A 4,5 hónapos fiunk csak köztünk tud aludni. Hogy szoktassam át a kiságyba?
Sokakhoz hasonlóan én is azt terveztem, hogy első naptól kezdve a kiságyában fog aludni - ami jelenleg a mi szobánkban van -, de körülbelül 3 hetes korára kikészültem a sok éjszakázástól fizikailag és hagytam, hogy köztünk aludjon. Így nyugodtabban aludt, nem volt fent 3x1,5 órát éjszaka...
De igazából ezt csak ideiglenes megoldásnak terveztem és többször próbáltam azóta az ágyába szoktatokni, eredménytelenül...Mikor elalszik, le tudom tenni a kiságyba, de 1 óra múlva ordítva ébred. Visszaaltatom, és egy óra múlva megint ordít a kiságyban :/
Egyszerűen óránként felkel, ha az ágyába teszem, amit nem lehet bírni fizikailag :/
A hangsúly nem a szülésen van.
Hanem a szülőn! Csak kisebb tesóim vannak, a tág családban is én vagyok a legidősebb, a baráti társaságunkban is a legtöbbnek hamarabb lett babája. Tehát képzeld nem voltam a "szülőségben" analfabéta. De elárulom, ők nem a gyerekeim voltak... Mint ahogy az öcséd sem a te gyereked. De majd meglátod a különbséget idővel.
Hagyd kérdező..
Gondolom gyerekkorod óta cipelsz magaddal egy jó súlyos traumát, amit nem ártana, ha valami szakember meghallgatna. Mondjuk még szülés előtt. Mivel azzal már elkéstél, hogy gyerekvállalás előtt menj el.
Mi sem vagyunk szuperanyák, én aztán marhára nem pl. De soha ilyen beteg dolog nem fogalmazódott meg bennem, hogy idegesítene a hasamban lévő baba. Ez komoly? És ha megszületik és idegesít a sírása? Mert mondjuk hasfájós és bármit teszel az nem hoz eredményt? Földhöz vágod, mert idegesít? Ilyen érzelmi intelligenciával miért vállaltál egyáltalán gyermeket? Nem kötelező az...
Azért mert nem alélok el, mert úgy belém konyokol a pocakban, hogy majd elsírom magam a fájdalomtól, akkor igenis idegesít hogy mozog.. Ez van nem leszek rideg, hogy pl. Mikor megszuletik tudom, hogy a mosoly akkor még reflex, hogy mindent fejjel lefelé lát és azt is homályosan, tehát az erintésem neki fontosabb lesz mint anya arcának látványa. Vagy tudom hogy a külön alvás neki is idővel érdeke és ha hisztiből sír, nem pedig fájdalom, éhség, pelenka vagy szeparációs szorongás miatt, akkor az ő érdekében hagyom hogy kicsit sírjon a külön ágyában.
Óóó a legtöbb kismama beismeri, hogy vannak pillanatok amikor idegesíti a gyerek sírás, és akkor sem utálja a gyereket, hanem a tehetetlenség idegesíti.
Szóval néha a gyerek érdekében kell olyat tenni ami miatt ki kell bírni a sírást vagy mikor az öcsém könny csatornáján ki kellett tisztítani, ne kezeljem mert szegény sír?
Ugyan már anyukák reálisnak kell lenni és néha nem beszűkült kismama aggyal gondolkodni.
"Idegesít, hogy mozog. "
Te beteg vagy, kezeltesd magad gyorsan.
:egy beszűkült agyú kismama
Vagy tudom hogy a külön alvás neki is idővel érdeke és ha hisztiből sír-->ja, ez majd olyan 1 éves kora körül el is jön. Szegény gyerek, majd hagyod egyedül sírni 3 hónaposan a kiságyban, mert a csekklistád szerint:
-nem lehet éhes
-nem lehet álmos
-nem lehet melege/nem fázhat
-tiszta a pelus
-nem fáj semmije
-szeprációs szorongás odébb van,
ez csak hiszti lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!