Létezik olyan, hogy valaki önhibáján kívül nem tud lefogyni?

Önsanyargatás, pénz, sok idő pont nem kell a fogyáshoz...

Igen, ezek kifogások, illetve azt tudom elképzelni ritka esetben, hogy tényleg elhiszi, hogy nem tud lefogyni. Nehéz tud lenni ám ez, információt pedig nehéz szerezni, a dietetikusoktól a weboldalakig akkora ökörségek vannak, hogy csuhaj. Aki nem képes elképzelni egy tízórait kenyér nélkül (gyakori kérdés), az honnan venne annyi elszántságot s érdeklődést, hogy utánanézzen a táplálkozás alapjainak? Persze ez az ő hibája, de bizonyos lelki-szellemi berendezkedés esetén extrém nehéz lehet a kitörés. Önmagába van zárva valahol.

Az már kissé tragikomikus, amikor bánatában eszik, mert kövér, a kis hercegben volt egy fickó, aki mindig ivott, mert szégyellte magát, mert iszik...

De inkább kifogások, igen. Nincs idő megsütni a csirkét (mert az olyan rohadt sokáig sül, ugye). Iskolába jár, így soha nincs ideje mozogni (van, aki 10-12 órát dolgozik és kondizik, sőt ételt készít. s mi van a hétvégékkel?), a szülők nem főznek neki külön (nagy kaland, akkor értjük, hogy kakaóscsigát vesz a pékségben... nagy összefüggések ezek).

Nekem annak idején valóban fogalmam sem volt, hogy hogyan tudnék fogyni, kellett egy kis tudáslöket. De nem sírtam, megvoltam úgy, ahogy, sosem zavart. Ha zavart volna, csak nekiálltam volna felkutatni, mit lehet tenni... Nekem tényleg nehéz, mert nem tudok keveset enni, mert akkor éhezem. Úgyhogy életmódváltás kellett, aminek örülök, mert sokkal jobban érzem magam így s tuti egészségesebben élek.

Az szomorú, amikor valaki erőfeszítést tesz, de teljesen rossz irányban, idióta módszerekkel.

Az emberek nem valami okosak s mi vagyunk a bolygó egyik legintelligensebb faja...?

Szerintem van. Például én olyan munkahelyen dolgoztam laborban ahol 2órás út után reggel 7től délután 1ig nem lehetett enni nem volt kaja idő, labor szóval semmi ennivaló nem vihető be még víz sem....

1kor volt 15 perc ebéd idő majd 3ig megint semmi ...jött a túlóra...majd 2órás út haza. 6körül hazaértem vacsiztam, főztem msánapra, közben meghallgattam a nagy lányom, megnéztük a leckéz, ellátzam a kicsit fürdettem őket, altatás...9re mindenki égyban volt, összepakoltam, takarítottam és őszintén semmi erőm nem maradt még tornázni úgy hogy tudtam 4kor kelek....

Én szeretek enni, jókat eszem, de boldog még sosem lettem még a csokitól sem, pedig azt különösen szeretem... Eh. Persze az evéskényszert az öröm vagy kíváncsiság vagy megkívánás miatt azért megértem, nem kötözködésnek szántam ezt.

Mozgás nélkül is le lehet fogyni, nem ideális, nem egészséges mozgásszegényen élni, de az étkezés a döntő.

A nem megfelelő időpontban való étkezés már problémásabb, sokunknak nem mindegy, mikor eszik s túlságosan kiéhezve gondok lehetnek (bár van, aki napi egy főétkezéssel gyorsan lefogy, bármit is tesz, mert nem tud sokat enni egyszerre). Szerencsére ritka az a munkahely, ahol tényleg sokáig nem lehet enni. Akkor pedig valamit össze lehet hozni, ha nem is ideális (a páromnak állva, munka közben kell ennie, mert a szünet rosszkor van, de ez neki működik, ebédre pedig hazajön).

Erre nincs jó válasz. Vannak olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy betegek (pajzsmirigy, mellékvese-kimerülés, inzulinrezisztencia, hypoglikémia stb.), ami megnehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi a fogyást. Hiába próbálkoznak ezzel meg azzal, a siker elmarad, mert az alapproblémát nem oldották meg, és fogalmuk sincs, hogy miért nem működik náluk egy bevált diéta sem.

Másik eset az, amikor valaki tudja, hogy fogynia kellene, de annyira nem érzi fontosnak, hogy tegyen is érte valamit, ilyenkor jön mindenféle kifogás, amivel maguknak is megmagyarázzák, miért nem diétáznak vagy mozognak.

És létezik olyan is, hogy valakinek tényleg nincs ideje/energiája az étrendjével foglalkozni. Én is voltam ilyen helyzetben, amikor két pici gyerekemmel otthon voltam, de annyi gondom volt velük (a kisebbik súlyos betegsége és a nagyobbik idegrendszeri problémái miatt), hogy magammal semmit sem tudtam foglalkozni, csak úsztam az árral, és próbáltam nem tönkremenni. Örültem, ha napközben tudtam enni valami gyors (és főként egészségtelen) kaját, és éjjelente alvás helyett sokszor a netet bújtam gyógymódot keresve számukra. A főzés, mozgás (kivéve a sétákat, gyerkőcök után rohangászást) igencsak háttérbe szorult egy időre, miközben utáltam tükörbe nézni és látni, hogy egy ruha sincs, ami kellőképpen elrejtené igencsak eltorzult alakomat. Szerencsére meglett a megoldás az ő bajukra is és az enyémre is, és ahogy kicsit több időm lett mellettük, gőzerővel elkezdtem a változtatásokat. Meg is lett az eredménye, most már szeretek ruhákat próbálni és mindannyiunk egészségét jócskán feljavítottam.