Kezdőoldal » Fogyókúrák » Egyéb kérdések » Nagyon nagyon rosszul érzem...

Nagyon nagyon rosszul érzem magam! Kórházban kezelnek anorexiával (? )

Figyelt kérdés
De én nagyon kövérnek érzem magam a többi anorexiás lányhoz képest aki itt van én 153cm 36kg és pl van egy lány (aki közel se a legvékonyabb külsőleg) és 170 cm 40kg egész nap ezen szorongok mert én hajlandó lennék hízásra csak olyan rossz hogy itt én vagyok a legdagatabb!Olyan jelentéktelennek érzem így magam!Erre pedig rátesz egy lapáttal hogy pl tegnap alig ettem 700kcal mégis gyarapodott 20dekát a súlyom és félek hogyha egyszer nem tudok csalni(mert nyílván nem 700kcalnyi kaját adnak nap mint nap) akkor meg mennyit fogok hízni!Igazából ezt csak most így kiírtam és szívesen meghalgatom a véleményeteket ha van erről a dologról vagy nem tudom(akár olyanok is jöhetnek hogy tényleg dagadt vagy ...legalább tisztán látok és bele tudok törődni a dologba)
2018. nov. 21. 21:55
1 2 3 4
 31/33 anonim ***** válasza:
A tanulásról annyit hogy tudja hogy nem hajtom. Nem nyaggatjuk, plàne most.Azzal hogy azt ìrtam nem tanul azzal azt akartam kufejezni anélkül 4-5- ös.
2018. dec. 5. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/33 anonim ***** válasza:
Érdemes átgondolni, hogy amellett, hogy túl nagy elvárásokat támasztanak a szülők/tanárok/edzők/stb. a gyerekkel szemben (és itt tehát nem csak az iskolai tanulásról lehet szó, hanem a különórákról is, a tervekről, stb.), az szokott még lenni tipikusan a gond, hogy túlszabályozzák az életét, beosztják szinte minden percét, stb., így végül már úgy érzi (de talán csak tudat alatt, ami az egész ügyet nagyon is megnehezíti), hogy az életének tulajdonképpen egyik szegletét sem befolyásolhatja, alakíthatja ő maga, se azt, hogy mikor hova megy, se azt, hogy mikor mit csinál, stb., így az az egyetlen szabadsága marad, hogy márpedig azt, hogy mit eszik meg meg mit nem, és hogy miből mennyit, mikor, hogy hány kilós embert csinál magából, na azt nem fogja más eldönteni helyette, a saját teste egy olyan valami, amit a természet teljesen rá bízott, senki másra, senki más nincs együtt a testével éjjel-nappal, tehát az valóban az övé, senki másé, afelett végre uralkodhat - és akkor jön a koplalás, illetve a falásrohamok utáni hánytatás, meg a többi, hogy végre valamiről ő maga dönthessen. És nagyon fontos része az egésznek, hogy teljesen mindegy, hogy "valójában", "a dolgokat reálisan szemlélve" túl van-e szabályozva az élete, vagy túl nagyok-e az elvárások, mert nem az számít, hanem csakis az, hogy ő hogyan éli meg az egészet, hogy ő maga nem érzi-e (talán csak tudat alatt!) iszonyúan túlszabályozottnak azt, ami a szülő/edző/tanárok/stb. szerint csak a normalitás.
2018. dec. 5. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/33 anonim ***** válasza:
32/32 na nálunk ez biztos nincs, soha nem is volt.Nincs különóra, mert nem akar nem.is akart soha. Nincs korlázozva szinte semmiben a lànyunk. Nincs is olyan helyzet, amiben szükség lenne rà.Mivel 4. Gyermekünk, màr megtanultuk a nagyokon mit lehet , mit nem. Igaz a lànyunk más mint a többiek, saját egyèniség.Van sajàt élettere amit irányíthat, tehàz az bizzztrossy. , hogy nem azért lett anorexiás, mert csak ezt irányíthatja.
2018. dec. 6. 07:27
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!