Kezdettől fogva külön szobában alvó babás anyukák! Nektek mik voltak a tapasztalataitok? Mennyire volt nehéz?

Szerintem teljesen okés a dolog, ha (nagyon) közel van az a külön szoba a tiédhez ÉS a gyereked jó alvó (tehát 0-3 alkalommal kel mondjuk éjjel), így te sem purcansz ki az átjárkálástól.

Ha a gyereked nem jó alvó / nagy a testkontaktigénye / sokat bukik és rizikós magára hagyni, stb. stb. stb., akkor nem túl jó ötlet a külön szoba az első időkben.

Én eredetileg öbölben terveztem altatni magam mellett, de ez sem jött össze az első 3-4 hónapban, mert a gyerek konkrétan csak úgy aludt el, illetve nem ébredt fel, hogy teljesen hozzám volt bújva a mi ágyunkban. A kórházból hazajövet pár napig próbáltam ragaszkodni az öblözéshez, de miután sokadszorra is felébredt, ahogy a matrachoz ért a feneke és mindketten teljesen ki voltunk már merülve, feladtam az elképzeléseimet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy te is majd meglátod, milyen a babád, aztán majd alakul. :)

2gyerekünk van. A nagy 3 eves. Ő velünk aludt az első perctől 1 éves koráig. A mai napig hajnalba kel és mászik vissza közénk. Kirobbanthatatlan.

A kicsi fél éves. Mivel négyünknek mégkisebb lenne az ágy, mondhatni lehetetlen lenne úgy aludni, igy a kicsit első naptól külön teszem.

Elalszik rajtam, azt teszem az ágyába.

Az első 3-4 hónapban 2x megszoptattam, vissza is aludt, mindenkinek jó volt

Viszont beköszöntött az alvásregresszió. Szó szerint óránként kelt, sokszor vissza sem aludt. Ekkor elaltattam, ment az ágyába, aludt kb éjfélig, onnan pedig "költöztem hozzá" és aludtunk együtt.

Most jutottunk egy 2 hete el addig, hogy ujra keles után vissza tudom tenni az ágyába.

En nagyon nem bantam meg, hogy őt már ehhez szoktattuk.

Nálunk is első naptól a saját ágyában alszik. Eleinte, 2 hétig vele aludtam a szobában (van egy kanapé benn), de az az igazság, hogy az újszülöttek kegyetlen hangos alvók. Nyögdösnek, fordulnak, ágyhoz csapják a lábukat. És sokszor nem ébrednek ám fel erre, csak sok szülő azt hiszi, igen, és kikapják az alvó gyereket ringatni - egyébként én is ezt tettem egy kis ideig, aztán mikor a fáradtságtól nem is láttam, akkor rájöttem hogy ám a gyerek tud békésen aludni is, ha hagyom. :D

Na de - a fiam olyan hangos alvó volt az elején hogy áldás volt mikor rávettem magam hogy visszamenjek az ágyamba.

Persze így kelni kell hozzá többet, de nálunk tápszeres, azért úgyis felkelek.

A legeleje volt a legkeményebb, akkor kb. 2.5 óránként kelt enni. Aztán meg volt egy hasfájós-nemalvós időszaka, na ott is áldás volt a külön szoba, mert tudtuk egymást váltani a férjemmel, hogy ki csitította a gyereket, a másik meg beájult 1-2 órára a hálószobában.

Úgy 10 hetes korától kisimultak lassan-lassan a dolgok, azóta 1-2 kelés van, néha egy se. Most 4.5 hónapos, már követeli hogy 7kor aludhasson, ezt nem tudom, hogy tudnánk kivitelezni ha velünk alszik.

Természetesen nálunk is bébiőr és légzésfigyelő van. Ja és amikor elkezdődött nála az alvásregresszió, akkor a külön szobának hála tudtam neki teret adni hogy megpróbáljon visszaaludni - magyarán ha csak morgott párat meg forgolódott, nem ugrottam, hanem csak akkor mentem be hozzá, ha sírt. Ennek köszönhetően egész jól alszik jelenleg (de lekopogom).

Én nem bántam meg abszolút, édesdeden alszik most is, napközben is szeret aludni az ágyában, pedig nagyon puritán, se játék, se semmi, félek a fulladástól. Aztán persze majd most jön a java a mozgásfejlődéssel, szóval csak annyi, hogy: a gyerek alvásánál semmi sem garantált, semmi sem állandó az első években. :D