Hogyan tudok lefogyni? (többi ez alatt)

Kezdj el otthon tornázni, keress videókat, amiket úgy tudsz csinálni, hogy megizzadj, de rosszul ne legyél tőle. Futás helyett a gyors gyaloglás is jó, és néha beiktathatsz egy pár perc kocogást, de ne annyit, hogy rosszul legyél tőle. És kéne egy jó futócipő.

Olyan nincs, hogy akármit eszel, az hízlal, mert semmi nem hízlal, ha nem több mint a napi kalóriaigényed.

Vagy kisebb adagokat, vagy egészségesebb kajákat kéne enni.

Gyógyszert ne szedjél, nem hatásos és kockázatod az egészséget.

4es

Bár értékelem a fordított pszichológiát amit művelsz, de nem hiszem, hogy hosszú távon jóra vezet, ha megutálja a mozgást.

Aki szeret enni, és én bizony szeretek, az mindig is fog szeretni enni. Az egyetlen lehetőség nekünk, hogy jobban kajáljunk, csökkentsük a bevitt kalóriákat és megszeressük a sportot. Senkit sem motivál hosszú távon az önutálat, főként mondjuk egy érzelmi evőt.

5-ös. Szeretek enni. Én 2x akkora púpos tányér kaját képes vagyok megenni, mint a férjem. Ha tehetném, ha nem látszódna meg rajtam, egész álló nap csak ennék és ennék és ennék! Imádom az ízeket, a sósat, az édeset, még a keserűt is, ha az valami különleges kaja! Én aztán tudom, hogy mi az a kaja függőség!

26 éves koromig az istenért nem voltam hajlandó megmozdulni. Suliban még arra is képes voltam egyszer, hogy kikarmoljam az orromat, hogy ömöljön belőle a vér csak azért, hogy még csak átöltöznöm se kelljen, nem hogy egy fél kört lefutni a tornateremben. Aztán 26 évesen rádöbbentem, hogy undorító a combom, undorító püffedt a fejem és úgy általában dagadt disznó vagyok. (jó, ez túlzás, mert én a 176 centimhez voltam 80 kiló, de én egy orbitális nagy disznónak éreztem magam a 80 kilómmal!) Ennél a pontnál mondtam azt, hogy na én így nem fogok élni, hogy nyáron úgy tipegek rövidnadrágban, mintha lassított felvételen sétálnék, csak azért, hogy a combom ne hullámozzon úgy járás közben, mint egy viharvert tenger! Nekem is hányingerem volt a futástól, még attól is, hogy felvegyem a futócipőmet! két perceket bírtam egyben lefutni és nem többet, de nem adtam fel! Nálam lustább, tunyább, önsajnálóbb ember kevés él a földön. Ha nekem sikerült ezen átlendülni és megszeretni a mozgást, akkor olyan nincs, akinek ne sikerülne! Az eleje nehéz, de minél hamarabb elkezdi az ember a mozgást, annál hamarabb túl lesz a nehezén. Az egyéb lehetőségek kutatása, meg mindenféle bogyókák és zsírégető teák, meg miegymások csak időhúzásra jók. Előbb-utóbb, aki nem akar 18-20 évesen 80 kilós debella lenni, az rá is jön, hogy meg kell mozdulni!

Na ja, de te már átlendültél egy sportszerető egészséges nőbe (gratulálok egyébként!), nem hiszem hogy a kérdező itt tart már fejben. Kellenek a pozitív megerősítések kezdetben, az önutálathoz nagyon lent kell lenni a padlón, hogy elegendő löketet adjon egy teljes életmódváltáshoz és a fenntartásához meg nem elég.

Így lehet, hogy én fogytam már többször is 10 kilókat, és mind visszahíztam, mert egy idő után már nem érdekelt, hogy utálom ahogy kinézek.

Életmódváltás!!

Még időben vagy. Amúgy én is ilyen voltam, hogy a futástól majd meg akartam halni. Volt olyan, hogy mondom 10 perc elég, de ekkor átkapcsolt valami az agyamba, hogy na még 5 perc és az egészből lett egy közel fél órás futás.

A sport nem mellesleg boldogsághormont is termel, mint a csoki, csak éppen itt nincs bűntudat.

Most kell belegondolnod, hogy vajon megéri e az a hambi meg ezek.

Amúgy tudok nagyon jó diétás ételeket, amik tényleg ízben is nagyon jók.

Ha leírod egy napi étrendedet, akkor talán tudok segíteni, hogy hol van elrontva az egész, de úgy sejtem, hogy az étkezésnél.

70% étkezésen 30% mozgáson múlik az egész.

Ja és azt kell megértetned magaddal, hogy nem csak esztétikailag, hanem egészségügyileg is veszélyezteted magad a nagy súlytöbblettel. Én azt szoktam mondani, hogy nekem nem ér annyit az a pillanatnyi élvezet.

Amúgy tudom miről beszélek és tudom nem egyszerű fogyni ( nekem az utolsó 6-7 kiló van hátra és jelentős pajzsmirigy alulműködésem is van ), az étrendemmel és az edzésemmel mégis nagyon szépen alakulok