Vajon megerte lefogyni?

Gyermekkent nagyon vekony voltam, ehhez meg hozzasegitett, hogy versenyszeruen usztam 16 eves koromig, azutan egy betegseg miatt abba kellett hagynom. Termeszetesen megkezdodott a hizas es 20 eves koromra a 175 cm-hez 88 kg-ot nyomtam. Termeszetesen legrosszabb idoszak pasizas teren, mert pont a 18-25 eves koromban voltam a legsulyosabb. Hozzateszem robosztus voltam, mintsem hajas, megis en voltam az, akinek folyamatosan beszoltak a sulya miatt. Aztan 25 evesen elkezdtem dietazni, mert eldontottem, hogy kesz ennek veget vetek. Sikerult 58 kg-ra lefogynom. Most persze mindenki azzal piszkal, hogy most nagyon vekony vagyok, olyan 70kg-osan jobban neztem ki stb. Viszont az en problemam, hogy azthittem vissza jon az onbizalmam. Felre ne ertsetek jobban erzem magam igy mint elotte, am megsem vagyok elegedett. Az uszastol a vallam a hatam szeles, a mellem viszont nagyon kicsi lett, igy hiaba fogytam le, meg mindig robosztus, nagydarab vagyok, csak szinte mellek nelkul. Valahol orultem neki, hogy lement a mellem, mert ezaltal is kisebbnek tunok, nem mint egy medve. Azt gondoltam vegre en is buszken allhatok oda vekony baratnoim melle, de tenyleg ugy nezek ki, mintha a transzvesztita baratnojuk lennek. Es valaki hiaba olyan magas es sulyu mint en a vekony keze es felsoteste miatt kb fele akkoranak tunik. Nem akartak elhinni, hogy ugyanannyi a sulyunk. Az alacsonyabb csajokrol mar nem is beszelek. Ha vekony, akkor nincs is mirol, de ha teltebb, akar sulyra is nagyobb mint en igy is gyonyorubbek. Nagyobb mell a pici felsotesten, karcsu derek, formas csipo stb. Tehat megerte ez az egesz? Persze egeszsegugyi okokbol mindenkepp, de teszem fel, ha mas adottsagaim lettek volna, lehet az sem zavart volna ha van sulyfeleslegem. Tehat egy szeles vallu lany mindig debellanak fog tunni?