Mi a legnagyobb motiváló erő a fogyókúrához?

Egyet értek #2-vel.

Csak annyit tennék hozzà, hogy szerintem nem igaz a "magad miatt csináld el". Én jól érzem magam ugy ahogy vagyok, viszont tudom hogy ha tetszeni akarok pl több pasinak (vagy csak annak a bizonyos egynek) akkor nem 90 kilósnak kellene lennem, hanem mondjuk 60-nak.

Tehàt szerinten igenis mások "véleménye" a fontos.

Számos számos okom volt elkezdeni és meg vagyok elégedve a haladásommal. Itt van pár ok:

1.Mint sokan másoknak, a szerelem. Belezúgtam egy srácba, de kikosarazott. Tudja a fene, hogy vékonyabban tetszettem e volna neki, de a lényeg, hogy többé nem akarok ezen a lehetőségen gondolkozni se.

2. Szeretnék egy erős és egészséges testet, aminek a vékony testalkat csak egy nagyobbacska része, de nem az egész

3. Szeretném felépíteni a régen lerombolt önbizalmam, hogy belevágjak olyan dolgokba is, amibe amúgy nem lenne merszem.

4. Szeretnék kipróbálni új sportokat, és ez nem is csak oka, inkább mellékhatása a dolognak.

5. Én tisztelem és elfogadom azokat, akik jól érzik magukat nagyobb súlytöbblettel is, de én sose tettem ezt, mindig kényelmetlenül éreztem magam, nem szerettem ruhát venni, úgy éreztem a boltban mindenki engem néz, hanyas ruhát viszek a próbafülkébe, milyen ruhákat nézegetek, nyáron nem mertem felvenni egy rövidgatyát, képes voltam még májusban is pulcsiba bújni csak mert biztonságot nyújtott, és kaptam a "nincs meleged?" kérdéseket. Sírógörcsöt kaptam ha belenéztem a tükörbe vagy a mérlegre kellett állnom. Nekem ez köszönöm, nem kell többet a büdös életbe sem, így is van elég problémám amin rugózhatok, nem kell a nyakamba még ez is. :P

Én hedonista vagyok, nekem leginkább az, hogy jókat eszem egy jó étrenden s jól érzem magam. Az egészségem igen fontos számomra.

Szeretnék lefogyni, ha már elkezdtem, de ez sosem motivált annyira, hogy ne egyem meg, amit akarok. Motivációból nekem nem megy. De persze van, akinek igen. Nálam az egészségtudatosság, a makacsság és a poénos, új étrend vonzereje az, ami előre visz. Néha pedig nekidurálom magam és szigorúbban veszem a dolgokat (ami még nem jelent sikert, viszont a közérzetemnek, egészségemnek jót tesz).

Ja, nem fogyókúrának nevezem, inkább életmódváltásnak, de fogyáskor kicsit több megszorítás kell.

A példaképem beszólása..

Nagyon rosszul esett, pedig "csak" 5kg-ot híztam pár hónap alatt.

De mivel számomra az Ő minden szava szent, így nekiugrottam.

Annyi, hogy kevesebbet ettem, többet mozogtam. Konkrétan a kalóriákat nem számoltam, de nem ettem semmi cukrosat, kenyérfélét. Zöldség, gyümölcs, sovány hús, hal, sovány tejtermékek(túró, kefir), mogyoró, mandula.

Mozgásnak mindennap edzettem egy órát + kiegészítettem, ha úgy éreztem, hogy ez még nekem nem felel meg, illetve mindenhova gyalog jártam(emiatt korábban keltem egy órával) és átvállaltam az összes kutyatúrát(napi 2x másfél óra).

Azóta Ő is odavan értem. Látom rajta. Kapom a bókokat. Hálás vagyok Neki, hogy ráébresztett, lehetek jobb is. Nagyon boldog vagyok.

A mérleg.

1. Mindig jól éreztem magam a bőrömben, nem érdekelt más véleménye, és nem volt olyan jelentős többletem, hogy akár esztétikailag vállalhatatlan akár egészségtelen lett volna. De nem akartam egy nap úgy ébredni, hogy az a +15 már +25 vagy +30.

2. A mérleg a motiváció fenntartásában is segített, ahogy láttam, hogy hétről hétre csökken a súlyom. (És épp ezért nem is tudtam leadni az utolsó pár kilót, hetekre belassult a fogyás, és elvesztettem a maradék érdeklődésem is - de addig jól ment, és a lényegi rész sikerült is.)