Hogyan tudnám rávenni a barátnőmet, hogy egy kicsit lefogyjon?

szerintem egy normális ember ezen nem sértődik meg. egyébként a szülés utáni 155/80 kifejezetten az igénytelen elhízott anyuka, aki azt hiszi kipotyantott egy gyereket és neki már mindent szabad...

mondd meg a barátnődnek, hogy kicsit sok ez már, nem egészséges, de szívesen sportolsz vele, segítesz a kajában is (nagyon finom egészséges kaják vannak) és majd együtt megoldjátok :) de mondd hogy így is tetszik, csak aggódsz érte. amúgy ilyen volt amikor már összejöttetek? mert ha igen, túl sok jogod nincs reklamálni... :/ viszont ha közben hízott el akkor nyugodtan.

13:58

Szörnyülködni járok ide, hogy 2014-ben még mindig az emberek vaskos rétege hisz a csodafogyókúrákban, a koplalásban és a mérlegen mutatott súly mindenhatóságában, vagy abban, hogy terhesség alatt hízni 20-30 kilót ill. azt meghagyni éveken keresztül teljesen rendben van. Meg néha teszek egy próbát a saját nyers stílusomban, mert itt érem el a "célközönséget", hátha legalább egy-két ember hajlandó normális életmódra térni.

Ebből következik, hogy elismerem, durván fogalmaztam, nem akartam megbántani négyest, szóval ezúton is elnézést tőle, az ilyen típusú beszólások kontraproduktívak.

Csak ő az élő példa arra, hogy többek között miért ugrik meg a túlsúlyosak/elhízottak száma. Állítom, hogy a fiatalként vékony nők elsősporban rossz életmóddal tartják azt az alkatot, főleg koplalással. Na már most, koplalni terhesség alatt nem lehet, makro/mikro arányokkal nincs tisztában az illető, amúgy is "kívánós", szóval zabál, mert nem tudja mi kell neki meg a gyerekének. Honnan is tudná, előtte sem tudta, otthon nem látta. A nődokik, védőnők szintén nem tudják (ők is hisznek a du. 4-től nem evésben, lol), vagy ha igen, akkor is letojják, mert úgysem fogja a kismama tartani.

Ekkor az ideális 8-10 kiló plusz helyett kilenc hónap alatt sikerül még az induláskor teljesen normosteniás nőnek is erősen túlsúlyossá válnia, a szülőágyon 160-170 centis nők fekszenek 90kg-mal, de nem ritka a 100kg feletti sem. Szoptatás alatt sem fog fogyni, mert elapad a teje a koplalástól, de a legtöbbször már nem is nagyon akarnak, "fogadjon el a férjem, ahogy vagyok, amúgy is milyen szemétség kisgyerek anyát koplalásra kényszeríteni", jön az újabb terhesség... Apuka is belefásul, családapásodik, sörhasat ereszt, hogy szimmetrikus legyen a házasság (vagy tömködi kicsit a kolléganőket). És kitermelődött két túlsúlyos, akik valószínűleg normális testalkatról indultak. Szimplán azért, mert nem tudják, hogy kéne élniük. A gyerekeik is ezt látják, talán szerencsések, és egy ideig normoszténiások ők is alkatilag, aztán a rossz szokások miatt később ugyanerre a sorsra jutnak. Nagyon kevesen maradnak alkatilag soványak rossz életmóddal középkorúként.

És úgy látom, hogy az egész itt van elrontva, látható ebben a témakörben is, fiatalként sem tanulják meg, hogy kéne élni, utána gyártják rá az ideológiát, hogy miért maradjon minden úgy, ahogy van - mert "a férjemnek tetszem", "a feleséges szerint 100 kiló felett kezdődik a férfi", "jó, ha van mit fogni rajta" és az ultima ratio "nekem gyerekem van". Hogy én ezt mennyit hallottam a családomban élő elhízott anyukáktól, te jó isten...

Csak azt felejti el mindenki, hogy a kövérség nem csak esztétikai probléma, hanem súlyos társadalmi, egészségügyi és gazdasági következményei vannak, kezdve a T2DM járványszerű terjedésétől kezdve a következményes cardiovascularis megbetegedésekig. Mint a dohányzás vagy az alkohol, csak ezt tolerálni kell.

Örülök a hasznos, és tanulmányos irásnak.Ámde, nem igazán emberhez illő modor, hogy itt mutatkozik meg a saját nyers és sértő hozzászólásod. Bizonyos dolgok nem igazán azért változtak meg körülöttünk, mert mi úgy akartuk azt.Ebbe születtünk bele. Igaz, már felnőttként van jogunk választani aközött hogy mi a jó vagy mi a rossz nekünk. Igazán akkor ismered meg a barátaid, ha te változtatni akarsz életmódodon, már nem a régi szeretnél lenni, akinek minden mindgegy. 5-dik éve nem eszek húst, nem fogyasztok semmi olyat amit nem természet állitott elő, életem nagyrészét környezetvédelemre és intenziv sportra szántam.Mindent megtettem azért hogy jobb életem legyen, és a körülöttem lévő embereket nem akartam magam után húzni, senkinek nem mondtam hogy az én életmódom a legjobb és te is élj úgy.És mindig azokat a vizhangokat hallodtam hogy én különc akarok lenni, és lenézek mindenkit azáltal hogy megakarom válogatni a barátokat, hisz nem mindegy hogy kivel szivod a levegőt, kitől mit látsz, esetleg mit tanulsz.Ha valaki életét, életmódját, viselkedését nem tudom elviselni, azt nem akarom megváltoztatni!Egyszerűen hagyom, és azt teszem amit jónak látok. Az emberek lelkébe fölösleges beletapodni, fölösleges szembeállni vele és rászólni, hogy hé.ideje fogynod, mert lassan akkora vagy mint egy jólnevelt hippo! Lehetséges, hogy veszi a fáradtságot és diétázni kezd, eljár sportolni, aztán amikor lefogy, csinoska lesz, valószinű több udvarlója kerül, és majd talál egy olyat aki tényleg elfogadja olyannak amilyen.Az életünk kevésbé szól külsőségekről.Sajnos mindannyian megöregszünk, elhalunk.És mire fogunk emlékezni?Hogy egész életembe idióta emberek miatt kellett kihagynom annyi élvezetet?Mert nem tudtak elfogadni olyannak amilyen vagyok valójában?Szóval nem árt elgondolkodni azon, hogy mit miért teszünk.Nem koplalni, nem fulladásig hajszólni testünk, nem is a mennyiséget fontos néznünk, hanem a minőséget.Lehet szó barátokról, munkatársról, beszélhetünk akár táplálékról is. Úgy próbáljunk élni hogy ne másnak, hanem magunknak feleljünk meg, és aki mást gondol, az még nem ült hideg szoba sötétjében, mindenkitől elutasitva, nem tudja mit jelent olyankor éhezni amikor nem akarunk, és azt sem, hogy az igazi szenvedések a túlvilág kapuinál kezdődnek.

Egy lelkileg megtiport nő, vagy akár férfi, nem testileg hanem pszichikailag nem egészséges.Ezt kellene először gyógyitani.:-)DR.F.H