Akinek nem volt annyi akaratereje, hogy ne szedjen fe 20 kg-t, az miért gondolja, hogy most majd képes lesz hetekig-hónapokig sanyargatni magát?
Ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Én közel 30 kilót híztam, mégis fogyózom, és eddig 18 kilót fogytam. Van akaraterőm, nem sanyargatom magam, és nem kapargatom a falat az éhségtől.
Honnan veszed hogy nem volt akaratereje "nemfelszedni 20 kilot"? Siman lehet hogy volt (lett volna), csak akkor meg baxott ra.
Miert, akinek "nem volt akaratereje" nem raszokni a dohanyzasra, annak miert lenne a leszokashoz?
Inkabb az a kerdes, hogy ha meghizni nem ket het alatt hizott meg valaki (hanem honapok, evek alatt) akkor mibol gondolja hogy lefogyni majd le lehet par het alatt?
Ugyanugy hosszutavu folyamat mint az elhizas.
Vagy mint a penzugyek: aki hosszu evek folyamatos tulkoltekezesevel, rossz donteseivel nehez anyagi helyzetbe jutott, az miert gondolja hogy pa rhonap alatt egyenesbe tud jonni? Ahhoz is ugyanugy evekig kell sporolni hogy visszatornazza magat.
Az fel sem merül abban az okos kis fejedben, hogy az elhízás nem biztos hogy csak akaraterő kérdése?
Számtalan betegség állhat a hátterében ( pld. pajzsmirigy), számtalan hormontartalmú gyógyszernek lehet a mellékhatása...
jo, ez az egeszsegugyi ok tenyleg vicces... (es en is kover vagyok).
Erdekes, miert nem volt egy kover rab se Auschwitzban vagy Recsken? Koztuk nem volt egy pajzsmirigyes se?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!