Az emberi szervezet annyira ostoba, hogy maga ellen fordul az elhízással?

Kőkori körülmények között nincsenek kövér emberek; még azok sem híznak el, akiket a társaik tartanak el, mert sérültek vagy idősek. Egyszerűen nem képződik elég fölösleg.

Amikor már tudtak fölösleget termelni, akkor megjelentek az első civilizációk, és ezzel együtt az elhízás is; de még mindig csak kevesen tudtak elhízni, az a gazdagok kiváltsága volt. Évezredeken át a kövérség volt a gazdagság jele. A legtöbb ember pedig magának termelte az élelmét, nehéz testi munkával, állati segítséggel. Ha pedig jött valami válság, akkor csak a testen belüli tartalék volt a biztos.

Te csak annyi ételt tartasz a hűtődben, amit pont aznap meg tudsz enni, ha pedig esetleg mégis marad valami, kidobod? Nyilván nem, hülye is lennél, hiszen bármikor jöhet egy helyzet, mikor nem tudsz elmenni boltba és akkor éhen maradnál. A test is így működik. Raktároz rosszabb időkre. Nem kell messzire menni, 100 évvel ezelőtt még egyszerűen elképzelhetetlen volt olyan mértékű elhízás az átlagemberek körében, ami ma már kezd a hétköznapi lenni. Eddigi történelmünkben a mindennapos kemény fizikai munka és az éhezés általános tapasztalatok voltak, nem olyan régóta van ez az általános jóléti társadalom.

Azért jegyezzük meg, hogy baromira sokat kell zabálni és hosszútávon, hogy valaki durván elhízzon. Erről nem a test tehet, hanem az illető. Senki se születik kövérnek, nincs túlsúlyos csecsemő, az egészségtelen életmód miatt teszi ezt. Normális étrenddel és valamennyi mozgással egyáltalán nem nehéz egészséges súlyúnak maradni.

Egyszer ideje lenne kidugni a fejeteket a fogyókúrás szubkultúrátokból a Napra, és akkor látnátok, hogy 10-ből 8 ember meg egész életében azzal kínlódik, hogy zörög a csontja, lóg a ruhája, mint valami madárijesztőnek, és akármennyit magába töm, zabál, eszik, tömegel, gyúr képtelen kitörni a véznasági állapotból, mert jön is ki belőle rögtön minden, a nyolcszor annyi is.

Szíveskedjetek az emberi test miféleségével kapcsolatos általánosításokat a saját csoportotokra leszűkíteni...

"De az elhízás következményeibe bele lehet halni"

Hát nem kéne annyit zabálni...

Meg is lehet fordítani a kérdésed.

Hogy lehet valaki annyira buta, hogy degeszre zabálja magát? Miért tömi magába a felesleges tápanyagokat?

Tudom, hogy finom, a torta, hívogató az az oldalas, nem rossz az a Meki, de akkor is csak annyit szabadna zabálni, ami nem megy az egészség rovásására!

Ennyit az elméletedről...

És nem, a zsírraktározás nem "ősi ösztön", hanem egy életmentő védelmi mechanizmus. A sejteknek folyamatos tápanyag ellátásra van szükségük. Ezért a szervezet okosan elraktározza a plusz tápanyagokat. Amikor éhes vagy, akkor már a sejtek veszélyben vannak. Ha pl.megéhezel délután 15 órakor, de csak 17:30-ra érsz haza és akkor tudsz enni és nem lenne tartalék raktározva zsírként, gyakorlatilag nem élnéd túl a haza utat, mert tápanyagok hiányában perceken belül elhalnának a szövetek.

A szervezet egy jól beprogramozott precíz rendszer, ami tűpontosan működik. Neked meg van egy agyad, hogy gondolkozz. Ha látod, hogy már elefánt vagy, zabálj kevesebbet.

A szervezet egy jól működő gépezethez hasonlítható, mely pontos, értékes munkát végez, ám nem gondolkodik.

Szerinted a szervezeted mennyire megdöbbenne a te hülyeségeden, hogy SZÁNDÉKOSAN befalsz napi fél disznót, pedig a töredékével is nagyon jól ellenél?

Jah, és olyan mértékű túlsúlynál, amibe már bele lehet halni,kb.300+ kg, nem önkinzó mókolás kell a fogyáshoz. Ennél a súlynál már olyan irgalmatlan a kalóriabevitel, hogy már az is elég lenne a fogyás elindulásához ha nem negyed óránként, csak félóránként enne éjjel-nappal az illető. Ha egy evésre nem 3 kg bélszínt, csak 2-t falna be...Ha nem két 50 cm pizzát csak 1et tolna be egyszerre...

Szóval dettó hülyeség amit leírtál.

Az emberi szervezet olyan körülmények között alakult, amikor nem volt élelmezésbiztonság. Egészen a közelmúltig történtek éhínségek, még Európában is (holodomor). Az elhízással arra készül fel a szervezet, hogy az ilyesmit túlélje. Eleve a közelmúltig a kóros elhízás sem volt járványszerű probléma, az csak kb. a 70-es években kezdett el meredeken felívelni a megváltozott életmód és táplálkozási szokások miatt.

"De az elhízás szövődményeibe bele lehet dögleni. Akkor?"

Az evolúciót rohadtul nem érdekli, hogy az elhízás szövődményeibe 40-50 évesen belehalsz. Az sem érdekli, ha vérzékenységbe halsz bele 30 évese, amíg nem halsz bele maláriába 8 évesen és épp eleget élsz ahhoz, hogy szaporodj.

Te téged érdekelni kellene, hogy mibe döglessz bele és mibe nem, és nem kéne felzabálni napi 2 tehenet szőröstől-bőröstől ha már így is 100kg-t mutat alattad a mérleg.

Miért kell egy gondolkodásra képtelen szövetcsomót hibáztatni azért mert te nem vagy hajlandó egészségesen étkezni?

Ettől most jobb, hogy áthárítottad a saját felelősségedet egy szövetcsoportra, amit nem mellesleg te irányítassz?

"a kívánás, a vágy, az éhségérzet olyan elsöprően jelentkezik, hogy sokan szinte elvesztik a kontroll"

Nem ad erős vágyat. Te vagy az, aki unalom-eszik. Foglald el magad, legyen valami rendes hobbid és úgy elmegy az idő, hogy észre sem veszed, hogy kimarad egy-egy étkezés.

"EZ lenne a természet? Hogy csak fogcsikorgatva, agyonfegyelmezve maradhatunk egészségesek?"

Nem, az a TE természeted, hogy megoldás helyett kifogást keresel, miért nem te vagy a felelős a saját testsúlyod iránt.