Hagyjam sírni, vagy folytassuk ezt a rémálmot? (fél éves baba)

egyébként is annyira abszurd, hogy 70 perc síráson vagytok kiakadva... egyrészt míg hónapokig nem aludtunk, óránként sírt ennyit mert annyira fáradt volt.

másrészt 4 huzamosabb sz....ás is eltart 70 percig. már bocs, de oda is viszed magaddal???? könyörgöm nem a víz alá nyomom le, nem a jéghidegbe küldöm ki kapálni, nem hónapokig sír hanem egyetlen egy éjszakán max 1,5 órát, de utána 3 hónap nYomorát oldod meg vele...szerintem a babám már bőven nem emlékszik arra az estére de ha el tudná mondani a mostani állapotát, azt mondaná, boldog vagyok és végre kipihent. legalább is ez van az arcán.

1-2-3-4-es pontodra válaszolva, kedves 68%-os válaszoló:

soha nem kötöttem magamra a gyereket, és nem alszik apa a kanapén, és nem azt írtam, hogy szaranya, hanem hogy szadista. :)

Amúgy meg akit írtam, akit órákig hagytak üvölteni, és 2 hét után megszokta, hogy így kell elaludni, közeli rokon gyereke, most 12 éves, és önbizalomhiányos, szorongó gyerek. Majd pár év múlva meglátod, hogy a Tiéd ilyen lesz vagy olyan.

Persze, miért nem példálózunk egyből a Taigetosz-szal, ott simán ledobták volna az egész éjjel bőgő csecsemőket, nem?

Kit érdekel, mi volt rég? Meg hogy régen hogy nevelték a gyerekeket és mennyi hagyták üvölteni? Most most van, nem azzal kell példálózni, hogy régen mi volt.

ennyi :) más hülye ősanyával meg ne foglalkozz, ők majd anyámasszony katonáját nevelnek aki 30 evesen is a szoknyajukon ul majd :) egyetlen közös bennünk: a legjobbat akarjuk a babának hogy

legyen kipihent és jó kedvű, ez a fontos :) csak van olyan opcio amikor emellett anya sem kialvatlan roncs

érdemes élni vele.

A hülye ősanyák nevében köszönöm, és majd pár év múlva beszélgessünk el, kinek milyen gyereke lett, a Tiéd mert bőgni hagytad, vagy mi, akik meg nem hagyjuk sírni.

Ez valahol úgyis visszaüt, a sírni hagyás. Ha nem most, akkor később.

te felfogod azért amit írok? hogy itt nem folyamatos sírni hagyásról van szó??

az én babám ugyanúgy megkapja a testkontaktust, ugyanúgy megyek ha sír, ha fogzik, ha éhes, ugyanúgy felveszem ha arra vágyik, csak épp egyszer az elmúlt 8 hónapban hagytam 70 percet sírni!!!! a kapcsolatunk azóta ugyanolyan mitn előtte, annyi különbséggel hogy most állandóan jó kedvű és nyugodt mert alszik!!!

ha azt gondolod, hogy azért mert én egyszer az életében hagytam sírni más meg inkább hónapokig 5-ször kel hozzá, és ezért az ő gyereke bármiben is jobb kapcsolati esélyekkel indul az anyja felé nagy korában, akkor nem vagy normális ne haragudj....

Amúgy ez a módszer azért is egy b@romság, mert nem az okot keresi meg, hogy miért kel olyan sokszor a gyerek éjjel, hanem csak azt mondja, hogy sír, mert olyanja van, hadd sírjon....

Hallgasd meg Ranschburg professzor előadását:

https://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

Vagy ő is hülye szerinted? Őt idézem:

"Nem véletlen, hogy az én vizsgálataim is mindig azt mutatták, hogy azok a babák, akiket fölvett a szülő, ezekből a hisztis babákból, fölvett és éjszaka föl-alá járt vele, szolgálatot teljesített, ezek 3 éves korukra tüneményes, kíváncsi, kreatív gyerekek lettek, kreatívak, mert a kreativitás higgyék el, nem csak intellektuális dolog....."

Érdemes meghallgatni.

És nagyon igaz:

MIT ÉREZ a gyerek, amikor igényeit sírással jelzi nekünk?

1.Hogy a világ nyitott és próbál megérteni, vagy hogy

2. a világnak elege van belőlem?

Messzebbre vezet ez… később vajon mennyire mer/akar kezdeményezni komolyabb dolgokban, ha az elemi szükségletei idegesítőek a felnőtteknek?!

És nem véletlen, hogy sír éjszaka egy gyerek és felébred, mert nem azért csinálja ő sem, hogy magával/velünk kiszúrjon.

Elhiszem, hogy könnyebb azt mondani rám, hogy nem vagyok normális, meg hogy ősanya vagyok, meg hülye vagyok, de szerintem csak eltér a véleményem a Tiédtől, és azért írogatsz ilyeneket, mert kifogytál az érvekből.

Részemről be is fejeztem, mindenki döntse el maga, hagyja-e sírni a gyerekét, vagy éjjel bemegy-e hozzá hatodszor is.

Amúgy meg ahogy fejlődik és érik az idegrendszerük, abba marad a felkelés, az én fiam 6 hónapos koráig átaludta az éjszakát, 6 hós korától 11 hónapos koráig kelt, volt, hogy 3-4 szer, volt, hogy óránként, hullafáradt voltam én is, mégis felkeltem.

Soha nem aludt köztünk, nem kötöttem kendőben magamra.

Most 1 évesen leteszem este 8kor és reggel fél 8ig alszik, magától, sírás nélkül, felkelés nélkül.

És nem anyámasszony katonája.

Még egyszer mondom, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, de nem véletlenül vannak a felkelések, és az, amit írtál, hogy nem azért van a gyerek, hogy mindent megtegyünk neki, mélységesen elszomorító, mert de, igenis azért vagyunk anyák, hogy MINDENT megtegyünk a gyerekért, akit a világra hoztunk.