A Crohn betegek tényleg belehalhatnak a túlzott glutén-tej fogyasztásba?

Nyugi már.. Ne vedd magadra olykor heves megnyilvánulásaimat. <3

Amúgy igen, gyógyszer. Nekem már nem sok reményem van az egészséggel kapcsolatban :D

Hm... nem tudom, tényleg..

De abban viszont biztos vagyok, hogy orvos és orvos közt is van különbség.

Ahol most vagyok, mit látok? Potyognak el a betegek.(kis híján.)

Aki mellette van, de nem akar elvállalni? Nincs műtét, és 5 éve tünetmentes.

El se tudod képzelni néha mennyire el tudok ezeken keseredni :S Főleg most.. hogy megint nem vagyok valami jól. Meg félek is.

Nem szeretnék ezen vitatkozni, tudod, hogy nem szeretem a kínai micsodákat, módszereket.. bár lehet hatásos valamennyire.

Sok keserűség van bennem az orvosokkal kapcsolatban.. na meg a rezidensek.. és a vizsgálati módjuk.. mint az állatokkal, úgy bánnak a betegekkel.

De azért amíg "jó" volt az orvosom, én is jól voltam. Most pedig már le kéne váltani őt, de félő, hogy nem fog ez olyan könnyen menni.

Még nem vagyok csontsovány, így ha majd rám néz, egy mosollyal nyugtázza felém, hogy minden rendben, milyen csinos vagyok.. Csak éppen a diagnózist nem hallgatja meg.

Tudod, sok emberből (és ez az orvosoknál is nagy hiba!) hiányzik a lelki megközelítés.. És hiába mondod, hogy nem.. ez a világ sokkal jobb lenne, ha lenne benne érzés.

Ó, eddig még nem jöttél rá? :)

Sajnos úgy kezdődött az én történetem 9 évesen, hogy mindent elhittem, amire csak azt mondták, hogy kiút lehet a számomra.

Ittam gyógyteákat, ettem propolisz mézet, ittam Aloe Verát, arclemosót, méhpempő mittudomén micsodákat. Nah, szóval sok mindent. Egy időre minden cukrot, édeset és fűszereset el is hagytam. Nem használt semmi.

Sose fogom elfelejteni azt a nőt, mikor 10 éves voltam és a lépcsőházban vártam őt, a macimat szorongatva.

Sok reménység volt bennem, akkor már 1 év szenvedés után, hogy ez a nő végre tényleg megtöri ezt az egész rossz álomvalóságot.. de akkor még kicsi voltam, nem fogtam fel utána sem jó ideig, hogy mi is van...

Aztán ezek után már megváltoztam, igazából az egész gyerekkoromat tönkretette. De legalább megtanultam értékelni dolgokat, pillanatokat..

Utánaolvastam. És meg kell, hogy mondjam van némi igazság abban, amit rólam írsz.

Sok mindent kipróbáltam már, fentebb írtam is. A lelkesedés megvolt, de aztán annyira rossz dolog történt velem, hogy most úgy érzem egy kissé belefáradtam.

Most persze úgy jöhet le a dolog az eddigi válaszaimból, hogy engem egyáltalán nem érdekel az egészségem, és nem is teszek érte.

Hát, az igaz, hogy most nem annyira.

Igen. Mástól várom a segítséget jelenleg. Mert néha nekem is elfogy a türelmem. És aki ilyen beteg, mint én, és végigment azokon, amiken én.. az tudja miről beszélek.

"Én most úgy érzem, hogy te nem tenni akarsz, hanem megrekedtél a szomorkodásban és panaszban."

Ez egy átmeneti állapot. Jól látod. De majd változik. Ahogy minden.

"Lehet ez nem most lesz, lehet meg kell érned hozzá...nem tudom."

Lehet. Valamikor biztosan ki akarom próbálni egy kis időre. Már a csapból is ez folyik, és azért izgat a dolog egy kissé.

Nem pontozlak le.. nem együttérzést céljából tettem fel a kérdést.

Egy részlet :

"Arról nem is szólva, hogy a mai lisztekbe, lisztkeverékekbe a feldolgozás során tartósítószer, rovarírtószer, különböző vegyi anyagok is bekerülnek, így védik a nedvességtől."

Itt a megoldás. Nem is konkrétan a gluténnal van a legnagyobb baj, hanem a feldolgozása során belekevert káros anyagokkal.

Egyrészt igazad van, másrészt nincs. Azt, hogy megérts nem várom el. Nem tudom elvárni. Hiszen nem ismerjük egymás életét, csak egy icipici kis részletet, amiről itt most beszélgetünk. De ez még nagyon kevés ahhoz, hogy valakiről igazán véleményt lehessen alkotni ezügyben.

Mindenesetre köszönöm szépen a válaszokat! :)