Hagyjam sírni, vagy folytassuk ezt a rémálmot? (fél éves baba)

Szerintem a napirenden kéne változtatni, miért fürdeted 6kor?

Az még nem este, hanem délután.

Nem is fárad el addigra a gyerek, még nézelődne, játszana.

Miért nem fürdettek 7-fél 8-8 fele? És fürdés után már nem hagyni játszani, hanem meg kéne tanulnia, hogy a fürdés után az alvás következik.

Ha a fürdés után még nekiáll játszani, akkor nem fogja megtanulni, hogy most jött el a fekvés ideje, és fel is pörgeti magát.

Később fürdetnék legalább 2 órával, és utána egyből altatás.

A sírni hagyom- nem hagyom dolgot döntse el mindenki maga, de nem tudom elképzelni, hogy milyen anya az, aki hagyja másfél óráig, 70 percig sírni a gyerekét.

Minimum szadista, a véleményem szerint.

Nem ok nélkül sírnak az ilyen korú gyerekek, most alakul ki a szülőbe, anyába vetett bizalom, és mélységesen elszomorít, hogy vannak olyanok, akik hagyják ordítani a 6 hónapos gyereküket, és nyugodt szívvel mondják, hogy azért, "mert a (inkább nem írom le, milyennek tartom) módszert alkalmazom......"

Persze, lehet, hogy vannak, akik írták, hogy alkalmazták és a gyerekük happy és kiegyensúlyozott, és minden szuper, de én ismerek olyanokat, akik hagyták sírni a gyereküket elalvás előtt, és igen, a gyerek baromira megtanulta, hogy 2 óra bőgés után álomba kell ájulni, mert úgyse jön be hozzám senki, aztán most 12 évesen egy önbizalomhiányos, szorongó gyerek, akit az anyja nem tud magáról levakarni, és nem lehet elküldeni egy táborba sem, mert az anyja után sír és haza kell vinni.

Ilyen is van, nem tudhatjátok, hogy ez a módszer később hogyan üt vissza.

Mindenki tudja, milyen fáradtnak lenni, amikor fogzáskor óránként kel a gyerek és hullafáradtak vagyunk, amikor eladnánk a lelkünket fél óra alvásért, de soha nem hagynám a gyerekemet órákig ordítani, és aztán örülni neki, hogy úgy elfárad bele, hogy elalszik. Meg persze megtanulja, hogy hiába sírok, úgyse jön hozzám senki, és nem segítenek.

Szomorú ezt olvasni.

De Ti azért csak gratuláljatok magatoknak, hogy milyen jól alkalmazzátok ezt a .... módszert.

Szegény gyerekek.

1. az valóban mennyivel jobb amikor egy 6 hónapos baba napi szinten 6 órát, egy anya 2 órát alszik. ez is nyomot hagy a kapvsolaton.

2.bizonyitsd mar be hogy sirni hagyas miatt.barki is lelki nyomorek lett a kornyezetedben, igazan kivancsi volnek. csak szolok hogy 15 evvel ezelott még minden "szaranya" sirni hagyta a gyereket, biztos belul mindenki szorongasos.

3. szerintem épp a magad fajta "csakagyerek, a gyerek a gyerek, az anya le van tojva, a minimum hogy zombiként él de a gyerek egy mpet se sirjon, inkabb magamra kötöm meg aludjon mellettem apa takarodj a kanapéra" hozzaallas eredménye lesz egy anyámasszony katonája (=elkényeztetett vakarcs) és örülj ha a házasságod nem megy rá.

4. a 6 orai fektetes valoban korai, utana ne legyen mar jatek, ebben tok igazad van, peace

és persze gratulalj csak magadnak hogy te vagy az ev anyukaja, miutan alvashoz is magadra kototted, én inkább megyek es osszebujok apaval mert a lanyom edesen alszik a SAJAT ágyában

egyébként tök érdekes, hogy 80 évvel ezelőtt, egy gyermek egész más helyen szerepelt a "családi hierarchiába". Míg ma a gyerek az első és az anya minimum szaranya ha nem mondd le mindenről a gyerekért, és még apa sem lehet olyan fontos mint a gyerek, 80 évvel ezelőtt apa volt a legfontosabb, utána következett a nagyapa, és csak utána kovetkezett a gyerek.

akkor most legyen kedves körülnézni a világban: mikor volt szorosabb kötelék a házasság, mikor volt egységesebb a család, mikor volt a csalAd az első, a házasság szent, az anyuka szent a gyerek szemében? akkor vagy most?

másként kérdem: mikor volt több válás, mikor volt jellemzőbb hogy tiniket lehetetlen fegyelmezni, lazadnak a szulok ellen es elvarjak h minden a segguk ala keruljon es meg a vasarnapi ebednel sem hajlandok egyutt lenni a szulokkel? akkor vagy most?

lehet valaszolni aztan tomjenezni tovabb magad.

#42, #43:

Bár a kérdéseidet nem nekem szántad, de nem tudok elmenni mellettük.

1. Igen, nyomot hagy. De miért nem alszik anya és baba eleget? Mert anya és/vagy apa életidegen alvási szokások rabja. Elenyészően kevés baba szeretne külön szobában/ágyban aludni az anyjától. Egyszerűen azért, mert az van belénk kódolva, hogy ha piciként anya nincs mellettünk az a végünket jelenti. Az emberi faj történelme sokkal hosszabb annál a szakasznál, amit "civilizációnak" nevezünk, amiben jelenleg élünk. És pont az előtte való hosszú idő során alakultunk olyanra, amilyenek most is vagyunk. Pár ezer év alatt nem változott az, hogy a babák sírnak az anyjuk (vagy igazából bárki) után, akinek a testközelsége megadja számukra a biztonságérzetet. És persze, be lehet őket "törni", hiszen előbb-utóbb beletörődnek az élet dolgaiba, ahogy mi felnőttek is belefásulunk ebbe-abba. De ahogy a belefásulás sem hat építő jelleggel ránk, úgy a babák egészséges (lelki) fejlődését sem szolgálja a "sírni hagyás" (azért idézőjelben, mert ezt a kifejezést inkább a nem válaszkész nevelésre értem).

(Nálunk sem volt minden éjszaka zökkenőmentes (pedig születése óta együtt alszunk a lányunkkal), de ritka, hogy a gyerek miatt ne legyünk kipihentek. Össze kellett szokni vele, ez tény, ahogy neki is velünk. Voltak neki is mozgolódós éjjelei, és egyetlen nap alatt rájöttem, hogy ezt az éjjeli hadonászást (majd az utána jövő ébredezést) annyival meg lehet oldani, hogy finoman lefogtam a kezét. És 1-2 percen belül újra mélyen aludt, így se sírás, se éjjeli ébredés, se semmi gond nem volt. Ezt viszont képtelenség lett volna így lereagálni, ha nem ott fekszik mellettünk.)

2. Engem is kiságyban altattak anno. Hogy mennyit hagytak sírni, azt nem tudom pontosan, de világ életemben rettegtem éjjel egyedül, sötétben aludni. Egész gyerekkoromban nem aludtam egy igazán jót, mert hamar külön szobát kaptam és stressz volt az elalvás, féltem attól is, hogy fel ne ébredjek amíg sötét van, stb. Így 30 évesen kicsit enyhült már a dolog, de most se tölt el jó érzéssel. És nagyon sajnálom, hogy a szüleim is ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenkinek a saját ágyában a helye. Mert sajnos én voltam az, aki évekig egyedül remegett a takaró alatt, míg ők egymás mellett alhattak békében.

Egy családban pedig nem kéne kifejezetten hierarchiának lennie, hanem mindenki igényeit figyelembe illene venni a lehetőségekhez mérten. Az utóbbi évszázadok/ezredek történelme nem éppen egészséges lelkületű emberek társadalmát tükrözi, ha jól megnézed. És ha már visszatekintesz 80 évre, akkor gondolkodj el azon, hogy mi volt 200 éve, mi volt 2000 éve, és mi lehetett még azelőtt. Nincs egyetlen helyes út, viszont ha egy családban odafigyelnek egymás szükségleteire és tisztelik, szeretik egymást a tagjai, ott nagy baj nem lehet. Viszont ha már baba korában sem elégítik ki az új családtag szükségleteit (pl testközelség), akkor ott lesznek még gondok. Egy család hatékony működéséhez minden tagjának a kooperációjára szükség van, olyan mértékben, ami a képességeiket nem haladja meg (mint pl egy kisbabától ne várjuk el, hogy felnőttként gondolkodjon és megértse a kultúránk fura gyereknevelési elveit).

hát engem 3. gyerekként hagytak sírni sokszor, mégis egészséges, vidám ember vagyok, és remekül alszom

akkor vedd be magad mellé az ágyba a gyerekt ahogy ősanyáink tették (és itt nem rossz értelemben használnám a szót) én is kipróbáltam a sirni hagyas elott, se a baba se en nem tudunk ugy aludni.

mint irtam a hozzaszolasaim elejen - csak persze nem lehet tudni hogy azok is hozzam tartoznak - nem azert hagytam sirni mert lusta vagyok vagy mert az az elvem hogy hadd taguljon a tudeje, hanem mert valoban SEMMI mas nem hasznalt, orankent kelt es ehogy se aludt vissza csak velem (de a nagyagyban is orankent kelt) valamint nappal se aludt es a hosszu tavu 5-6 ora alvas karosabb egy baba szervezetere/fejlodesere mint 1,5 ora siras!!! es nem 2 honapos volt ekkor hanem 6 honapos.

hansulyozom, soha tobbet nem sirt ennyit csak akkor este, azota siras nelkul alszik el, ezert tudom hogy nem holmi ehseget nyomtam el benne hanem onnyugtatast tanult amivel sajat maga is el tud aludni.

amit irsz sep dolog, csak epp az oskorban egy baba, ha nem tudott napi x orat aludni nem foglalkoztak vele akkor sem, ha emiatt megallt a sulygyarapodasa is, hanem mentek gyujtogetni a nok es ha legyengult a baba, meghalt, na bumm, 9 honap mulva szultek egy ujat....

ha te mentel volna at azon amin en, meg itt sokan a modszer partiak, nem lenne kerdes benned hogy adj 1,5 ora eselyt a modszernek (napi 2 ora alvas 2 honapig, egyfolytaban, faradtsagtol majdnem raestem a gyerekre, aki amugy lelassul fejlodesben mert egesz nap sir a faradtsagtol es nem tudunk jatszani, hizasa megallt mert gyakorlatilag nem aludt, a tejem kezdett apadni, ferjem munkahelyi teljesitmenye romlott).

hagytam hat sirni, 1 nap alatt kialudtuk magunkat, neki alltam ezerrel fejni, az elso ket hetben megindult a kuszasa, boldog kiegyensulyozott ujra alszik nappal es mosolyog :) legyek szaranya masok szemeben. a babam most boldog es nekem ez a fontos.

voltak rossz idoszakaid? mi nem arrol beszelunk hogy két hétig ejjelente 3szor kelni kell, hanem 2 hónapig (meg modszer nelkul ki tudja meddig) ejjelente.minimum 5szor !! és nincs nagyi aki átjön és vigyaz a gyerekre es alszunk egy nagyot, meg nincs nappali szunyoka!!