Mindig fel veszitek a babátokat vagy van hogy hagyjátok egy kicsit sírni?

Ezt csak te érezheted.

egy 7 hós gyermek azért sír mert valami baja van. Nincs minden szükséglete kielégítve. és ide tartozik a látni, tanulni vágyás, vagy ölelés, szeretet is.

addig tudattalanul sírnak végül is az életükért sírnak.

7 hós felett jut el az agy arra a szintre hogy tudatosan sír hogy valamit elérjen. ekkor már tisztában dolgok vonzatával, ha sírok anya bejön.

és 3 hós babámat nem ahgytam sírni, persze a wc-re kellett menni, vagy csak nyöszörgött az más volt. de sírni nem hagytam.

Te szeretnél gubbasztani egyedül egy kiságyban, ahol habár tudsz nézelödni, de semmi más nincs?

nem lenne jobb ölelkezni valakivel, kicsit látni a világból?

de az is lehet túl sok minden vagy túl kevés minden lóg a feje felett így képtelen lekötni magát.

Ezt neked kell érezned.

Én ma már azt mondom, néha pár percet hagyhattam volna a Fiamat a kiságyban, és akkor könnyebben átvészeltük volna az első hónapokat ... Őt hiába tettem játszószőnyegre, hintába, bárhová, csak ölben volt el ...

Ez persze jó és szép, de amikor az embernek főznie, mosnia, takarítani kéne, esetleg hajat mosnia, ennie, pisilnie, akkor elgondolkodik azon, hogy biztos jól csinálta - e, hogy rögtön felkapta a síró gyereket.

A Fiam már 1 éves, imádnivaló, imádok babázni vele, de az első 8 hónap igazi túlélő-hadművelet volt, hogy szépen fejezzem ki magam.

A következő Babánál már kicsit másként fogom csinálni ...

én nem tette soha a kiságyba azért, hogy "legyen el egyedül".

ha ilyen volt akkor játszószőnyegre tettem, oda ahol én is voltam. a kiságy nálunk alvásra való :)

igaz én sírni se hagytam, ha nyügizett, leültem mellé, a házimunka sajnos megvárt mindig :D