Szerintetek létezhet csecsemőkori alvászavar?

Nu, végre itt vagyok a válasszal. :) A szakember is hasonlókat gondolt, mint amikre én is rákérdeztem ill. ami bennem is felmerült.

Az egyik, hogy a saját korábbi (és jelenlegi) élményeid, esetleges szorongásaid kihatással lehetnek a babádra is, ahogyan ő érez és/vagy tesz az alvással kapcsolatban. Persze az is lehet, hogy szimplán az "alvósságot" is örökölhetjük a szüleinktől, egyfajta genetikailag kódolt módon, ki tudja. Viszont én ilyenkor mindig arra gondolok inkább, hogy gyakran nem magukat a géneket örököljük, hanem inkább az adott magatartásformát...(?) Biztos egyetértesz azzal, hogy a babáknak különösen érzékeny adóvevőik vannak, pl. a szüleik lelkiállapotára is hangolva. Vagyis, ha te nem vagy nyugodt, simán lehet, hogy ezt ő is átveszi egyfajta mintaként.

Erről mit gondolsz? Tudnál ezzel kapcsolatban valamin változtatni? Próbáltál már tenni valamit a saját alvási nehézségeiddel?

Másrészt az is előfordulhat, hogy esetleg félreérted a babád jelzéseit, túlfárasztod és akkor már emiatt nem tud elaludni. Most nem olvastam végig újra a régi válaszokat, de szerinted ez nem játszhat esetleg közre? (és ennek semmi köze az anyai képességeidhez - szerintem bármelyikünkkel megesik néha ilyesmi:)

Harmadrészt, ha valamennyire ismered a csecsemőfejlődés legfontosabb ismérveit, akkor tudod, hogy ez az időszak, amiben most vagytok, nagyon intenzív szakasz. Teljesen természetes, hogy a babád annyira élvezi a saját egyre fejlődő és tökéletesedő képességeit, hogy már-már képtelen kikapcsolni magát és "megfelelően" pihenni. Vagyis amit tapasztalsz, normális és életkoros jelenség - még akkor is, ha ez a te babádnál (érzésed szerint) túlzó méreteket ölt.

Ha nagyon mélyen magadba nézel, mit ÉRZEL ezzel kapcsolatban? Direkt nem azt kérdeztem, hogy mit gondolsz, mert ésszel sokszor felül tudjuk írni a belső késztetéseket. Ha az anyai ösztönödre figyelsz, az mit súg neked? Tényleg úgy érzed, hogy ami van, az baj, vagy inkább az előzetes elképzeléseid, tapasztalataid stb. alapján hajlasz azt feltételezni, hogy ez így nem jó?

Nagyon örülök, hogy rendeződtek a dolgok, ez szuper! :)

Én is azt gondolom, hogy ez egy átmeneti szakasz lehetett - viszont nem biztos, hogy az utolsó volt. De akkor is megnyugtató lehet a tudat, hogy már van ezzel tapasztalatod, tudod, hogyan működik, mit próbálhatsz, és főleg, hogy túlélhető. ;)

Boldog babázást! :)