös,hasfájós,anyás baba volt. Sosem hagytam sírni. Lehet,hogy hülyének néznek,de valahogy úgy voltam vele,ha megszültem,az a dolgom,hogy kielégítsem az igényeit.
1éves koráig kézben aludt,cumisüveggel,mellettem. Utána már elég volt vele összebújni. Aztán már a cumi se kellett.
Most 5éves. Külön szobában alszik,teljesen egyedül,egyszer kel fel pisilni és inni. Igen,ilyenkor én is kelek.
Kemény időszak volt,de megérte,hihetetlen szoros a kapcsolatunk. Napjába 100szor mondja el,hogy anya szeretlek és mindig is szeretni foglak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!