Anya miért nem szeretné, hogy szép legyek? 14/L

Annyira fáj... 20 BMI, mégis ha szembejön velem egy fiú az utcán, nem az van az arcára írva, hogy "hűha, ennek a lánynak ideális testsúlya van", hanem, hogy "na, már megint itt egy rozmár". Igazából én sem akkor kapok sírógörcsöt, amikor ráállok a mérlegre, inkább, mikor lemérem a testrészeimet, és ha belenézek a tükörbe, s egy tehén köszön vissza... 70 cm a derékbőségem - oldalháj a köbön -, széles csípőm van, vastag combjaim. Nem érdekel ha anorexiás leszek, nem érdekel ha nem érdekel, ha legyengül a szervezetem, nem érdekel semmi! Nem akarok mást, csak fogyni, fogyni, fogyni! Le akarok fogyni. Az iskolában nem eszek semmit, de így is, mikor hazaérek, anya már őrült nagy dózisú étellel vár, és ha azt merem neki mondani, hogy nem vagyok éhes, elkezd ordítani. Az a fajta ember, akinek a szeretet az evésben nyilvánul meg. Még ott van a vacsora és az uzsonna is, amik szintén "kötelezőek". Ő azt mondja, hogy gyönyörű vagyok. Hát persze, hogy így gondolja, hisz általánosságban minden szülő a saját gyermekét tartja a legszebbnek, de a vak is látja, hogy disznó vagyok. Nem napi 200 kcal-t akarok enni, hanem mondjuk 1200 at, persze ez szerinte halálosan kevés. Mit csinálhatnék???