Más baba is szokott sikítva sírni, vagy csak az enyém tisztel meg vele?

Hajjaj. Az első két hónapban TV-hez való fülessel járkáltam vele, mert főleg vállon, közel a fülemhez, szaggatta a dobhártyámat.

Most már három hónapos és szerencsére elmaradtak a sírások. Kiabálni is inkább azért szokott, mert tesztelgeti a hangját és tetszik neki, hogy tudja szabályozni a hangerőt. De ez már egy felnőtt ember kiabálásához hasonlít inkább (HŐŐŐŐŐ, ÁÁÁÁÁ, EJJJJEJJJJEEJJJJ). Tulajdonképpen gőgicsél, csak azóta beszereltek neki erősítőket is.

Nálunk a visítva sírás most jött el, kisfiam 17 hónapos. Pár hete tart már de a dobhártyám már nem igen bírja.

Pici korában nem visított így.

Az én kislányom mindig is visítva sírt/sír olyan hangerőn és frekvencián, ami már fizikai fájdalmat okoz. Engem nem zavar, már megszoktam,hogy cseng utána a fülem :), de pl a védőnőnél oltásra várva, amikor elfáradt a várakozásban, és kiengedte a hangját, egy "kedves" apuka tett kellemetlen megjegyzést.Dévényre járunk vele, eddig nem volt gond, de mostanában már utálja, és végig ordítja az 50 percet. Kertes házban van, az ablakot be kell csukni, és vittem a gyógytornásznak füldugót is :).

Ja és a szomszéd néni is már emlegette, hogy hallani a kisasszonyt néha. Én meg néha ábrándosan, vágyakozva nézem a fele hangerővel sírdogáló babákat.

Ő ilyen, hangosabb az átlagnál, és mondom, sokszor nem is csak magával a hangerővel, hanem a frekvenciával van a baj.

De én így szeretem, imádom őt, már nem foglalkoztat, mit gondolnak mások.