Ti hagyjátok sírni a babátokat?

Az én lányom is ölbebaba volt 5 hónapig. Először a hasfájás, ez eltartott négy hónapig, illetve egy jó nagyot nőtt, aminek következtében növekedési fájdalmai voltak.

Mindig felvettem ha sírt, én sem tudtam csinálni tőle semmit, még vécére sem tudtam elmenni úgy, hogy ne ordított volna torkaszakadtából, ha egyedül maradt, ráadásul még a babakocsit is utálta ez idő alatt, ezért normálisan sétálni sem tudtunk.

Aztán 5 és fél hónapos lehetett amikor kapott egy plüssökkel teli körforgót az ágya fölé, na ezzel már akár háromnegyed órát is elvolt, nézegette, pofozgatta. De persze következett a fogzás.... ami még mindig tart (most 11 hónapos) ja és persze a mozgásfejlődésről nem is beszélve, ennek következtében még az alvással is gondok voltak, vannak.

Attól, hogy ott vagy vele és tudja számíthat rád, nem jelenti azt, hogy elkényeztetted volna.

Olvastam nemrég egy tanulmányt, ami szerint azok a babák akiket sírni hagynak nehezen alszanak el és sokkal stresszesebb is az alvásuk is.

Illetve a babák 20 %-a hiperszenzitív a világra, és eléggé nehezen tudnak alkalmazkodni. Gondolj bele: 9 hónapig odabenn volt, aztán hirtelen hangos, zajos és világos lett a világ. Én beletörődtem, hogy a kislányom ilyen, nem féltem túl őt, de nem is teszem ki felesleges stresszhatásnak, ami miatt ne tudna megnyugodni.

Az én szívem is majd megszakadt, amikor keservesen kezdett sírni, de csak két évem van, amit napi 24 órában tölthetek vele, utána számára is jön az a bizonyos nagybetűs élet és nem lehetek vele állandóan.