Mit kéne tennem?

Annyira egy cipőben járunk. Velem is teljesen ugyanez a helyzet. Ha megtaláltad a választ, írj.

Valahol az önelfogadás lehet a válasz. Mindenkinek van egy Isten adta súlya, ami csak nagyon minimális keretek között változik és ettől radikálisabbat csakis betegség árán érhetünk el. Pont ezért, mert az nem ami normál súlyunk. A betegség alatt nem csak az anorexiát értem. Például aki nagyon stresszes és stresszevő, akkor az nem figyel a hasára, hogy épp mennyi volt elég, hanem az érzésre hallgat, hogy "ennem kell" .. Vagy a fizikális betegségek is ott vannak, mint például a pajzsmirigy alulműködés. A diabétesz stb. (Most hagyjuk a fizikai betegségek lelki hátterét.)

Én néha azt érzem, hogy elfogadom magam, néha pedig azt, hogy ez nekem nem tetszik, nekem az tetszik, amikor kb 16.-os a bmi-m, mert az nem éetveszélyes, de közepesen súlyos soványság. Kompromisszum a konszenzus helyett.. Így elhatároztam, hogy 4kilót ledobok és megpróbálok egész életemben sovány maradni.

És ez egy buta döntés, de annak, aki már 7.-éve szenved ebben az idióta betegségben, annak már a kompromisszum is jó.. Még sem 35kilóról van szó. Élhetőbb a 48 (170 cm vagyok) Talán. Talán nem. Igazából nem tudom. Nem tudom a választ..

Teljesen megértelek. Én 9 évig voltam beteg, ebből az utolsó 3 volt a közel halálos. Május óta étkezem rendesen, egészségesen, és időmtől függően sportolok mellette. Néha rámjön, hogy fogyni szeretnék, de általában már tetszik amit látok. Rábíztam magam a környező emberek véleményére, mert tudom, hogy én gyakran nem látok reálisan, és tudatosítottam magamban, hogy igenis szép vagyok, igenis csinos vagyok. De legfőképp azt, hogy én NEM AKAROK beteg lenni. És különben is, mit számít abban, hogy milyen ember vagyok, hogy éppen mit mutat a mérleg? Na ugye.. :)

Nagyon sokat jártam el a barátaimmal, éreztem jól magam, ettem velük, elfoglaltam magam, hogy időm se legyen számolgatni. Most nagyjából figyelem a makrókat, hogy tuti meglegyen annyi, amennyi kell, mert szeretnék még izmosítani.

Néha nem tetszik amit látok, de ilyenkor elmondom magamnak, hogy én mindent megteszek. Tényleg mindent, normál kereteken belül. Egészségesen eszem és sportolok, a testem pedig jelzi, hogy ez így jó. És ha a testemnek jó, az nekem is jó.

El kell döntened, hogy szeretnél-e beteg lenni egész életedben vagy nem..meggebedni -2 kg-ért, és soha nem enni önfeledtül, vagy elfogadni azt, ami a testednek kényelmes, és jól érezni úgy magad. Nehéz, tudom jól, de hidd el, hogy sikerülhet. :) Pro-kontra listákkal, tudatosítással, szeretettel fordulva magad felé.

Én nagyon nagy akarattal kezdtem bele, és még ha sírva, undorodva ettem is meg az ételt, de megettem. Mert kell. És a mai napig, ha rossz napom van, és nem akarnék enni..hát csakazértis. Mert megcsinálom, képes vagyok rá. Nem fogok egész életemben gyengeségből egy betegség rabja lenni.

Nagyon remélem, hogy nem kerülsz vissza ebbe a körbe, hisz biztos az elmúlt két évben sok jó dolog történt veled, amiket szeretsz, amikért érdemes élni, amikre támaszkodhatsz.. Gondolj ezekre, és tedd meg a megfelelő lépéseket, amikor úgy érzed, hogy újra belefolynál.

Hajrá!

22L