Szülők, mi a véleményük erről?

"Hogy vehetném rá őket, hogy elmehessek nyaralni a barátommal, vagy ha azt nem is, de legalább ott aludhassak náluk (hazugság nélkül)?"

Nekem is van egy lányom, igaz, ő még kicsi, csak 6 éves. Nálam akkor tudnál hatni, ha őszintén (mint ahogy itt leírtad) elmondanád, mi a helyzet... Én 17,5 évesen biztos elengedném a lányomat (főleg ha őszinte és megbízható), pedig nem is fiatalon szültem (35 évesen)... de biztos, hogy ha őszinte lesz velem, én is meg fogok benne bízni :)

Hmmm...emlékszem, mikor 17 voltam - 8 éve - oda álltam a szüleim elé, és normális hangon, őszintén kb ezt mondtam: "Szeretnék együtt aludni a barátommal, mikor nálunk van. Nézd anyu, apu, ha szexelni akarnánk bárhol máshol is megtehetnénk, nappal, nem kell ahhoz éjszaka." Lefagytak. De nem volt kiborulás, hiszti, ordibálás, mert belátták, hogy ez elkerülhetetlen velejárója a felnövés nevű folyamatnak, hogy a lány előbb utóbb együtt lesz testileg is a fiújával. Amúgy mi valóban csak aludtunk ... akkor legalábbis :)

Szerintem te is beszélj velük őszintén, higgadtan és próbálj meg hatni rájuk észérvekkel. Ha bíznak benned, engedni fogják.

Engem 17 évesen elengedtek, mert 1. Anyukám tudta, hogy nemi életet bárhol és bármikor lehet élni, 2. azt is tudta, hogy jól nevelt és tudok magamra vigyázni.

45N

Nem kötekedek senkivel, de ez a nappal szexelés... szerintem főleg azért szexel este az ember, mert akkor nem zavarják meg. És ezt most olyan emberekre értem, akik nem csak párként kettesben élnek együtt, hanem mint a kérdező, tinédzserek, vagy felnőttek, akik a szülőkkel élnek. Ők is szoktak panaszkodó kérdéseket kitenni, hogy reggelente nem tudnak egymásnak esni, mert kopogás nélkül beront anyós/após.

Tehát ha nekem ezzel érvelne valaki, nem döntene le a logikával a lábamról.

És az sem tetszik, hogy ilyen "bezzeg embernek" állítod be magad, folyton azzal érvelsz, hogy mások milyen rosszak. A legtöbb szülő erre azt mondja, hogy nem érdekel, ki mit csinál, te vagy az én gyerekem.

Én nem vagyok szülő, csak a szüleimmel kapcsolatos hasonló élményeim tapasztalata alapján válaszolnék azért neked. / Sajnos eddig még úgy alakult az életem, hogy még nem vagyok szülő! /

Szóval teljesen megtudlak érteni. Én fiúnál, akivel együtt jártunk soha nem aludhattam ott. Gimnáziumi végzősként, ballagás után bnőmmel elakartunk menni görögbe nyaralni, a tesója / fiú volt / elkísért volna bennünket, őt így engedték volna el a szülei, de engem így se, így nem mehettem. Később már 20 éves voltam, hivatalos ügyben távolabbi rokonokkal kellett külföldre menne, - európán belül -, oda is igen nagy viták hatására engedett végül apám csak el. És pedig akkor már 20 voltam, és külön éltem teljesen, de én is olyan voltam, hogy még is megbeszéltem ilyeneket szüleimmel, és engedelmeskedtem is nekik stb.

Szerintem velem, ahogy veled is túl szigorúak, talán túlzottan féltenek is, ahogy engem is, nem mondanám, hogy ez rossz dolog, de egy idő után balul sülhetnek el a dolgok, ahogy az én esetembe még később kb. 22 évesen balul is sült el. Nem részletezném, hogy miként is a lényeg az, hogy eléggé nagy balhék lettek végül apámmal és köztem, az akkori párommal és apám közt stb.

Én húztam ezeket a dolgokat, hogy úgymond a sarkamra állva megbeszéljem apámmal, hogy de ez így nem működik a végtelenségig, és előbb-utóbb úgy is kell "engednie", de én magam is nem csak az engedelmesség miatt tettem így, hanem félelemből is. Végül a nagyobb balhék azért lettek, mert hogy semmi komolyabb lépést nem mertem meg lépni a szüleim engedélye nélkül még 20on évesen se. Tehát így elhatalmasodott bennem ez a félelem. Hozzá teszem sose kaptam ki apámtól, nem is ordítozott sose velem, anyámtól se. Ezekből kiindulva, ha olyan lehetsz valóban, mint én, hogy nem akarsz hazudni nekik, nem akarsz nem engedelmeskedni nekik stb., esetleg annyit tudok neked javasolni, hogy beszéld meg velük ezt, vázold fel nekik nyugodtan az én esetemet is, ha erre se lesznek engedékenyebbek, akkor meg ezt a fél évet vhogy még bírd ki, utána már keményebben is felléphetsz nem ellenük, hanem azokban a dolgokban, amiket megakarsz tenni. Lehet kicsit zavaros volt a fogalmazásom, elnézést érte.

17 évesen,elmenni nyaralni ? :) Mit ennétek? :) Miből mennétek nyaralni?Dolgoztok?

Miért azt nézed hogy mi van a többiekkel?

Amúgy Én aludtam már olyan lánynál is akinek igen is 23 évesen külön szobában kellett aludnunk ,hiába töltött nálunk éjszakákat a lány. :) Szerintem mond meg anyukádnak meg apukádnak hogy nem vagy szűz ! Utána már jobban fognak engedni mert nincs mit elveszíteni :) Nekem lányom lenne ,Én is bezárva tartanám(30 éves koráig) :) Na jó nem 30-ig de 19-ig 20-ig vagy amíg tanul és nem dolgozik...De egy fiúnál meg viszont sokkal másabb a helyzet :) Ami a nyaralást illeti,szerintem max úgy tudnátok menni hogy megkéred a párod szüleit és menjenek veletek...

Nem vagyok szülő, csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani. Több mint egy éve vagyok együtt a párommal, aki tőlem öt évvel idősebb, amikor összejöttünk, akkor voltam tizenhat éves, most vagyok tizennyolc. Miután összejöttünk, két hónap múlva töltöttem a tizenhetet, a harmadik hónaptól kezdve aludtam nála. Apukámmal élek, nem prűd, tisztában volt azzal, hogy ez egyszer úgyis bekövetkezik. Egy ideig győzködnöm kellett, én is elmondtam neki, hogy szexelni nappal is lehet, nem kell ahhoz éjszaka. Kérdezgette, hogy mivel akarunk védekezni, satöbbi. Megengedte, de egészen két hónapig még nem szexeltünk, mert még nem éreztem magam késznek rá. A párom rettentő türelmes, ő akár éveket is képes lett volna várni; ha olyasmire terelődött a dolog, soha nem ő kezdeményezte. Megtörtént az első szex, gumival védekeztünk mindig, aztán egyszer kiszakadt ( a párom tapasztalt volt már, tudta, hogy hogyan kezeljen egy óvszert ), onnan váltottam fogamzásgátlóra, természetesen ezt apám tudta.

Én azt ajánlom, hogy ülj le velük megbeszélni, mondd el, hogy már nem vagy szűz, és nem kellett nála aludnod, hogy ez megtörténjen. Beszéld meg velük, hogy mindig védekeztek, és ha esetleg valami történik ( kiszakad az óvszer ), akkor azonnal szólsz nekik, és legyen is így.

Én sem vagyok szülő, viszont remek példa arra, hogy mit okoz egy tini lelkében, ha nem engedik soha sehová.

Velem ez volt. Néha barátnőkkel elengedtek, de nagyon ritkán. Randiról fiúval meg szó sem lehetett....én ezt a szigorúságot nagyon nem bírtam, kellett a levegő... és egy idő után elegem lett, és elkezdtem hazudozni, hogy táncpróbán vagyok, vagy matek korrepetáláson vagy barátnővel. Miközben a barátommal találkozgattam. A második barátomnál hazugsággal értem el, hogy ott aludhassak.

Nem értem én sem a szülőket. Szexelni bármikor bárhol lehet...szerintem azt hiszik a szüleid hogy még mindig szűz kislány vagy. Ez az oka hogy nem akarnak engedni.

Én az első barátommal 19 évesen vesztettem el a szüzességem, de sem róla, sem a második barátomról nem tud senki a családból. Egyébként sose voltam felelőtlen, és eszem is volt, szóval mindig védekeztünk...Egyébként ezekről a dolgokról a mai napig nem tudnak, sose mondtam el.

Amikor egyenesen kimondtam hogy pasival találkozgatok akkor 23 éves voltam. És akkor is csak mert rákérdezett anyám, és mert már untam hogy folyton hazudni kell. Vele kapcsolatban meg is kérdezte hogy megvolt e...én meg megmondtam hogy igen. De ezzel le is zártam a dolgot, mert rossz élmény köt hozzá.

Ezzel kapcsolatban anyámról is megvolt a véleményem... Mikor a második randink után voltunk, anyu megkérdezte hogy megvolt e. Akkor még nem, ezt meg is mondtam,.... erre olyanokkal jött hogy biztos homokos a srác....

Mikor legközelebb megkérdezte, és megmondtam, és nem sokkal később a szakítást is, akkor már nekiállt okoskodni, hogy elsiettem a dolgot....ezzel aztán sokat segített és remekül megvigasztalt....

Utólag könnyű ilyeneket benyögni.... és egyébként a mai napig nem mondtam el a szakítás valódi okát, mert szégyelltem ahogy a pasi bánt velem, és hogy azért mentünk szét mert iszonyatosan durva volt velem az ágyban...és csak saját magával törődött.

Azóta sincs bizalmam anyámban és már nem is lesz soha. Ha a tini éveimet nem vágja tönkre sokkal jobban ismerhetné a saját lányát....

Azóta már férjhez mentem, de mikor együtt jártunk, anyu tanult az előtte lévő esetből, és nem kérdezett semmi olyat ami nem tartozik rá...így mindenkinek jobb, nekem nem volt kellemetlen. És ő sem jön a rendkívül okos felesleges szövegeivel aminek utólag már semmi haszna, csak még jobban lehúzna...

Az anyósom meg egy külön dolog. Őt aztán nagyon nem értem...azon sírt hogy a lánya 15 évesen már nem volt szűz, és sokáig nem is tudott róla. 1. szerintem ez a lánya magánügye. 2. 16 évesen engedte hogy ő meg a barátja akivel 2 hónapja volt együtt, összeköltözzenek és együtt éljenek....

Ha ilyet enged, akkor miért is csodálkozik hogy 15 évesen elveszti a szüzességét a lánya? Szóval fura...Egyébkét az a kapcsolat csak 5 hónapos volt...és már volt benne együtt élés 16 évesen.... szerintem durva.

Az ilyen jellegű probléma gyökere a legtöbb esetben nem az, hogy a szülő nem bízik a gyereke ítélő képességében, nem tartja még elég felnőttnek az "együtt alváshoz" (bár 15 évesen ez szerintem nyilvánvaló tény).

A konzervatív értékrendű szülőknél sokszor még ma is gondot okoz elfogadni azt, hogy a gyereke nemi életet él(het) házasságon kívül is. Valószínűleg sejtik ezek a szülők is, hogy a szexuális kapcsolat a beleegyezésük nélkül, vagy akár a tiltásuk ellenére is be fog következni a gyereküknél is, de amikor bele kellene egyezniük az együtt alvásba, vagy a közös nyaralásba, az olyan számukra, mintha áldásukat adnák arra, ami az értékrendjük szerint nem helyén való. Gyakran ezért nincs értelmes magyarázat a tiltás mögött, mert nekik is kellemetlen bevallani maguknak, mi ezzel a gondjuk. Egy ilyen típusú szülőnek nincs észérv az együtt alvásra, felesleges vele próbálkozni.

(Egy 50-es anyuka, nem konzervatív értékrenddel)