Babával együtt alvás vagy külön alvás: melyik szülőnek kell engednie? A baba mennyi idős koráig tolerálható a dolog?

Két olyan családot is ismerek, ahol a gyerek még kamaszként is átjárt éjszaka a szüleihez a saját szobájából - az egyik (15 éves) csak akkor, ha rosszat álmodott vagy vihar volt, a másik (8 éves koráig) hajnalban menetrendszerűen.

Egy másik ismerős család nemrég költözködött egy hatalmas lakásba és apuka (aki nyugati :) külföldi) mesélte nevetve, hogy azért kerestek minél nagyobb ágyat, mert szeretnek mind a négyen (két ovis korú gyerek) egy kupacban aludni.

Egy másik barátomék pedig már a 3. gyereknek sakkozták ki ugyanazt an pici szobát a 30 nm-es lakásban, míg ők a nappaliban alszanak kihajtható kanapén - de látszólag ők is jól megvannak, szeretetben.

Nálunk a nagyobbik még katonásan az ágyába lett szoktatva és képtelenség is vele aludni, olyan sajtkukac, de most a kisebbik gyakran ottmarad az ágyunkon két éjszakai szoptatás között, mert ha átrakom, (hiába minden praktika) rögvest visítva ordít és mindenki felébred - azért próbálkozom, csak sokszor bealszom. Ja és mivel 5-kor kelek, bizony a gyerekekkel együtt szoktam lefeküdni.

Én nem tudom elképzelni az együttalvást, mert ha néha valamilyen okból sor kerül rá, akkor minden van, csak alvás nincs.

A fiam állandóan keresztben fekszik, forog, ha nincs elég helye, akkor a lábával csinál magának. Én nem akarok a szükségesnél többször 10cm helyen aludni élére állítva, mert de jó az együttalvás.

Lehet, hogy másnál ez összebújós élmény, nekem nem az. A fiam ágya egyelőre a mi szobánkban van, de külön a szembenlévő falnál. Ha felébred, lát minket, de nem vesszük oda, ha nem muszáj.

Mi nem tudunk aludni, és nem is biztonságos (esett már le úgy az ágy végén, hogy mi aludtunk, ő meg összevissza forgott, aztán lepördült a lábunknál.)

Azt gondolom hogy ha az együtt alvás csak kényelmi dolog és nem a gyermek igénye, az apa kérését illik előrevenni mert ilyenkor tudnak a szülők is összebújni, de ez nem kőbe vésett dolog.

Mi a naggyal következetesen külön-külön ágyban aludtunk, a kicsivel már olyan fáradt voltam (közben elváltunk) hogy el-elaludtunk az éjszakai szopi közben az ágyban, ha felébredtem visszatettem, ha nem sikerült, mellettem ébredt. Ahogy egyre kevesebbet szopott, úgy lettem egyre kevésbé fáradt és mindenki visszaszokott a saját ágyába kb 10hós korára. Nekem így sikerült és így volt jó. Ha éjszaka valamelyik ébred, akkor is az ágyában végzi végül, lehet hogy lelkileg feltölt összebújva aludni a babával, kisgyerekkel, fizikailag NEKEM kimerítő a folytonos őrködés. De erre nincs szabály. Ha lesz még gyermekem, akkor sem fogom a nagy ágyba szoktatni, az éjszaka a pihenésé és a szülőknek is kell intimitás.

"Ezt úgy vélem nem a férj dolga eldönteni hogy a gyerek együtt aludjon-e az anyával."

Ne haragudj, de ez nevetséges. Addig ameddig egy közös ágyban alszanak, addig igenis van beleszólása, hogy akar-e a a gyerekkel aludni, vagy sem. Jó hogy nem húzzuk már le a wc-n az apját, vagy nem kell neki elnézést kérni azért, mert létezik.

Én sem értem,miért kéne egy 2-3 évest külön szobába küldeni.

Miért nem mindjárt külön lakásba,hogy legyen egy kuckója,hiszen már nem baba,tanuljon önállóságot az a kölök!