Kedves életmódváltók! Hogyan oldjátok meg a kétfelé főzést?

Úgy, hogy én ennyire nem mentem bele az éltemódváltásba, ami nekem amúgy se azt jelenti, hogy az eddig megszokott ételeket valami kimondhatatlan nevű ételekkel kell helyettesíteni, mert azokban is ugyanannyi a kalória, hiába quinoa, vagy mi. Nálam az életmódváltás a kevesebb kalóriát jelentette, és ezt sima rizsből, krumpliból és tésztából is ki lehet vitelezni

Amikor súlycsökkentés volt a cél, akkor kevésbé fért bele a rizs/krumpli, ebben az időszakban a helyett csináltam magamnak karfiol- vagy brokkolipürét, de az nem nagy cucc, amíg az egyik megfőtt, addig a másik is.

Tésztánál csináltam azt, hogy a rendes tészta helyett magamnak vettem 0 kalóriás tésztát, azt főzni se kell.

Reggelire általában zabpelyhet, gabonapelyhet eszek, ő meg kenyeret, de azt meg tudja kenni magának.

Most súlytartáson vagyok, és igazából eszek mindent, de mértékkel, így nem kell külön főzni.

Úgy, hogy nem kamu pizzás csigákat sütögetek, mert az fogyókúra, nem éeltmódváltás. Az életmódváltás egy életre szól, te pedig ezer százalék, hogy nem fogsz lisztcsökkentett kakaós csigákat sütögetni 5 év múlva is.

És úgy, hogy nem kell kétfelé főzni. Az egészséges étel nem csak átmenetelileg jár a kövérnek, hanem minden családtag mindig egészségesen eszik. EZért is kell rendes életmódot váltani.

Nem kell kétfelé főzni, főzzön a pasid magának, ha nem tetszik neki az általad elkészített étel. Ennyi az egész: nem a te dolgod főzni neki még egy félét pláne nem.

ÍGY lehet megoldani. Nem pedig praktikákkal, hogy hogyan lehetsz ügyesebben kiszolgálószemélyzet, benyújtott elvárások alapján.

Ha többet dolgozik, akkor sem 0-24-ben, és nyilván akkor is evett valamit, mielőtt összejöttetek,különben halott lenne.

5-ös vagyok: megfőzöd, amit. Ha neki kell még mellé sült krumpli olajban, akkor készítse azt el mellé magának.

Komolyan nem értem.

Őszintén szólva alapból nem főzök kétfelé, az még nekem is fárasztó lenne, pedig alapból szeretek főzni s itthon vagyok egész nap. De azért nem akarok sok órát tölteni a konyhában (2-3 így is megvan, akármilyen egyszerűen főzök. én és a kísérletező és mindent-magam-csinálok fajtám...).

Hogy ez miért működik, annak több oka van.

A párom nem válogatós, csak drasztikusan más mennyiségű szénhidrátot és kalóriát igényel, mint én. De ehhez még nem kell kétfelé főzni (bár néha az is megesik, ilyenkor mindkettő annyira egyszerű, hogy kevesebb időt és energiát igényel, mint egy "rendes" ebéd elkészítése s maradék is van. vagy a fagyasztóból veszek elő valamit).

Simán eheti az egyik ember a fehér rizst, a másik pedig inkább zöldséget (nálunk mindig van főtt fehér rizs vagy efféle, amiből én roppant keveset eszem)... A reggeli is lehet más, a desszertet is kihagyhatja az egyik...

Nálunk a kenyérnél is viszonylagos az összhang (ő szereti az enyémet, én nem szeretem az övét, mindkettőnek a készítése jó ötlet, mert nekem nem kéne folyton kenyeret ennem, csak most rákaptam :) mivel a fogyásomhoz sok köze nincs, nem zavar, amíg nem száll el egészségtelenül a szénhidrát), minden kenyerünk szinte kizárólag tk lisztből van, nem mintha ez nekünk fontos lenne, de a tk egy nüansznyival talán előnyösebb. Viszont sokkal finomabb s ez számít igazán.

A szafis csiga (egyszer én is csináltam, amikor nem bírtam a kíváncsiságommal, akármennyire is tudtam, hogy nem lehet jó) az szerintem arra van, ha nagyon nem tudsz mit csinálni az időddel (esetleg a pénzeddel, ha drágább alapanyagokból van), baromira kíváncsi vagy és már jóllakott, amikor nekik ülsz... Már szerintem, nyilván nem vagyunk egyformák s a lisztdús csigái valamivel jobbak lehetnek, mint a rostos kalóriaszegények.