Mi volt az a pont, amikor elhatároztad, hogy fogyókúrázni kezdesz/életmódot váltasz?

Vettem egy új mérleget erre kiírta hogy dagadt vagyok és kell 15 kg mínusz.

Azóta szalonnás tojást meg ilyesmiket kajálok ,kenyeret nem, és edesitos cuccokat se, heti 1 kiló megy le, majdnem már jó minden erre nyaki porckorong servem lett , fáj mindenem nem mozog a jobb kezem és nemsokára mutenek.

Sokat ért az életmód váltás :)

Eljött az a pont, hogy úgy éreztem, ha nem talàlok valami élethosszig tartható, nem koplalós, nem éhezős, élhető, élvezhető megoldàst a súlyproblémàmra, akkor meg fogok halni. Így döntöttem és életmódot vàltottam.

Azóta a nap óta 50 kilót fogytam, de még messze a vége.

Mindig is husis voltam, de ami nagyon beleégett a fejembe az az, hogy középsuliban a 169 centimhez 84 kilót mértek. Persze mellé tesiből felmentés majdnem egész 4 évben meg mondták, hogy egyek 1200 kcalt. Jah, csakhogy otthon a kaja rengeteg mirelit, olajban sült vacak volt, pékáru, nasik, főtt kajából tipikus paprikás krumpli, lisztes főzelék rántott hússal és társai. Nagyjából csak olyat ettem akkoriban, amit ma már nem vagy nagyon ritkán mondjuk vendégségben.

18-19 körül lehettem, amikor elkezdett érdekelni az egészséges életmód. Oké, akkoriban főleg a fogyás volt a célom, mert még mindig kb 70 kiló voltam. Nem is sült el jól, hiába olvastam sokat a témában, hülye voltam és koplaltam napi 500 kcalon és még melle heti 4-5 alkalommal otthon tornázgattam. Aztán jöttek a falásrohamok. Utána a bűntudat, önutálat, ritkán bulémia és egy ördögi kör.

Másodjára már okosabban futottam neki 22-23 évesen. Ott tényleg életmód váltás volt. Akkoriban úgy 63 kilóról lementem egy egész stabil 53ra. Kicsit elszaladt velem a ló és 48 volt azt hiszem az alja. Ott már volt, aki megkérdezte, beteg vagyok-e...szóval nem nézhettem ki valami jól. De utána visszatornáztam 53 tájékára és egész sokáig tartottam is. De az étellel való kapcsolatom még itt se volt normális. Konkrétan haragudtam a páromra ha egy tucat sütivel állított haza, hogy zabáljunk be meg ilyenek. Nem tudtam bűntudat nélkül ilyeneket enni.

Aztán 1.5 éve jött egy szar időszak. Sok buli, pia, szar kaják ittasan vagy csak a "lelkemnek". Úgy fél év alatt 53ról 60-62 kiló lettem.

Aztán lassan egy éve megint elhatároztam magam. Tisztán kajálás és edzeni is elkezdtem (évek óta terveztem, csak egyedül mindig féltem belevágni). Nem mondom, hogy nincs már egészségtelen hozzáállásom a kajához, mert az érzelmi evés még mindig befigyel, de már kevesebb önutálattal és nem olyan rögeszmésen, mint 8 éve. Valamint mostanra sokkal egészségcentrikusabb vagyok, mintsem a fogyást hajhásszam. Egészséges szeretnék lenni, jó kondíciót akarok, nem csak vékony lenni.