Hogy csinálja az aki zabál és vékony?

Azért megnézném a kolléganődet úgy 5-10 év múlva...

Ha ennyit eszik és nem hízik, szerintem kizárt, hogy egészséges és rendben van az emésztése.

Kedves 3. !

Mielott elitelsz bárkit a sulya miatt, jobb ha tőlem tudod, hogy az emberek 99%a azert elhizott, mert genetikailag hajlamos rá!!!!

Már nagyon régota tudott dolog, hogy a hormonok mennyi mindenben befolyasoljak a sulyunkat.

Én külföldön vizsgáltattam ki magakat, mert semmitol sem fogytam. Valami nagyon eldugott enzimbol tul keveset termelt a szervezetem, meg egy laza 11 fele hormonnal is gond volt, amiket itthon nem is vizsgalnak sem az endokrinologusok sem az obeziologusok.

149 kg volt a vege..... most 75-80-85 korul mozgok/vagyok, soha nem fog lejjebb menni v.szinuleg, pedig egeszsegesen etkezek, es spoetolok is. (Regen is, most is) Az izületeim teljesen tonkre mentek anno az allando sportba, mert csak az lebegett elottem, hogy fogyjak...tok mindegy milyen áron. Es tudod mi a vicces??? Megkaptam a gyogyszert (na az is még egy macera kör volt, mert itthon nem is kaphato) elkezdtem szedni, majd csodák csodája a korábbi sportmennyiseg 10% is elég volt, hogy meginduljon a fogyás.

Kivancsi vagyok, hanyan vannak meg igy. En szerencses vagyok, mert kitudok fizetni X milliot egy ilyen amerikai "kalandra". Es aki nem? Neki marad a szégyen es a megaláztatás a hozzad hasonloktol.

Mellrák margójara: BRCA1,2 gén! Ha ez a gént mutácio megvan benned, akkor tok min1 hogyan elsz, hogy eszel, hogy sportolsz, 90%os valoazinuseggel beteg leszel.

Ma már mindenki genetikailag kövér, mert a diétánál és edzésnél könnyebb a kifogás. A pajzsmirigy szinteket be lehet szépen lőni, 2019-ben már nem kell hormonbetegséggel élni. Persze minél elhízottabb valaki, annál nehezebb elkezdeni a mozgást. Családi képeken tökéletesen látni egy rokonom belépését a kövérek világába, 12 éves korától kezdve folyamatosan hízott, húszévesen már túlsúlyos volt, harmincévesen már kóros mértékben. Megvizsgáltatta magát és bizony makkegészséges volt, csak az a sok szar amit összeevett és a mozgásmentes életvitel ezt okozta. Amikor komolyan elkezdett volna lefogyni, már szétment a térde a túlsúlytól és a lépcsőzés is lehetetlenné vált neki. Ez már öngerjesztő folyamat, a bőre is megnyúlt már, szóval még ha le is fogyna, akkor se lenne szép látvány. Nincs motiváció. Aztán jön a magas vérnyomás, szívbetegségek, cukorbetegség és onnantól szinte lehetetlen változtatni. Valaki ezt vagy elkezdi még idejekorán, vagy reménytelen.

El kell menni az orvoshoz, rendbetenni a hormonszinteket, dietetikushoz kell fordulni, edzőteremben segítséget kérni és mozogni-mozogni-mozogni. Minden további szócséplés csak kifogás.

Szerintem ne irigykedj rá, mert 1. az irigység nem egészséges, 2. neked nem lesz jobb tőle és 3. az egészségtelen táplálkozás nem csak súlyprobkémákkal bosszulja meg magát, hanem más, ennél sokkal súlyosabb betegségekkel is hosszú távon.

Én nem gondolnám, hogy feltétlenül kóros alapja (pajzsmirigy-túlműködés, bélrendszeri zavarok, parazita stb) lenne annak, hogy a kolléganőd ilyen sokat eszik és nem hízik, szerintem ez genetikai hajlam, hogy a szervezet magasabb energia-bevitel esetén turbó-fokozatra kapcsolja az anyagcserét és valahogy "kimossa" a szervezetből a fölös kalóriákat, nem raktároz semmit. Valahol olvastam, hogy azért ez valahol megviseli a szervezetet, és sok energiát (akár fizikai, akár pszichés) elszív az illetőtől. A mértéktelen evészet semmiképp sem egészséges.

Amúgy az sem biztos, hogy ez örökké így marad a kolléganőddel. Középiskolában volt egy osztytársnőm, aki állandóan hízni próbált, mert nagyon vékony volt. Rengeteg édességet, chipset evett, de nem tudott hízni. 8 év elteltével egyik nap összefutottam vele az utcán, teljesen elképedtem, mennyire meghízott, főleg arc- és hastájékon, nem is hasonlított egykori tipikus ektomorf-önmagára. Szóval ilyen is létezik, hogy pár év túlevés után a szervezet elfárad és elkezdi raktározni a fölös tápanyagokat.

Én is azok kategóriájába tartozom, akik küzdenek a súlyukkal, bár már a fogyókúrám végére értem, elérvén a kívánt súlyt, de tudom, hogy egész életemben figyelnem kell arra, hogy mit, mennyit, mikor eszek, mozgásra is (bár 40-50 fölött talán már alig akad nő, akinek nem kéne). Viszont azt is látom, hogy ugyanannak a szervezetnek is vannak "hullámzásai" az anyagcsere-sebesség tekintetében, ezt nem feltétlenül lehet sima számokban (kalóriák) megadni. Nálam legalábbis ha eltelt már némi idő mióta tartok egy súlyt, a szervezetem úm. "megszokja", és ha egy hétig sokat is eszek, jól bevacsorázok stb, akkor sem változik a súlyom, sőt, utána még mintha nagyobb sebességre kapcsolna az anyagcserém és fogyok egy kicsit. Ilyen az emberi szervezet, érdekesen és szeszélyesen működik.

Kérdező, nem jöttem rá, hogy te még a fogyókúra vagy már a súlytartás fázisában vagy-e, de ne engedj a keserűségnek. A fogyókúrám alatt nekem is támadtak önsajnálkozó, méltatlankodó gondolataim ("miért születtem én ilyen genetikával", "én már sose vacsorázhatok rendesen?" stb). Nem koplaltam, de az esti nagy lakomák után egy joghurttal "tengetni" az estét, egy csomó mindennek nemet mondva napközben is azért megterhelt pszichésen. Viszont mindezen "szenvedésekért" kárpótol a változó tükörképem és leginkább az, hogy mindezt az egészségemért teszem elsősorban. Ami meg az anyagcsere viszonylagos gyorsítását illeti, nekem bevált a rövid, de kemény anaerob sport (saját testsúlyos tornagyakorlatok), sok gyümölcs, citromleves tea és a kávé (persze mértékkel).

Minden jót! :)

26N

Én harmincéves koromig az a fajta voltam, akinek nem kellett odafigyelnie a kilókra és a táplálkozásra. Ehettem bármit, amennyi csak jólesett (és ettem is, bár azért nem 6000 kcalt :)), és nem változott a súlyom. Nem sportoltam, bár amíg nem volt autóm, elég sokat gyalogoltam, és hétvégente sokat táncoltam. Amikor valaki néha megjegyezte, milyen izmos a lábam, mindig csodálkoztam, mert szerintem nem sokat tettem érte (és amúgy elég vékonyka combom volt mindig is, az izmostól messze van).

Aztán elmúltam 30, szedtem a fogamzásgátlót sok évig, és szépen lassan elkezdtek felkúszni a kilók. A vércukrom fiatal korom óta nagyon ingadozott, 2-3 óránként ennem kellett, ha nem akartam elájulni. Elkezdtek kijönni a pajzsmirigy alulműködés jellemző tünetei, különféle hormonproblémák. Évekig küzdöttem, hogy lehessen gyerekem, jártam mindenféle orvoshoz. Nem mondanám, hogy egészséges voltam, így utólag visszanézve már tinikorom óta nem voltam az. Elkezdtem egészségesebben táplálkozni és többet mozogni, de a plusz kilókból csak akkor tudtam lefaragni, amikor a szénhidrátbevitelemet jócskán csökkentettem, függetlenül attól, mennyit mozogtam vagy mennyi kalóriát vittem be naponta (úgy értve, hogy ha csak a kalóriára és az egészséges táplálkozásra figyelek, az nálam nem működik, kevés ch mellett viszont automatikusan kevesebb kalóriát viszek be, mert nem tudok többet enni).

Ezért írtam korábban, hogy egy látszólag egészséges, vékony embernek is lehetnek gondjai az egészségével (főleg ha őrült sokat és egészségtelen ételeket eszik kevés mozgás mellett, és nem hízik), még ha esetleg nincs is tudatában. Később majd ő is rájön.

14. Az orvosok se tudnak szart se. Vagy nem feltétlen akarnak segíteni. Tàmogatni kell a gyógyszeripart. Èn pl a kalandjaim soràn 3 orvossal beszéltem, mindegyiknek az volt az első, hogy gyógyszer. Az egyik olyat amivel szúrnom kellett magam. Attól semmi nem vàltozott, nem éreztem semmit csak fàjt amikor beadtam . Azt mondta egyek keveset mellé meg mozogjak. Azt tettem. Semmi nem történt.

A màsiktól olyan bogyót kaptam amit képtelen volt megszokni a szervezetem, ( àtlagos esetben 1 hónap alatt ez megtörténik) nekem fél év alatt sem. Fél évig napi hasmenéssel és hànyingerrel éltem, a

egy màsik gyógyszertől màsik hormonbajomra meg félig kihullott a hajam is, és egy olyan diétàt javasolt amit a legtöbb IR esnek szoktak. De az ég vilàgon semmit se fogytam vele.

Aztàn elegem lett a kínlódâsból, kidobtam az összes gyógyszert, azt a dokit ott is hagytam. Egy darabig próbàlkoztam kalóriacsökkentéssel, nem vàlt be. Nagyon sokat voltam éhes stb. Ezt nem bírja az ember sokàig. Megint feladtam, főleg a kudarc , sikertelenség keserített el. Közben vitaminkapszula, hajpakolàs és kb 1 év alatt a hajam szerencsére rendbe jött. Nőként nem kívànom senkinek ezt... Aztàn nemrég ràtalàltam egy olyan módszerre amit agyon dícsért az aki javasolta. Nem volt veszteni valóm. Infót gyűjtöttem, majd elkezdtem úgy diétàzni, ahogy tudok mozgok is. 9 kg lement szenvedés nélkül. Nagyon rég semmivel sem sikerült ennyi, plàne nem 2 hónap utàn. Most màr úgy érzem van remény szàmomra is. Nem mellesleg merőben màs mint a doki àltal javasolt sszàmomra teljesen hatàstalan diéta.

Persze ítélkezni a legkönnyebb, plàne ha fingod nincs , hogy az emberek miken mennek keresztül. Nagyon összetett, komplex hormonzavaraim vannak. PMA, PCOS, IR, prolaktin, kortizol, mind mind rossz nàlam. Cushing kór , agyalapi mirigy daganat gyanúja is felmerült de ez végül az MRen nem lett egyértelmű, mert aki kiértékelte làtott valamit a felvételen, de nem tudta eldönteni daganat vagy sem. Nagyon nem vall okos emberre az àltalànosítàs és az ítélkezés. Nem mondom hogy tapasztald meg milyen...mert ezt nem vkívànom senkinek se. Se az én kàlvàriàmat, se màs hasonló hormonàlis problémàkat. Ès hogy végül a kaja volt a kulcs? Igen. De soha egy doki a közelében sem jàrt hogy ezt a módszert javasolja. Az àtlag ember meg honnan a bànatbóltudja???? Remélem ez így érthető és felfogtàl valamit belőle.