Hogyan győzzem le a sóvárgást?

FIGYELEM!

NEM A MÚLTAD, A FELSZÍNES ISKOLATÁRSAI MONDJÁK MEG, HOGY MILYEN LESZ A JÖVŐD!

Tudom, mit érzel. Bár én nem voltam kórosan elhízott, a kegyetlen diáktársaim kispéciztek maguknak, és tönkre is vágták az önbecsülésemet. Annyira, hogy képtelen voltam a fiúkra nézni, és elhinni, hogy lehet szeretni. A páromnak kemény jeget kellett megtörnie, hogy eljusson a szívemhez, hogy levetkőzzek előtte (legnagyobb harc volt) stb. (mondom ezt úgy, hogy azóta lefogytam és feszes, homokóra alakom van)

Valami nem változik, az pedig a belső képed. Magadnak kell elhinned, hogy sikerülhet, és szép vagy! ha ez nem sikerül, hiába fogsz lefogyni, nem változik semmi.

Én is azt hittem, ah majd lefogyok, minden más lesz: a nagy lófüttyöt... Minden önértékelési probléma maradt ugyanaz, csak a csomagolás változott. Elsőként a belsőddel hozd meg a döntést: tényleg akarod? Elhiszed, hogy képes vagy rá? Mert, ha nem, akkor ne csodálkozz, hogy nem sikerül!

A fogyás nem egyenlő az éhezéssel. Nem szabad megutáltatnod magaddal a fogyókúrát. Ne így fogd fel: legyen ez a te váltásod. Hiszen egészséges étrendet folytatsz. Isteni dolgokat lehet összedobni kevés kalóriából, szerencsére a piac ellátott, ott vannak a zsírszegény dolgok, a zöldségek, a husik... :) Attól, hogy odafigyelsz, még ehetsz finomat. És édeset is!

A mértékletesség a lényeg. Ha csokit ennél, egyél, de ne egy táblával... legyen két kocka, de azt vágd fel kisebb darabokra és tedd egy kicsi lapra vagy pálinkás pohárba. Ha megtölti a darabokkal a poharat, kicsit becsapod az agyadat. :) Lassan egyél belőle, élvezd ki az ízeket. És lehetőleg ne milkát egyél, hanem étcsokit. Nekem ebből egy pici is elég, és elmúlika csoki vágyam, míg minél több Milkát eszem, annál inkább kívánom.

Oszd be úgy az étkezésed, hogy egy nap többször egyél. Ha a szervezeted igényi, akkor egyél néhány óránként. Legyen reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora. A köztes időkben foglald le magad, és eszedbe sem jut nassolni. :)

Ami még jól jöhet, ha mindent kisebb tányérra teszel. (Nem viccből mondom, az agyaddal elhitetheted, hogy többet ettél. Mert a hatalmas tányéron elveszik a kis adag, a kicsin viszont púposan van rakva)

És ha nem tudsz ellenállni a csokinak akkor a papírt hagyd elől (pl szaloncukornál), így látod, hogy mennyit ettél belőle. Ne hagyd elől, csak annyit vegyél ki, amennyit tényleg meg szeretnél enni.

Sok sikert kívánok! KITARTÁST! :)

20/L

20 éves vagy, ember! Eddig gyerek voltál, remek éveid lehetnek még! Én 38 éves csődtömeg vagyok jelenleg, sötét évek után, csak éppen optimista az alaplényem és nem tud leépülni az önbizalmam. S nekem is mennyi jó évem lehet még :D Poénos lesz karcsú és kicsit izmos lenni, sosem voltam az :D

No, a lelkiekkel most nem akarok többet foglalkozni, messzire vezetne s nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá.

Amia diétát illeti. Ekkora tested ne koplaltasd már ilyen 1200-1500 kalóriákkal... Ettől még én is kiakadnék, 68 kilósan, kaparnám a falat az éhségtől nonstop...

Első körben szerintem csak az ételeid összetételét kellene jobbá tenned, a kalóriákkal akár ne is törődj, majd később (s lehet, hogy automatikusan lecsökken).

Jobb édességeket kellene enned (teljesen szuper lenne elhagyni őket, de azt én másfél év alatt nem tettem meg - azóta próbálok fogyni -, pedig engem nem is csábítanak ellenállhatatlan mértékben. Azt az alma teszi most, én pedig nem küzdök feleslegesen, inkább emeltem a szénhidrátlimitemet ;)). Még zsír- és szénhidrátszegény édességek is léteznek, én speciel zsírdús szénhidrátszegényeket eszem, azok passzolnak az étrendembe és finomak is. De első körben a más által már ajánlott kevés étcsoki is jó ötlet, kielégíti a csokivágyat és sokunknak picike is elég belőle :) Ne tiltsd le magad totál az ilyesmiről rögtön, más lelki gondjaid is vannak, márpedig az étkezésbeli durva megszorítások, főleg a kellemes csokievés kapcsán elég stresszes tud lenni egyedül is.

Nekem az segített sokat, hogy nem akarok cukrot enni. A bolti édességek zöme eleve kiesik (az aszalt gyümölcsök maradnak ;)), önfegyelemre nincs szükségem, semmi vágyat nem érzek feléjük nagy általánosságban. Megvannak a saját, jobbára kakaós házi készítésű szénhidrátszegény édességeim.

Az olyan típusú embereknek, akik élvezetet is keresnek az evésben, olyan étrend és fogyás való, amit élveznek, nyilván. Nem kell megfogni az első tipikus fogyózó étrendet, magunkra kell szabni a táplálkozásunkat, sok szempontból, hogy minél inkább passzoljon. S akkor nem érezzük önsanyargatásnak a dolgot. Olyat sosem csinálnék, max. egy napig, kíváncsiságból (volt egy borzalmas, zsírszegény napom egyszer... nem bántam meg, de soha többé).

Valahogy muszáj ignorálnod az édességeket. Ha kell, lakj jól másból, csak ne edd meg a kekszet, cukrot, csokit. A zsíros étel nem gond, ha bírod (az édességvágy kontrollálásában is sokat tud segíteni), bár ha sok szénhidrátot is eszel mellé, az már nem jó fogyáshoz (bár alapvetően a kalóriadeficit számít). Nem tudom, milyen ételek vannak otthon, de tegyél meg, amit tudsz: az ételek azon részeit (úgy értem, köret, feltét, leves) edd nagyobb mértékben, ami alkalmasabb fogyásra és tested megfelelő táplálására (mert azért energia és különféle tápanyagok is kellenek), próbálj harcolni azért, hogy mondjuk több zöldség legyen (akár úgy, hogy Te eszed meg a zömét, a család valószínűleg nem akar változtatni), ilyesmik. Nem ismerem a körülményeidet, de akármilyenek is, abból kell kihoznod a legtöbbet, ami van.

A múltat siratod, de azt meg nem veszed észre, hogy a jelenből is egyszer múlt lesz. Szörnyű hogy a tini éveidet nem élhetted meg igazán, de az milyen szörnyű lesz ha a jó kis húszas éveidet is elpazarlod és emiatt is sírhatsz majd meg érezheted azt a fájó bűntudatot. Miért pazarlod az idődet??? Miért gondolod, hogy megteheted a halogatást? Elvileg vannak vágyaid, csajozás,bulizás stb....de úgy tűnik a kaja fontosabb. Tényleg fontosabbak neked a sütemény hegyek mint egy lány? Legalább ez motiválhatna. A zabálás csak pár perc és Te ezt választod egy teljes élet helyett. Mikor zabálni mész vegyél 3 mély lélegzetet és jusson eszedbe, hogy nincs időd erre. Ha ennek ellenére mégis megteszed, akkor utána ugyan ilyen határozottan és bátran vállald a következményeit is...vagyis hogy sosem fogod megélni az életet.

20 évesen amúgy el is költözhetnél otthonról, de ha valamiért nem teheted meg, akkor sem vagy arra kötelezve hogy azt edd amit a család. Felnőtt vagy, vásárolj magadnak és tanulj meg egészségesen főzni. Viszont mivel nálad tényleg nem pár kiló leadásáról van szó, javaslom hogy kérj segítséget, vagy nagyon alaposan járj utána hogy mennyi a tápanyagigényed és hogyan kellene összeállítanod helyesen az étkezésed. Mert ahogy látom fogalmad sincs az egészről, még erre sem voltál hajlandó időt és energiát áldozni. De a kajálás meg a siránkozás bezzeg megy. És a lényeg hogy ne próbáld hanem csináld már végre! Bocsi ha kemény voltam, de vannak helyzetek mikor az embert nem pátyolgatni kell és nálad ez most ilyen helyzet. Nem ártana ha Te is kicsit keményebben állnál önmagadhoz, mégis csak egy férfi vagy. Fogd fel úgy hogy ez egy verseny önmagaddal.

Szivesen beszelgetnek veled! Hasonlo a helyzetem, de en most nagyon elszantam magam :-)

Ha akarsz, irj privit :-)

19/L

Nagyon megértem ezt az elveszett évek dolgot. Én most 26 vagyok és kb 20 éves korom óta kövér. ( 10-15-20 kg felesleg, mikor hogy). Mindig próbáltam lefogyni, le is ment valamennyi, aztán szépen vissza. Volt amikor türhetően néztem ki, volt amikor kövér voltam. 6 év, a legszebb 6 évem így telt el. Közben férjhezmentem, az esküvőmre fogytam 13 kilót, de akkorise voltam sovány, mert előtte a 80at súroltam... Tudom, hogy nem érdemes már ezen kattogni, de mindig arra gondolok, hogy már lassan 27 vagyok, kezdek öregedni, már sosem leszek olyan szép, mint 20-25 éves koromban lehettem voolna, ha nem lettem volna elhízva.

Neked még nem késő! Csak 20 vagy, az rettentő fiatal. Az igazi élet még csak most kezdődik, előtte, a gimi, az szinte semmi. 1 év alatt rendbehozod magad és élhetsz még olyan életet, amilyet akarsz!!!