Rosszabbodhat a szeparációs szorongás, ha az apuka elutazik pár napra?
A férjem itthonról dolgozik, napközben is többször kijön picit babázni, délután is sok időt töltenek együtt, úgyhogy kifejezetten jó a kapcsolatuk, de eddig ha nagy baj volt, azért mindig én kellett, hogy felvegyem, én tudtam csak éjjel visszaaltatni, úgyhogy elsősorban anyásnak tűnt. Múlt csütörtökön a férjem elutazott 4 napra, ami a lányomat annyira nem hatotta meg, de amikor hazajött és meglátta, keservesen sírni kezdett és mászott fel rá. Ez 1-2 percig tartott, úgyhogy nem volt semmi drasztikus reakció. Viszont azóta teljesen letehetetlen a lányom. Még mindig elsősorban én kellek neki, de már én is alig bírom elaltatni, főleg éjszaka. A szokásos 0-1 helyett 3-4x kel éjszaka, és a fél órától a 2,5 óráig terjed a visszaaltatás. Van, hogy elalszik, kiosonok amikor már egy ideje nem mozdul, de pár perc múlva észreveszi, ordítani kezd és utána még nehezebben alszik vissza, mint előtte. Az ilyenekből szokott lenni a 2,5 órás altatás. Mivel éjjel kevesebbet alszik, nappal többet. Próbálom minél jobban ébren tartani nappal, de amikor már kézben is ordít és majd kinyomja a szemét úgy dörzsöli, akkor muszáj letenni aludni. Nappal is nagyon nehéz elaltatni. Ha nem akkor teszem le, amikor már hullafáradt, akkor nem alszik, sőt teljesen kétségbe van esve, hogy viszem aludni és kapálózik, ha csak a szobájába érünk. Nem tudom, hogy amiatt lehet ez, mert elment a férjem, vagy ez attól teljesen független? Nem érte semmi trauma, nem történt semmi szokatlan mostanában, sírni sosem hagytuk, nem dobtam be az ágyba és hagytam ott, hogy így féljen. A 10. foga egy hete tört át, de úgy tűnik, hogy már nem fáj neki. Nem tudom, hogy hogy gabalyodtunk bele ebbe a helyzetbe, de már nagyon kétségbe vagyok esve. Vasárnap óta egyre kevesebbet alszom, ma már csak 4 órát aludtam és borzasztó fáradt vagyok, főleg, hogy napközben is sokkal bújósabb a gyerek, mindig az ölemben van, viszem ide oda. Már nem bírom fizikailag. Esetleg van valakinek ötlete, tanácsa, tapasztalata, bármije? 11 hónapos a kisasszony.
Magam mellett altatni nem tudom, sosem ment, de próbáltam ma éjjel is. Túl érdekes vagyok neki meg a szoba, és bármeddig képes elmasírozni az ágyban, én meg vigyázhatok rá, hogy le ne essen. Ha elfáradt mellettem, akkor ahelyett, hogy aludna, üvölt és dörzsöli a szemét, és csak akkor alszik, ha a saját ágyában altatom. Babakocsiban, ringatva, sehogy máshogy nem tud aludni születésétől fogva, csak a kiságyban.
Nálunk a szeparációs szorongás rám korlátozódott. Ha én elmentem tőle távolabb akkor uzsgyi anya után vagy üvöltés tele torokkal. Pedig amúgy az én párom is itthonról dolgozott, de néha 1-1 hétre el kellett utazni.Nagyon féltem hogy rosszabb lesz, de míg elvolt épp le is csengett.
Szóval a saját gyerekemen én nem tapasztaltam romlást a dologban.
Nem szórakozni ment. Mondhatta volna, hogy nem tud menni, de elég fontos volt. De nem gondoltam, hogy egy majdnem 1 évest az apuka ne hagyhatna ott az anyukával 4 napra. Mármint, hogy ez trauma lenne a gyereknek.
Köszi #2, lehet, hogy nálunk is valami teljesen más, csak már kínomban nem tudok mire gondolni, mert semmi más szokatlan nem történt mostanában.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!