Tényleg igaz volna?
Sokan mondták már nekem, hogy beteg vagyok, de én nem hiszem el. Nyár elején még 166 cm és 69 kg voltam, ki sem merem mondani... Most 167 cm, egy hónappal ezelőtt 62, most talán 64-65 kg. Nem tudom mikor meg hogy és mi alapján kezdőtek nekem ezek a dolgok, de egész nyáron próbáltam edzeni, persze nulla eredménnyel, mert csak egyre éreztem, hogy kövér vagyok. Abbhagytam az egészet, július közepén, de aztán augusztus elején, valami csoda folytán lement rólam 2 kg... Olyan jó érzés volt, felemelő érzés, hogy elhatároztam, mivel jön a továbbtanulás, rengeteget fogok tanulni, és kevesebbet eszem, magyarul agyonhajszolom magam. Ez a nap már szeptember elején eljött, és nem adtam fel, egyre kevesebbett ettem, és többet tanultam, persze annál tosszabbul. Kivoltak velem, hogy mindig a csontvékony nőket bámulom mindenhol, és hisztizek, hogy én mi a frászért nem vagyok olyan, nem beszélve, hogy a barátnőm is modellalkat... Pedig fogalmuk sem volt, hogy amögött a hiszti mögött tulajdonképpen mi is zajlott le bennem.
Novemberben megállapították, hogy vékonybélgyulladásom van, persze ebben az is szerepet játszott, hogy szedtem közben egy gyógyszert a pattanásaimra, és amióta abbhagytam, már nem fogyok, és úgy érzem kezdem "visszanyerni" a még ennél is hatalmasabb kövérségem. Na de, szóval jött a karácsonyi szünet, kicsit lazítottam, visszatértem majdhogynem normálra a napi 2-szeri nyúlfaroknyi étkezésből, és felszedtem egy kilót. Aztán a felvételire sokat készültem, hogy jó legyen (amit persze elcsesztem) és most itt vagyunk február végén, megint felszedtem kettőt, így vagyok 65. Képet nem küldhetek, de egy mázsás tehenet képzeljetek el, és azt szorozzátok meg kb. milliárddal, akkor nem jártok messze a valóságtól.
Reggel nem reggeliztem, a suliba nem vittem tízórait, ellógtam az ebédet, otthon úgy éreztem csak zabálok, hat óra után próbáltam nem enni semmit. De most híztam, és még mindig csak éhes vagyok, és tudom, hogy azért mert már nem szedem a gyógyszert, napi egyszer eszek sokat, és így a szervezetem átállt raktározásra. Bánt, hogy akármennyit sírok és szenvedek, még csak meg se látszik... És ebből tudom, hogy sose jutok ki.
Nem vagyok anorexiás, de a drasztikus fogyáson kívül minden tünete megvan, de akkor sem lehetek az. A bulimiához sosem volt elég erőm, egyszóval gyenge vagyok és kövér, egyedül az egész családban. Próbálom leküzedni, hogy kaja után ne legyen hányingerem, de a sírás akkor is folytogat, és persze nem tudhatja meg senki, mert nem láthatja senki, mert nem látszik meg senkinek. Pontosan tudom, hogyha otthon nem lenne aki főz, és egyedül élnék, én simán kibírnám, hogy semmilyen ételt ne legyen itthon. Félek, hogyha koliba kerülök tényleg vége mindennek, ugyanis mások előtt NEM MEREK enni, ha magamba vagyok meg zabálok, (mert van itthon étel) így próbálok nem egyedül lenni, de mit tehetnék, ha itt ez a hatalmas ház, én meg egyedül vagyok... Szerintem ezért is híztam. A spottal nem állok sehogy, a bal kezemben ínhüvelygulladás van, aputól örököltem, hogy fájnak az ízületeim meg ropog mindenem, a futás sem megy tökéletesen, mert kicsi a tüdőkapcitásom, de nem is mondom senkinek, mert mi a frásznak sajnáltassam magam? Egyszerűen egy született lúzer vagyok, semmi több. Egy csalódás.
válasza:Étrended hús, zöldség alapú?
Rendszeres erősítő edzésed megvan?
Ezeken felül Budapesten lehet taichizni. Ha ez a 3 rendben van akkor testileg és lelkileg rendben leszel.
Ha ezeket hanyagolod (az étkezésed nem elég jó, az edzésed nem megfelelő) akkor nem mondom hogy lúzer vagy, de megnehezíted a saját dolgodat..
válasza: válasza:NEM vagy lúzer, és ha már itt tartunk, kövér sem. Pláne nem úgy, ahogy Te látod magad. Az önértékeléseddel van leginkább problémád.
Azt tanácsolom, hogy ha van olyan barátod/rokonod, aki megért, próbáld vele ezt megbeszélni, hátha az is elég, hogy kibékülj magaddal, ha nem, akkor menj el pszichológushoz, kérlek.
az ízületi problémáiddal is orvoshoz kellene fordulnod, bár gyanítom, a nem túl egészséges táplálkozásod következtében az ízületeid sem kapják meg a működésükhöz szükséges anyagokat. Például a ropogás egyszerűen attól is lehet, hogy keveset iszol. Az ínhüvelygyulladás is komoly dolog, egy életre megnyomorodhat a kezed, ne hanyagold el! (amúgy nekem életem problémás időszakában volt rendszeresen ínhüvelygyulladásom, min t később kiderült, pszichés alapon. Nem mondom, h veled is ez a helyzet, de nem elképzelhetetlen)
Azt jól látod, hogy a napi egyszeri étkezés raktározásra készteti a szervezetet, ugyankkor az, hogy nem eszel mások előtt, nagyon komplikálttá tesz mindent. Esetleg azt kivitelezhetőnek érzed, hogy egy müzli-vagy energiaszeletet a zsebedből, falatonként elcsipegess?
Müzliszeletet, zabpelyhes szeleteket otthon is lehet készíteni, jóval egészségesebbbeket és kalóriaszegényebbeket, mint a boltiak, az még bele is férne a diétába. De valamit mindenképp muszáj lenne enned.
Neked kell törődnöd magaddal, senki más nem tudja megtenni helyetted. Az, hogy így látod magad, nem a te hibád, csak próbáltál megfeleni a mások által eléd állított "példaképeknek". De egyszerűen nem mindenki modellalkat, és kész. Attól még lehet valaki csinos és szép. Amúgy pedig, akárhogyan is nézel ki, MINDENKINEK nem tudsz megfeleni, mindig lesz, aki húzza a száját valamiért.
És még egy tanács: az öltözködésben csak az aktuális divatot kövesd. Ha valami nem áll jól, ne vedd meg, akármilyen trendi is. Azt hordd, amit úgy érzel, jól áll, akkor több lesz asz önbizalmad is :)
"Nem vagyok anorexiás, de a drasztikus fogyáson kívül minden tünete megvan, de akkor sem lehetek az."
Ezzel a mondattal igazoltad a betegségedet.
"Gyógyulófélben lévő" anorexiás lány vagyok és őszintén mondom, hogy megkönnyeztem az írásodat. Pontosan tudom mit érzel és min mész keresztül, mert kísértetiesen hasonlít az én utamra.
2012 decemberében egy egyszerű fogyókúrának indult, hogy kicsit csinosabb legyek majd az első egyetemi félévemre. 30 kilós fogyás lett a vége, ott kellett hagynom a páromat, a barátaimat, a kollégiumot és az iskolát is csak levelezőn végezhetem, szülői felügyelet mellett. 19 évesen belekényszerítettem magam és a környezetem egy olyan helyzetbe amit senkinek sem kívánok.
Külsőre én sem vagyok egy "tipikus" anorexiás, még most sem, és soha nem is leszek annyira vékony, mert nem olyan az alkatom, de mégis szörnyen nézek ki. Ez a betegség nem csak a kilókról szól! Az anorexia a fejedben okoz zavart (testképzavart), amitől te soha nem is fogod magad betegnek látni.
Kérlek, hogy minél hamarabb beszélj valakivel erről akiben megbízol és fordulj(atok) segítségért, mert ha még az elején elkapod lesz esélyed a gyógyulásra!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!