Hogyan kell elképzelni az egy ágyban alvást a babával?

ne dőlj be az ijesztegetésnek, nem lehet a gyerekre feküdni! mondom, aki ezzel jön, mindig kiderül, ő maga nem mert gyerekkel aludni, illetve vadigen emberek történetét hozza fel... látta a tv-ben, hallotta, stb.

elárulom, ha egy nő agyonnyomja a gyerekét a testével, az valamilyen szabályt nem tartott be - talán ivott alkoholt, talán bevett valami gyógyszert - és ezt a tényt sose fogja bevallani, mert szégyenli magát, sőt, a bíróságon (mert ugye ez gondatlanság) se fogja elmondani ezt a dolgot.

én együtt alszom a gyerekemmel, a tesóm együtt aludt 2 gyerekével, a barátnője két gyerekével együtt aludt, barátnőm anyukája együtt aludt a gyerekeivel - újszülött kortól kezdve, és még csak véletlen se feküdt rá egyikönk se a gyerekre.

a la leche liga szervezet azért eléggé elismert, ők nem foglalnának állást pozitívan az együtt alvás mellett, ha bármilyen veszélye is lenne.

szóval annak higgy, aki maga is próbálta, ne annak, aki akarta, de nem merte, vagy aki belinkel vagy elmesél erről történetet!

(azok akik mások történeteivel jönnek, azokról az a vicc jut eszembe, mikor székelybácsitól kérdik, látott-e már antennát, mire az azt feleli - látott is meg evett is. a vicc másik fele nem érdekes most, a lényeg, hogy tök sok okos van, aki nem is próbált soha a kisbabájával együtt aludni, aztán osztja az észt. a másik meg, hogy Rezesova se ivott a baleset előtt, azt állítja... egy meghurcolt gyerekét összenyomó anya se csinált semmit...)

Soha nem feküdtem mèg 10 hònaposomra....

miota nem szopizik èn vagyok a macija...szemben van az arcunk keze a nyakamon nèha simizi az arcom, ha megèbred a kezem mindig a hàtànàl kis fenekènèl van....

A kislányom csecsemőként nem szerette, ha nagyon közel hozzábújtam, csak azt szerette, ha a kezem a pocakján volt. Csak a hátán szeretett aludni, nagyon közel nem mertem hozzá menni. De mai eszemmel már nem lennék ennyire aggódós.

Aztán, hogy elkezdett jobban mocorogni, 6-7 hónaposan, már a lábával tapogatózott éjszaka, a karját nyújtotta felém, hogy ott vagyok-e. Az apa úgy 1 évesen csatlakozott a közös alváshoz, most sokszor cicizés után elfordul tőlem, és kiskifli, nagykifliben átkarolom, de amikor alszunk, már nem bújunk, de mivel nem túl széles az ágy, és elég aktívan alszik, valakmelyikünkhöz mindig hozzáér.

Mi a nappalis sarokgarnitúrát nyitjuk ki éjjelre, nincs külön hálónk. Ezen keresztben fekszünk, apa, én és a fiunk (régebben a lányunk). A kicsi a sarokban fekszik, csak az én oldalamon, úgyhogy se felfelé, se oldalra nem tud legurulni a támla miatt. A lába felőli oldalon pedig a levehető háttámla van odatámasztva, illetve ha nagyobb lesz, pár párnát teszünk a földre. (A lányom is csak 3x esett le a 2,5 év alatt, de nem ütötte meg magát.:)

Mi apával nagy+kispárnával illetve egy vékonyabb takaróval alszunk, de a férjem és köztem van egy kis hely, mert időnként átfordulunk a fiammal a másik oldalra (még többször szopik éjjel). Mivel apa nem olyan jó alvó, ezért nem félek, hogy ráfeküdne a gyerekre vagy ilyesmi, de azért így is az én felemen van az állandó helye, ahogy ezt javasolják is.(!)

A fiamnak is ott a szopis kispárnája, de nem a feje alatt, hanem a hátát támasztom ki vele néha, illetve bele szokott csimpizni, segít neki visszaaludni, ha én már nem vagyok elég. :) Hálózsákban alszik, de van a lábánál egy vékony takaró, ha esetleg hűvös lenne, akkor azt terítem rá.

Mivel úgy látom, hogy ő melegben rosszabbul alszik és egyébként is elég felszínesen, könnyen megébred, így nem szoktunk éjjel ölelkezni. Mondjuk ő nem mászik hozzám, hanem nekem kell odaemelnem, amikor felnyarvant, de szopi után rendszerint elfordul tőlem és szunyál tovább. Hajnalban szoktunk esetleg egymáshoz bújni (kiskifli), de ő annyira nem ragaszkodik ehhez alvás közben, mint anno a lányom, vele rendszerint bújtunk. A saját takarómat is csak ilyenkor teszem rá, ha épp, mert ilyenkor már én is éberebb vagyok.

Kérdező, ha érdekel a téma, ajánlom Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyvét, nagyon hasznos tippek vannak benne. Pl. arról is, hogy hogyan biztonságos az együttalvás és mikor jobb kerülni.

A ráfekvéshez pedig: Egyes spéci eseteket kivéve (pl. nyugtatók használata), azok, akik rendszeresen együttalszanak a babával, képesek ráhangolódni a baba alvási ritmusára, így rendszerint ők is akkor vannak felszínes alvási szakaszban, amikor a baba. Illetve, ilyenkor gyakran működésbe lép az a fajta anyai ösztön is, ami képes éberebb állapotban tartani minket, akkor is, amikor jobban alszunk. Az ember ilyenkor tudat alatt is képes érzékelni a babát, így elkerülhető, hogy baj legyen.

De ez a fajta előny általában csak rendszeres együttalvással érhető el, ahol van idő megszokni egymást; alkalmankéntivel kevésbé.

Ezt én is megtapasztaltam a saját gyerekeimmel. :)

Na azért egy egészséges kisbaba nem hagyja csak úgy megfullasztani magát se a melltől, se mástól. Nem mindenkinek van akkor melle, hogy az elnyomja a baba orrát, és ahogy feljebb írtam, aki rendszeresen gyakorolja az együttalvást, az képes lehet ezt megszokni és éberebb maradni.

Visszafelé is mehet akkor a kérdés: azért, mert te egyszer bordán vágtad a saját babádat, már nem is biztonságos az együttalvás másnak se? Ugye hogy nem így van.

Az válassza ezt, aki jónak tartja és hajlandó betartani a szükséges "biztonsági előírásokat" is. Meg persze akinek a gyerkőce is igényli és hagyja.