Igaz az, hogy az a szegény baba, akit sokat hagynak sírni, egy idő után leszokik a sírásról?
Erre az éjszakára nem is gondoltam, és ha éhes voltál sem etettek meg, vagy csak utána hagytak?
Akkor tehát nem fog sírni a baba, ha unatkozik? De mit csinál helyette? Nem ösztönösen sírnak elég sokáig (mármint korban sokáig, nem órában)?
"Bár anyám nem akarta így csinálni, muszáj volt"
Ez paradox, és én nem értem.
Elvileg igen, "leszokik" a sírásról, mert beletörődik, hogy hiába könyörög az anyjáért, az nem foglalkozik vele. Ez egy ösztön, ahogy a magára hagyott állatok is csak egy ideig nyüszítenek az anyjukért, utána inkább csendben maradnak, hogy ne hívják fel a ragadozók figyelmét.
De hallottam már olyan babáról, aki nem szokott le a sírásról, viszont sérvet, vagy tüdőgyulladást kapott szegény az állandó üvöltéssel járó erőlködéstől.
Én inkább nem próbálnám ki ezt a brutális módszert.
"Bár anyám nem akarta így csinálni, muszáj volt"
Ez paradox, és én nem értem."
Nálunk is ezt csinálta anya.
Ő nagyon sajnált, de apa nem engedte, hogy folyton bejöjjön hozzám mikor sírtam...
Van benne valami. A 22-es csapdája: sír a gyerek, egyből felveszik, aztán már azért sír, hogy vegyék fel....
Lányaim sírdogáltak, főleg esténként, éjjelenként, miután hazahoztuk őket a kórházból. Ám mivel ketten vannak, én meg csak 1 gyereket tudok egyszerre etetni (másfél éves bátyó is van), így az egyik az sírt, amíg a másikat etettem. Ez volt 1-2 hétig. Aztán szépen leszoktak róla.
Kis sírásnál nem vettem ki őket, jó, ha valamelyik nagyon sírt, akkor igen, de 1-2 hét alatt elmúlt a sírás. Aranyos, nyugodt babák.
Hát, nem tudom. Minket az öcsémmel mindkettőnket hagytak sírni, főleg szegény tesómat, ő volt a nehezebb esett (éjjel éhes volt, jobban vágyott anyu közelségére, és egyéb "elvetemült" dolgok).
Az eredmény: Mindketten egyedül aludtunk el, de mindig órákig tartó cirkusz után. Az éjszakát csecsemőként végigaludtuk, aztán az ovi végéig nem. Én nap közben elég nyugis voltam, de a tesóm kegyetlen hisztiket tudott levágni nagyon sokáig. Egyáltalán nem szokott le a sírásról.
A szüleinkkel egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, de én pl. a mai napig nem merem megmondani a véleményemet semmiről, társaságban úgy vagyok vele, hogy minek mondjak akármit, úgysem érdekel senkit. Hogy ez az alaptermészetem része-e, vagy a nevelési módszer eredménye, talán soha nem derül ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!