Más is volt már ilyen helyzetben?

Jaja, ismerős, direkt nem akarok számolni, de automatikusan megy... Azért nálam nem ilyen vészes a dolog, mert rossz érzésem nincs s azért odafigyeléssel tudok nem számolni.

(Ráadásul én nem fogyok a számolással, mert csak számolok, éhezni akkor sem éhezek, ha már másfélszeres kalóriakeretnél járok.)

Talán el kellene gondolkodnod, hogy miért számolsz s miért vannak nem jogos érzéseid. S lehet, hogy neked abba is kéne hagynod a számolást, eldugni, rokonhoz elvinni a mérleget, ilyesmi. Vagy csak betolni ismeretlen ételeket egy jó étteremben, azt se lehet számolni. De nem tudom, mennyire komoly ez nálad.

Még valami, bár ez inkább az én problémámra jó, de lehet, hogy erre is. Nekem az a bajom a számolással, hogy nem embernek való, macerás, a háztartásban élő más embereket kicsit megzavarja ésatöbbi. Én tudni akarom a makrókat, de számolás nélkül. Na ehhez hasonló napok kellenek, nem feltétlenül az ételek, hanem a hozzávalók terén. Reggel kirakom, kimérem a legfőbb dolgokat, másokat eleve csak kanállal mérek (igen pontos), a jégsalátát pedig saccolom, az is jó. Az én étrendem mellett ez viszonylag kevés mérést jelent, hacsak nem kap el a hév és a kísérletezés. Mindig is sok kis ételem volt, sok hozzávalóval. A zöldséglevesem 17 mérést igényelt, na azt ma már a régi értékekkel számolom, nagyon úgysem másznak el az arányok (a kalóriatartalomra ez főleg jó lenne, de nekem a szénhidrát is kell, viszonylag pontosan).

Nos, ez enyhít a számolásszükségleten s ha nem számolsz s mérsz minden kis ételnél egy csomót, akkor elvileg a rákattanásnak is enyhülnie kell, persze ki tudja, hogy ez adott esetben elég-e.